Komoly mackóproblémákkal néz szembe a bukaresti kormány

Az Európai Unió egyetlen tagállama sem rendelkezik akkora barnamedve-populációval, mint Románia. A román állami erdészeti kutatóintézet felmérései és a legfrissebb felmérések szerint az országban élő csúcsragadozók száma eléri a 10 500 és 12 800 közötti egyedszámot, és a populáció folyamatosan növekszik. A nagyvadak és az ember közötti konfrontációk, amelyeket sok esetben az emberi felelőtlenség vagy a szabályok megszegése vált ki, drasztikusan megszaporodtak az elmúlt időszakban. Egyes esetek súlyos marandó sérülésekkel, mások sajnos halálos kimenetellel végződnek. Hetek óta éles vita zajlik Nicușor Dan államfő és a bukaresti törvényhozás között arról, hogy miként kellene kezelni a lakosságot és a mezőgazdaságot fenyegető közvetlen veszélyt.

A napokban Nicușor Dan elnök visszaküldte a parlamentnek felülvizsgálatra azt a jogszabályt, amely a folyó és a következő évre vonatkozóan csaknem megduplázná a kilövési kvótákat, potenciálisan közel kétezer egyed elejtését engedélyezve. Az államfő érvelése szerint a tervezet ellentétes az Európai Unió természetvédelmi irányelveivel. Dan korábban az alkotmánybírósághoz fordult a jogszabály ellen felhozott kifogásaival, az taláros testület azonban teljesen alkotmányosnak és a jogszabályi kereteknek megfelelőnek minősítette a tervezetet. A törvényjavaslatot a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nyújtotta be, amelynek legfőbb bázisa Erdélyben és a Székelyföldön található. Ez a régió ad otthont a romániai magyar közösség többségének, miközben az országos medveállomány jelentős része is ezen a területen koncentrálódik.

Az elnöki beadványban Nicușor Dan azzal érvelt a taláros testület előtt, hogy a megelőző vadászat tervezett mértéke túlzó és aránytalan lehet, miközben léteznek más, nem halálos eszközök is a populáció szabályozására. A törvényi szabályozással kapcsolatban kifogásolta továbbá, hogy a szöveg nem kötelezi kifejezetten a hatóságokat az alternatív megoldások előzetes megvizsgálására. Az alkotmánybíróság határozatában elutasította az államfői érvelést. A bíróság megállapította, hogy a támadások megelőzését célzó szabályozás sem a román alkotmányt, sem a közösségi normákat nem sérti. A döntés értelmében a több mint 1700 egyed eltávolítása, valamint a további 220 egyed megelőző jellegű elejtése teljes mértékben összhangban áll a nemzeti és az európai joggal.

A taláros testület indoklása rámutatott, hogy a szabályozás az 1992-es európai élőhelyvédelmi irányelvvel is harmonizál. Ez az uniós jogszabály ugyan szigorúan védi a fajt, de meghatározott feltételek mellett lehetővé teszi a kivételek alkalmazását a tagállamok számára. A kivételek egyik jogalapja a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása és a túlszaporodás megakadályozása. Az alkotmánybíróság kiemelte, hogy a romániai jogszabály részletes és megalapozott tudományos adatokra épül, amelyek világosan igazolják a populáció túlzott mértékű növekedését. Az emberi élet és a vagyon biztonságát célzó alternatív megoldások, mint például az egyedek áttelepítése, a gyakorlati tapasztalatok alapján nem bizonyultak elegendőnek.

Annak ellenére, hogy az alkotmánybíróság kötelező érvényű döntést hozott, Dan elnök továbbra is kitart az ellenállása mellett. Ez a magatartás felveti a kérdést, hogy a háttérben meghúzódnak-e olyan belpolitikai szempontok, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a vadvédelmi kérdéshez. A politikai törésvonalak mindenesetre mélynek bizonyulnak. Tánczos Barna mezőgazdasági miniszter, az RMDSZ székelyföldi politikusa több alkalommal határozottan kiállt a szabályozás mellett. Tánczos az Európai Unió szintjén is kezdeményezte a védettségi státusz lazítását, biztosítva a vadászok számára a rugalmasabb állománykezelést. A miniszter hangsúlyozta, hogy a veszélyeztetett területeken élő gazdáknak és turistáknak hatékonyabb védelemre van szükségük.

Tánczos Barna évek óta a romániai medveállomány aktívabb szabályozásának szorgalmazójaként ismert a nyilvánosság előtt. Egy korábbi nyilatkozatában kijelentette, hogy az ország nem válhat „Európa állatkertjévé”, és figyelmeztetett, hogy a hazai állomány gyakorlatilag elszabadult, ezért átfogó optimalizálási programra van szükség. Amikor a korábbi bukaresti koalíciós kormányban környezetvédelmi miniszterré nevezték ki, a döntés heves tiltakozást váltott ki az állatvédő szervezetek körében. A szakértők egyetértenek abban, hogy miközben az állomány gyarapodása valós problémát jelent, a balesetek és támadások jelentős részét az emberi felelőtlenség és a hibás lakossági magatartás váltja ki.

A ragadozók etetése és a vadon élő állatok közelségének keresése súlyosan hozzájárul a konfliktusok kiéleződéséhez. A Havasalföldet Erdélyi területekkel összekötő, látványos Transzfogarasi úton a turisták és a helyi lakosok rendszeresen megállítják járműveiket, hogy ennivalót dobjanak az út szélén várakozó vadaknak, miközben közvetlen közelről fotózzák őket. Sokan még a gépkocsiból is kiszállnak a veszélyes pillanatokban. Nemrégiben egy olasz motorkerékpáros szállt le a gépéről, hogy közvetlenül kézből etessen egy anyamedvét. A vadállat elfogadta az eledelt, majd a férfira támadt, akinek széttépett holttestét később az út menti bozótosban találták meg. Egy korábbi nyáron pedig egy 19 éves fiatal nő vesztette életét, akit túrázás közben ért halálos támadás.

A romániai vita sok szempontból emlékeztet a nyugat-európai farkas-vitákra, ám a ragadozókkal való találkozás következményei a Kárpátokban lényegesen súlyosabbak. Romániában szinte nem múlik el esztendő anélkül, hogy ne történne legalább egy vagy több halálos kimenetelű tragédia. A környezetvédelmi tárca hivatalos kimutatásai szerint az elmúlt két évtizedben 26 ember veszítette életét és több mint 270-en szenvedtek súlyos sérüléseket a támadások következtében, és azóta ez a szám tovább növekedett. A leginkább érintett kárpátaljai és erdélyi településeken a lakosság mindennapi élete gyökeresen megváltozott. A gyermekek nem játszhatnak felügyelet nélkül a szabadban, egyedül senki sem indul sétára vagy futásra, a háztartási hulladékot pedig szigorúan elzárva tartják.

A legveszélyeztetettebb területek közé tartozik Brassó városa és a környező megye. A Kárpátok vonulatainak lábánál fekvő, csaknem negyedmilliós erdélyi nagyváros külső kerületeiben a vadállatok bukkannak fel a lakótelepeken és a kertes házak környékén. Korábban rendszeres jelenség volt, hogy turistákkal teli autóbuszok érkeztek a város szélére kifejezetten azért, hogy a konténereknél éjszaka táplálkozó állatokat megfigyeljék. A helyi hatóságok kénytelenek voltak speciális hulladéktárolókat telepíteni és éjszakai járőrszolgálatot szervezni a lakosság biztonságának megőrzése érdekében.

A parlament és az államfő közötti jogi csörte újabb állomása jól mutatja, hogy a környezetvédelmi szempontok és a közbiztonsági elvárások összecsapása mennyire áthatja a román belpolitikát. A székelyföldi törvényhozók és a helyi gazdaszervezetek azonnali és érdemi intézkedéseket követelnek a vadállomány visszaszorítására, míg a Bukarestben működő zöld szervezetek és az államfő a szigorúbb uniós védettség fenntartása mellett érvelnek. A vita végkimenetele döntő hatással lesz a helyi közösségek biztonságán túl a teljes Kárpát-medencei vadvédelmi és erdőgazdálkodási stratégiára is.