Dán oktatási modell formálja a jövő fiataljait

Faforgács illata és a fűrésztelepek friss gyantája tölti be a műhelyt, ahol szerszámok és megmunkált fadarabok fekszenek a földön. A 16 éves Valdemar Lundbye Larsen elégedetten mutatja a saját kezűleg faragott figuráit és az elkészített baltát, számol be riportjában a német Der Siegel. Tanítás után szinte minden délután itt tölti az időt a vacsoráig, miközben a külvilág zajai teljesen kívül maradnak. A fiatal fiú tíz hónapja él és tanul egy különleges dániai oktatási intézményben, amely kizárólag Dániában és a németországi Dél-Schleswig régióban létezik. A dán oktatási rendszerben Efterskole, vagyis utóiskola néven ismert képzés lényege, hogy a szokásos tantárgyak mellett az életre, az önállóságra és a társadalmi együttélésre neveli a fiatalokat.

Az utóiskolákban a dán nyelv, a matematika és az angol oktatása természetesen része az órarendnek, ám a hangsúly az önismereten és a személyes fejlődésen van. A diákok megtanulják felmérni a saját céljaikat, felfedezik az őket érdeklő hivatásokat, valamint elsajátítják a baráti kapcsolatok kiépítésének és ápolásának gyakorlatát. A tantárgyak között éppen ezért olyan gyakorlati területek is szerepelnek, mint a kertészkedés, a főzés, a kézművesség vagy a demokráciára nevelés. A fiatalok lakóközösségekben élnek, és csupán hétvégente utazhatnak haza a családjukhoz. A hétköznapokban magukra főznek, maguk mossák a ruháikat és takarítják a szobáikat, ami egyfajta próbaidőszakot jelent a felnőtté válás kapujában.

Ennek az oktatási formának mély gyökerei vannak a dán társadalomban és kultúrában. A középosztálybeli családok mellett politikusok és a királyi család tagjai is szívesen küldik gyermekeiket utóiskolákba, hogy megtapasztalják a közösségi életet. Az állam jelentős mértékben átvállalja a fenntartási és oktatási költségeket, a fennmaradó összeget pedig a szülők fizetik ki. Egy dániai törvényértelmű döntés alapján 2030-tól még több fiatal számára nyílik meg ez a lehetőség, mivel az állam új ösztöndíjprogramokat és célzott támogatásokat biztosít az alacsonyabb jövedelmű családoknak, elősegítve a társadalmi esélyegyenlőséget és a fiatalok felzárkózását.

A Koppenhágától északnyugatra fekvő Baunehøj utóiskola piros faházaival, a szomszédos lólegelővel és a fenyőfák között csillogó tengerparttal ideális környezetet nyújt a tanuláshoz. A legközelebbi buszmegállóhoz húsz percet kell gyalogolniuk a diákoknak, így a természeti környezet teljesen körülveszi a mindennapjaikat. Egy tanév ára itt 60 270 és 94 542 dán korona között mozog, ami nagyjából 8000 és 12 650 euró közötti kiadást jelent a családoknak. Ezt az összeget a különböző önkormányzati támogatások és szociális ösztöndíjak tovább csökkenthetik, így a legkülönfélébb hátterű fiatalok tanulhatnak együtt a campuson.

A fiatalok önkéntesen dönthetnek úgy, hogy meghosszabbítják az általános iskolai tanulmányaikat. A dán rendszerben a kilencedik osztály befejezése után a diákok közvetlenül átléphetnének a gimnáziumba, ám a hetvenes években bevezetett iskolareform óta lehetőségük van egy kiegészítő évet beiktatni. A legutóbbi adatok szerint több mint 23 000 fiatal töltötte ezt a plusz tanévet az országban működő mintegy 240 utóiskola valamelyikén. Ez az év lehetőséget ad arra, hogy a diákok érettségi nyomás nélkül, saját érdeklődésüket követve fejlődjenek és felkészüljenek a középfokú tanulmányokra.

Az intézmény vezetője, az 55 éves Ulrik Goos Iversen kiemelte, hogy olyan közösségi tereket hoznak létre, ahol a diákok puszta kíváncsiságból és érdeklődésből tanulnak, nem pedig azért, hogy folyamatosan összemérjék a teljesítményüket másokkal. Az iskola étkezőjében a fiatalok közösen készítik el az ebédet a mintegy száz diáktársuk számára. Mexikói ételeket, darált húsos rangadókat, sajttal sült nachos-t és tekercseket szolgálnak fel, majd a közös étkezés után rendbe teszik és kitakarítják a konyhát. A konyhai feladatokat és a takarítást természetes kötelességként kezelik, panaszkodás nélkül végzik el a rájuk bízott munkát.

Baunehøjban minden diák kiválaszthat egy saját szakterületet, amely lehet a főzés, a formatervezés, a lovaglás vagy a vadonban való túlélési tréning. Ez utóbbi tárgy keretében a fiatalok megtanulnak nyílt színen tüzet rakni, a szabad ég alatt aludni és kenuval navigálni a vízen. Hagyományos osztályzatok és vizsgák nincsenek az iskolában. A tanév végén a diákok nem klasszikus bizonyítványt kapnak, hanem részletes írásos értékelést a személyes fejlődésükről és a közösségben betöltött szerepükről. A heti rendszerességgel ülésező diáktanácsban pedig közvetlenül megbeszélhetik az felmerülő problémákat és a közösséget érintő döntéseket.

A diáktanács legutóbbi döntése alapján a fiatalok elhatározták, hogy két hétre teljesen elzárják az okostelefonjaikat. Úgy döntöttek, hogy a közösségi média böngészése helyett inkább egymással töltik az időt a tengerparton és a közös helyiségekben. Ez a fajta tudatos jelenlét és a digitális eszközökről való önkéntes lemondás természetes gondolkodásmódként jelenik meg a diákok körében. A telefonok hiánya közelebb hozza egymáshoz az eltérő háttérrel rendelkező fiatalokat, és lehetőséget ad a mélyebb, személyes beszélgetésekre.

A 16 éves Cecilie Johansson elmondása szerint az utóiskolában eltöltött hónapok alatt sokkal nyitottabbá és közvetlenebbé vált. Korábban nehezen teremtet kapcsolatot ismeretlen emberekkel, ám az iskolai konyhakertben végzett munka és a közösségi feladatok feloldották a szorongásait. Az intézményben senki nem ítélkezik a másik felett, a diákok közösen osztják meg a szobáikat, és a falakat csoportképekkel, baráti üzenetekkel díszítik. A szobákban uralkodó közvetlen hangulat és a közös emlékek megerősítik a diákok közötti kötelékeket.

Az iskolaigazgató rámutatott, hogy a diákok az itt eltöltött idő alatt jelentős önbizalomra tesznek szert, és sokkal tudatosabban tekintenek a környező világra. A tanárokhoz fűződő viszonyuk is alapvetően megváltozik, hiszen a pedagógusok egy része a campus területén él, így folyamatosan jelen vannak a diákok mindennapjaiban. Ha a fiatalok szomorúak vagy frusztráltak, a tanárok jelentik az első támaszt. A diákok így megértik, hogy a tanárok felnőtt barátokként és segítőkként állnak mellettük a felmerülő problémák megoldásában.

A a hamburgi hetilap riportja szerint a diákok már a Baunehøjban töltött utolsó napjaikra készülnek. Lassan leszedik a falakról a posztereket, elcsomagolják a fényképeket, és felkészülnek a visszatérésre a hétköznapi világba. Ekkor visszakapják a telefonjaikat is, bár sokan úgy érzik, hogy a készülékek hiánya egyáltalán nem okozott nehézséget a mindennapokban. Az utóiskolában szerzett tapasztalatok, a gyakorlati önállóság és a közösségi élmények olyan szilárd alapot adnak a fiataloknak, amellyel magabiztosan léphetnek át a felnőttkorba és a középiskolai tanulmányok világába.