Történelmi emlékezésért indul harc Amerikában

Montana államban, a Little Bighorn folyó kanyarulatai fölé magasodó sziklás gerincen három stilizált fémlovas sziluettje látható. A tollas fejdíszt viselő őslakos harcosok íjakkal, nyilakkal és ismétlőkarabélyokkal vannak felfegyverkezve, amelyek döntő fölényt biztosítottak számukra az amerikai lovasság egylövetű fegyvereivel szemben az 1876. június 25-i ütközetben. A sziklák tövében kör alakban elhelyezett kőtáblák azon törzsek előtt tisztelegnek, amelyek részt vettek az indián háborúk legnagyobb csatájában: a dakota sziúk, a csejenek, az arapahók, valamint a lovasságnak felderítőként szolgáló varjú és arikar törzsek. A 2003-ban felavatott emlékmű a George Armstrong Custer alezredes és katonái emlékére emelt korábbi emlékhely tőszomszédságában kapott helyet.

A csatatér területe másfél évszázad elteltével is megőrizte eredeti domborzati viszonyait. A látogatói útvonal a kopár dombok mentén követi az összecsapás fázisait, ahol a mély vízmosások megakadályozták Custert abban, hogy egyesítse szétszóródott csapatait. Custer és 200 katonájának halála a 1876-os centenáriumi ünnepségek közepette nemzeti megrázkódtatást váltott ki. A csatamezőt hamar katonai temetővé nyilvánították, majd 1946-ban a Nemzeti Parkszolgálat fennhatósága alá tartozó nemzeti emlékhellyé alakították. A létesítmény évtizedeken át kizárólag Custer és az elesett amerikai katonák hősies védekezésének állított emléket.

Több mint egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az őslakos harcosok is hivatalos elismerésben részesüljenek. A kongresszus által 1991-ben elfogadott és az idősebb George Bush elnök által aláírt törvény átnevezte a területet Little Bighorn-i Nemzeti Emlékhellyé, és elrendelte egy őslakos emlékmű felépítését. A katonák fehér márványtáblái mellett vörös gránitköveket helyeztek el a fűben ott, ahol az őslakosok holttesteit megtalálták. Egyes köveken az elesett harcosok nevei olvashatók, míg másokon névtelen feliratok őrzik a törzsi életmód védelmében elesettek emlékét.

A helyszíni kiállítások és a tájékoztató táblák ezt a kettős történelmi narratívát mutatták be a látogatóknak. Ez az egyensúlyi állapot azonban felbomlott, miután a washingtoni elnöki döntések ismét politikai csatatérré változtatták az emlékezetpolitikát. A 2025 márciusában kiadott elnöki rendelet, amely az amerikai történelem igazságának és racionalitásának helyreállítását célozza, elrendelte a nemzeti parkok és emlékhelyek tartalmának felülvizsgálatát. Az utasítás értelmében el kell távolítani minden olyan feliratot vagy táblát, amely nemfelelő módon bírálja a múltbeli vagy jelenlegi amerikai szereplőket, és a figyelmet a nemzet eredményeire kell összpontosítani.

A szövetségi parkszolgálat az új irányelvek alapján több helyszínen megkezdte a táblák eltávolítását. A philadelphiai Függetlenségi Csarnoknál lebontották a George Washington rabszolgatartási gyakorlatát bemutató kiállítást, míg a Little Bighorn-i emlékhelyen elrendelték a törzsekkel szemben megszegett szövetségi ígéreteket és az őslakos gyermekek bentlakásos iskolai rendszerét ismertető panelek leszerelését.

A döntés mély felháborodást és aggodalmat váltott ki a szomszédos északi csejen rezervátumban. A Lame Deerben ülésező törzsi tanács határozatot fogadott el, amelyben jogi lépések kezdeményezését javasolta a szövetségi közigazgatással szemben. A törzsi vezetők a bírósági eljárással kívánják megakadályozni az őslakos történelmi táblák eltávolítását, és megvédeni a Little Bighorn-i emlékhely jelenlegi elnevezését. A törzsi elnök, Gene Small nyilatkozatában kiemelte, hogy a döntés súlyos visszalépést jelent, és a törzs fennmaradásáért vívott küzdelem az 1876-os csata óta megszakítás nélkül tart.

A rendelet által célba vett kifejezések, mint a megszegett ígéretek, közvetlenül az 1868-as Fort Laramie-i szerződésre utalnak. Ez a megállapodás rögzítette a sziú és csejen törzsek rezervátumainak határait Montana és Wyoming területén. A megállapodást az Egyesült Államok 1874-ben egyoldalúan felrúgta, amikor aranyat találtak a Black Hills vidékén. Ez a lépés robbantotta ki a nagy sziú háborút, amely Custer katonai expedíciójához és a 7. lovasezred megsemmisüléséhez vezetett.

Az őslakos kultúra, nyelv és a bentlakásos iskolarendszer eltűnésére tett hivatkozások egy későbbi, mélyreható trauma emlékeit idézik fel. A Little Bighorn-i győzelem az őslakosok utolsó nagy katonai sikere volt, amelyet a nomád életmód erőszakos felszámolása követett. A szövetségi hatóságok a rezervátumokba kényszerített törzseket erőszakos asszimilációnak vetették alá, amelynek központi elemét a gyermekek elszakítása és a bentlakásos iskolákba küldése jelentette. A legismertebb ilyen intézményben, a pennsylvaniai Carlisle-ban indián gyermekek ezreit nevelték elszigetelve a családjuktól és hagyományaiktól.

A Little Bighorn-i csatatértől keletre fekvő Lame Deer kistelepülése és a rezervátum területe éles ellentétben áll az amerikai prosperitással. Az elszegényedett kistelepüléseken a régi gépjárművek, a megrongálódott lakóházak és a kevés szolgáltatóhely jelzik a nehéz gazdasági körülményeket. Gene Small törzsi elnök rámutatott arra, hogy a szövetségi források hiánya miatt kénytelenek voltak bezárni az egyetlen helyi börtönt, ami a bűnözési arány 800 százalékos növekedéséhez vezetett. Hasonlóan súlyos hiányok mutatkoznak az oktatás és az egészségügyi ellátás területén is.

A törzsi vezetők hangsúlyozzák, hogy a múlt átírása és a történelmi tények eltüntetése a jelenlegi jogok megnyirbálásához vezet. A csatában részt vevő harcosok leszármazottai ma is a rezervátumban élnek, így a Little Bighorn-i ütközet nem elszigetelt történelmi emlék, kizárólag a kollektív identitás élő része. A csatatér látogatóközpontjának munkatársai felkészülnek az új kiállítás őszi megnyitójára, miközben a park könyvesboltjában továbbra is kaphatók a csata történetét feldolgozó szakkönyvek és az őslakos vezetők, Ülő Bika és Örült Ló portréit ábrázoló képeslapok.

2026 júniusában több ezer őslakos gyűlt össze a Little Bighorn folyó partján, hogy megünnepeljék a csata százötvenedik évfordulóját. A folyó mentén felállított tipik pontosan ott álltak, ahol egykor az őslakosok óriási tábora terült el. A hagyományos és modern öltözéket viselő lovasok többszáz fős felvonulása és vágtája azokra a magaslatokra emlékeztetett, ahol 1876 nyarán a törzsi harcosok megállították a szövetségi lovasság előrenyomulását.