Mérgező füstben szenvednek a francia tűzoltók
Mialatt rekordméretű erdőtüzek pusztítanak Franciaországban, a hivatásos egységek elégtelen védőfelszereléssel harcolnak, és a daganatos megbetegedések elismeréséért küzdenek.
Délnyugat-Franciaországban, Gironde megyében és a Földközi-tenger partvidékén az elmúlt időszakban ugyan sikerült ideiglenesen stabilizálni a lángok terjedését, a hatóságok és a katasztrófavédelmi szervek mégsem hirdethetnek végleges veszélyhelyzet-megszűnést. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a napokig tartó megfeszített oltási munkálatok után ellenőrzés alá vont tüzeket a kánikulában hirtelen feltámadó erős szél másodpercek alatt újraélesztheti. A negyvenfokos árnyéki hőmérséklettel kísért szárazság miatt a lángok terjedésének kockázata az ország teljes déli részén továbbra is kirívóan magas.
A párizsi kormányzat mindezzel párhuzamosan már az újjáépítési és kármentesítési terveket készíti elő. Sébastien Lecornu miniszterelnök az elpusztult területek helyreállításáról tárgyalva elismerte, hogy az idei év az elmúlt évtizedek legsúlyosabb erdőtűzszezonját hozta. A felperzselt és hamuval borított felületek nagysága jóval meghaladta a százezer hektárt. A szakértői becslések rámutatnak arra, hogy a föld alatt még hetekig parázsló talajviszonyok miatt évtizedekbe telik, mire ezeken a területeken ismét egészséges erdőtakaró alakulhat ki. A helyi lakosok tömegei veszítették el otthonukat és ingatlanjaikat, így a károsultak jelenleg kizárólag a biztosítótársaságok kártalanítási kifizetéseiben bízhatnak az újrakezdéshez.
A lángok elleni küzdelemben az európai társszervezetek és a civil önkéntesek támogatását élvező francia hivatásos állományt az országos közvélemény a nemzet hőseiként ünnepli. Az érintett szakmai szervezetek ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a helyszíni feladatokat ellátó állomány hosszas egészségügyi következményekkel kényszerül szembenézni. Csupán egyetlen hónap alatt négy tűzoltó veszítette életét a bevetések során, miközben több százan szenvedtek kisebb-nagyobb sérüléseket. A nyilvántartások szerint legalább 129 esetben regisztráltak súlyos füstmérgezést. A terepen hosszú órákon át, nehéz gépjárművekkel és gyalogosan dolgozó egységek közvetlen egészségkárosító tényezőknek vannak kitéve.
A folyamatos fizikai jelenlét során a légzőkészülékek használata a szélsőséges hőség és a mozgási korlátok miatt a gyakorlatban megvalósíthatatlan. Emiatt az állomány tagjai döntő többségében egyszerű csősálat használnak az arcuk előtt. A CGT szakszervezet képviselője, Sébastien Delavoux a szakszervezeti megkeresésekre reagálva rámutatott arra, hogy a tudományos mérések alapján az ilyen jellegű textília szűrőképessége teljesen hatástalan a finom porszemcsékkel és füstrészecskékkel szemben. Noha léteznek lényegesen jobb szűrési hatékonysággal rendelkező speciális kendők, amelyeket például Japánban rendszeresítettek, a szűkös költségvetési keretekből gazdálkodó francia egységek számára ezeket túlságosan drágának minősítették. A tűzoltók így kényszermegoldásként a koronavírus-járvány idejéből visszamaradt FFP3-as maszkokkal igyekeznek védekezni.
A közvetlen fulladásos tünetek mellett a legkomolyabb kockázatot a belélegzett mérgező anyagok hosszú távú hatásai jelentik. A növényzet és a különféle felépítmények égése során a szén-monoxid mellett nehézfémek, növényvédő szerek és egyéb rákkeltő vegyületek szabadulnak fel a levegőben. A jelenlegi francia egészségbiztosítási szabályozás ezen daganatos megbetegedések jelentős részét nem ismeri el hivatalos foglalkozási megbetegedésként. Ennek következtében a megbetegedett tűzoltókra hárul a jogi és orvosi bizonyítási teher, hogy igazolják a rákos daganatok és a korábbi bevetéseken elszenvedett füstmérgezések közötti közvetlen okozati összefüggést.
A szakmabeliek körében elterjedt keserű megállapítások szerint a testületben bekövetkező halálesetek hátterében ma már lényegesen nagyobb arányban állnak a daganatos betegségek, mint a közvetlen égési sérülések vagy a beomló épületek okozta balesetek. Az állomány tagjai attól tartanak, hogy a katasztrófák elhárítása után a hivatalos állami statisztikák elfeledett szereplőivé válnak, miközben az egészségügyi ellátórendszer nem biztosít számukra automatikus garanciákat a gyógykezelések finanszírozására.
A védőfelszerelések modernizációjának elmaradása és a költségvetési megszorítások folyamatos feszültséget szülnek a szakszervezetek és a belügyi tárca között. A katasztrófavédelmi érdekképviseletek határozott fellépést sürgetnek a protokollok átalakítására és a foglalkozási betegségek jegyzékének kibővítésére. A hatóságok részéről ígéretek hangzottak el a védőeszközök felülvizsgálatára, ám a gyakorlati megvalósítás és a források biztosítása egyelőre várat magára.
A klímaváltozás következtében elszaporodó és egyre intenzívebbé váló erdőtüzek kezelése a jövőben még nagyobb terhet ró a francia tűzoltóságra. A szakmai szövetségek hangsúlyozzák, hogy a hősies helytállás elismerése mellett a struktúra azonnali fejlesztésére és az állomány átfogó orvosi védelmére van szükség. A daganatos kockázatok csökkentése és a megfelelő szűrőeszközök biztosítása nélkül a katasztrófavédelem humánerőforrás-tartalékai belátható időn belül végletesen kimerülnek.