Vitatott átalakítás: rendőrség költözik a szülőházba

Az felső-ausztriai Braunau am Inn városában, a Salzburger Vorstadt 15. szám alatti felújított épület belső udvarán felsorakozott mintegy negyven rendőrtiszt jelenlétében adták át a körzet legújabb rendőrkapitányságát. Az eseményre Bécsből érkezett Gerhard Karner osztrák belügyminiszter, aki ünnepi beszédében arra kérte a felsorakozott állományt, hogy vigyázzanak az ország biztonságára. Az átadási ünnepség a szokásos protokolláris kereteket követte, ám az esemény rendkívüli sajtóérdeklődés mellett zajlott. A helyszínen két korábbi belügyminiszter, helyi politikusok és számos érdeklődő polgár gyűlt össze, hiszen az ingatlan a modern európai történelem egyik legvitatottabb szimbolikus helyszíne.

A belügyminiszter beszédében úgy fogalmazott, hogy az épület olyan szimbolikát hordoz, amely az ország történetének legsötétebb korszakát idézi fel. Beszédében közvetlenül soha nem ejtette ki a diktátor nevét, ehelyett kizárólag úgy hivatkozott rá, mint arra a személyre, aki ebben a környezetben látta meg a napvilágot. A frissen lefestett, kétszintes épületben született meg 1889. április 20-án Adolf Hitler. A náci vezér apja a Donaumonarchia vámtisztviselője volt, és a család csupán három évig lakott a határmenti kisvárosban, mielőtt Passauba költöztek volna. A diktátor a későbbi években sem ápolt különösebb kötődést szülővárosához, a közeli Linz városát részesítette előnyben, amelyet kiemelt birodalmi várossá emelt.

Ennek ellenére az ingatlan évtizedeken át vonzotta a szélsőjobboldali szimpatizánsokat és neo-nácikat, akik különösen a diktátor áprilisi születésnapján zarándokoltak a helyszínre. Az osztrák állam hosszú ideig nehezen tudott mit kezdeni a nyomasztó örökséggel. Az épület a háború után magántulajdonba került, működött benne bank, könyvtár és oktatási intézmény is. A hetvenes évektől kezdve az osztrák köztársaság bérbe vette az ingatlant, hogy megakadályozza annak neo-náci kultuszhellyé válását. Több mint harminc éven át a Lebenshilfe nevű szervezet működtetett ott fogyatékossággal élő emberek számára védett műhelyt, ami a közvélemény szerint méltó válasz volt a náci ideológiára.

A bérleti viszony 2011-ben szűnt meg, amikor a magántulajdonos megtagadta a szükséges akadálymentesítési átalakításokat. Ezzel egy tizenöt évig tartó jogi és politikai huzavona vette kezdetét. Az osztrák állam éveken át sikertelenül tárgyalt az ingatlan megvásárlásáról vagy felújításáról, végül egy egyedi törvény megalkotásával kisajátította az épületet. A kisajátítást követően szakértői bizottságot hívtak össze, amely 2016-ban mélyreható építészeti átalakítást javasolt. A testület célja az volt, hogy teljesen megfosszák az épületet a felismerhetőségétől és a szimbolikus erejétől, elkerülve minden további asszociációt a diktátor személyével.

A szakértői bizottság elvetette az épület lebontásának ötletét, mondván, a történelem nyomait nem lehet fizikailag eltüntetni. Ugyanígy elutasították a múzeumi vagy oktatási központ kialakítására vonatkozó tervezeteket is, mivel azok továbbra is vonzották volna a nemkívánatos látogatókat. A testület végül közigazgatási vagy szociális karitatív célú hasznosítást javasolt. A bécsi kormány 2019-ben döntött úgy, hogy a rendőrséget költözteti be az ingatlanba. A húszmillió eurós összköltségű átalakítási munkálatok célja a teljes semlegesítés volt, ahogyan azt Karl Nehammer korábbi kancellár még belügyminiszterként megfogalmazta.

Az átépítés során az ingatlan külső megjelenése gyökeresen megváltozott. Az épület egy plusz emeletet kapott, a tetőzetet kétcsúcsos gipszstílusúra cserélték, az íves ablakok helyére szögletes keretek kerültek, a homlokzatot pedig a korábbi sárga szín helyett vakító fehérre festették. Az bejárati kapu feletti öntöttvas díszítésből eltávolították a Martin Bormannra utaló monogramot, és egy kerek ablakos faajtót szereltek be. A Mauthausen-komité és több más emlékszervezet élesen bírálta az átalakítást, mondván, az osztrák állam a szembesülés helyett az elfojtás és az elhallgatás stratégiáját választotta.

Helyi történészek és szakértők szerint az építészeti beavatkozás ellenére az ingatlan szimbolikus töltete nem szüntethető meg. Florian Kotanko braunaui történész rámutatott, hogy a szélsőséges látogatókat nem az épület homlokzata, egyébként a helyhez fűződő mitológia vonzza. A 77 éves szakember szerint ez szellemi és oktatási feladat, nem pedig építészeti kihívás. Az épület belsejében a világos falfelületek és a modern faborítások dominálnak. Az amerikai katonák a háború után megpróbálták kideríteni, pontosan melyik emeleten lakott a család, ám az eltérő szintmegnevezések miatt a mai napig bizonytalan, mely szobákban telt a diktátor csecsemőkora.

Az a tény, hogy pont a rendőrség költözik be az épületbe, továbbra is megosztja a közvéleményt, hiszen a nemzetiszocialista diktatúra idején a rendőri szervek a terror végrehajtóiként működtek. A belügyminiszter ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a mai osztrák rendőrség a jogállamiság és a demokrácia védelmezője, így jelenlétük a szimbolikus ellentéte mindannak, amit a náci rejim képviselt. A helyiek bizakodnak abban, hogy az állandó rendőri jelenlét véget vet a szélsőjobboldali provokációknak. Az épület homlokzatára szerelt térfigyelő kamerák közvetlenül pásztázzák a járdán álló gedenksteint is, amelyre a mauthauseni koncentrációs táborból származó gránittömbből vésték rá a fasizmus elleni figyelmeztetést.

Braunau am Inn lakossága abban reménykedik, hogy a rendőrség beköltözésével végre nyugalom költözik a kisvárosba. Az osztrák törvények értelmében a nemzetiszocialista propaganda és szimbólumhasználat szigorú büntetőjogi szankciókat von maga után. A közvetlen rendőri jelenlét elrettentő erőt jelenthet a falfirkálók és a tiltott jelképeket használó látogatók számára. A szakértők szerint a város neve tartósan egybeforrt a történelem ezen fejezetével, így az ingatlan körüli társadalmi és politikai vita a jövőben is a közfigyelem középpontjában marad.