Energiahiánnyal küzdő országok az alacsony vízállás miatt

A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig húzódó vízi út mentén fekvő államok példátlan vízhiánnyal küzdenek a rendkívüli nyári hőség és a csapadékhiány következtében. A mederben mért szélsőségesen alacsony vízállás közvetlen fenyegetést jelent a közép- és kelet-európai térség villamosenergia-ellátására, miközben a vízi áruszállítás szinte teljes szakaszon ellehetetlenült. A folyó menti tíz ország mindegyikében eltérő mértékű, de súlyos gazdasági és logisztikai nehézségeket okoz az apadás. A szárazság hatásai a nyugat-európai ipari centrumoktól egészen a fekete-tengeri kikötőkig érezhetők, és a szakemberek várakozása szerint a hajózási korlátozásokkal járó napok száma az évszázad közepére drasztikusan növekedni fog.

Németországban és Ausztriában a vízügyi hatóságok folyamatosan elemzik a mederviszonyokat. A német ipar szempontjából elsősorban a Rajna kritikus állapota okoz fejfájást, ahol a vállalatok már csökkentették a termelést, a teherhajók pedig a szokásos rakomány töredékével kénytelenek közlekedni. Osztrák területen a folyó gazdasági szerepe inkább a vízenergia-termelésben mutatkozik meg. Az ország legnagyobb áramtermelője, a Verbund vízerőművei a megszokott mennyiségnél egyharmaddal kevesebb villamos energiát állítanak elő. A kieső kapacitásokat a hőségriadók alatt maximális fordulatszámon működő napelem-parkok termelésével próbálják egyensúlyozni, így az osztrák hálózat egyelőre stabil maradt.

Szlovákiában a bősi vízerőmű kapacitásának apró töredékével üzemel, a nyolc turbinából jelenleg mindössze egyetlenegyet tudnak működtetni. Az ország áramtermelésének hatvan százalékát adó atomenergiát a szárazság kevésbé érinti közvetlenül. A mohi és a apajkeresztúri atomerőművek kisebb folyók mellett fekszenek, és zárt hűtőtornyos rendszert használnak, így nem szorulnak rá a nagy átfolyású folyóvízre. A hűtővíz hiánya miatt nem keletkeztek olyan fennakadások, mint a délebbi szakaszon fekvő létesítményekben.

Magyarországon a paksi atomerőműben a kritikus vízállás és az elviselhetetlenül magas vízhőmérséklet miatt drasztikus teljesítménycsökkentést kellett végrehajtani a nyár folyamán. A hűtővíz-ellátás akadozása miatt időszakosan a kapacitások jelentős része kiesett a termelésből, ami komoly feszültséget okozott a hazai energiapiacon. A vízügyi helyzet átmeneti javulásával, a vízszint kismértékű emelkedésével az utóbbi napokban sikerült újraindítani az egyik leállított turbinát, de a helyzet továbbra is rendkívül sérülékeny. A politikai és szakmai viták fókuszába az erőmű tervezett bővítése került, mivel a jelenlegi hűtési koncepció hosszú távon nem tartható fenn a szélsőséges időjárási körülmények között.

Horvátországban és Szerbiában a folyam medre olyan sekéllyé vált, amilyenre több mint egy évszázada nem volt példa. A horvátországi Batinánál a vízállás az 1909-es rekordok szintjére süllyedt, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette a kereskedelmi és turisztikai hajózást. Vukovárnál és a Mohói-csatornánál üdülőhajók és áruszállítók sora vesztegel a nyílt vízen, várva az elkerülhetetlen hullámzást. A drámai apadás következtében a mederből számtalan régi roncs került elő, köztük egy 1937-ben elsüllyedt osztrák szénszállító hajó, amely a helyiek számára az aszály szimbólumává vált.

A szerbiai szakaszon működő Vaskapu I és Vaskapu II vízerőművek a kapacitásuk húsz-harminc százalékán üzemelnek. A folyam átfolyási sebessége a legutóbbi nagy krízisévek, 1985 és 2003 negatív csúcsait idézi. A szerb energiaügyi minisztérium takarékossági intézkedésekre szólította fel a lakosságot, mivel a vízerőművek kiesése mellett a folyami logisztikára támaszkodó vegyipar és szénbányászat is leállásokkal küzd. A szállítási útvonalak lebénulása az egész szerb ipari termelésre rányomja a bélyegét.

Romániában a kormány vészhelyzetet hirdetett a folyam romániai szakaszán tapasztalható rekordalacsony vízállás miatt. A csernavodai atomerőmű közvetlen veszélybe került, az egyik reakcióblokkot már le kellett állítani, a másik működése pedig órákon múlt. Ha a második blokk is kiesik, Románia elveszíti áramellátásának ötödét. A katonaság és a műszaki alakulatok rendkívüli lépésekre kényszerültek: Pârjoaianál felrobbantottak egy sziklát a mederben, hogy az átirányított vízfolyást az erőmű felé tereljék. A mérnökök emellett kőtörmelékkel megrakott darukat süllyesztettek el a vízben, és kotróhajókkal mélyítették a medret. Az elkeseredett akciók egyelőre megmentették az utolsó, 700 megawattos blokk hűtését, de a szakértők figyelmeztetnek: a megoldás csupán napokkal halasztja el a teljes leállást, ha nem érkezik jelentős csapadék utánpótlás.

Bulgária ezzel szemben a helyzet meglepő nyertese lett. A kozloduji atomerőmű a folyó mélyebb szakaszából, zárt kútoszlopokból és nagyteljesítményű szivattyútelepek segítségével nyeri a hűtővizet, így a termelés zavartalanul folyik. A folyamatosan termelő atomkapacitás, a csúcsra járatott napelem-parkok és a jól kiépített energiatárolók együttesen lehetővé tették, hogy az ország rekordmennyiségű villamos energiát exportáljon szomszédjai, elsősorban Románia és Magyarország irányába. A hirtelen megugrott regionális kereslet hatására a villamos energia megavattonkénti ára a korábbi száz euró körüli szintről 170 euró fölé emelkedett a tőzsdén.

Moldova és Ukrajna számára a szárazság eltérő jellegű problémákat okoz. A Moldovai Köztársaság főként importból fedezi áramszükségletét, így a szomszédos országok vízerőműveinek leállása miatt közvetlenül szembesül a brutális áremelkedéssel. Az országban harmincnapos energetikai és vízügyi riadókészültség van érvényben, amiért elsősorban a Dnyeszter kritikus apadása a felelős. Ukrajnában a folyam elsősorban logisztikai folyosóként szolgál. A háborús helyzet miatt a reni, izmajili és uszt-dunajszki kikötők kulcsfontosságúvá váltak az áruforgalomban. A sekély víz miatt a teherhajók jelenleg csak félgőzzel, töredék rakománnyal tudnak elindulni a Fekete-tenger felé, ami súlyosan lassítja az ukrán gabona- és nyersanyagexportot.

A folyami infrastruktúra válsága világossá tette, hogy a klímaváltozás közvetlenül veszélyezteti az európai kontinens ellátási láncait és energiabiztonságát. Az alacsony vízállás nemcsak a vízi közlekedést és a vízerőműveket bénítja meg, hanem a hagyományos és atomenergia-termelést is lefojtja, mivel a hűtővíz hiánya azonnali kapacitáscsökkentést követel meg. A folyam menti államoknak a jövőben alapjaiban kell átgondolniuk az energetikai beruházásokat, a mederszabályozási stratégiákat és a regionális együttműködés kereteit, ha el akarják kerülni a hasonló méretű nyári kríziseket.