Bukásra áll Kim Dzsongun luxusüdülője a tengerparton
Minszk és Phenjan vízummentességi megállapodással csábítaná Fehéroroszországból Észak-Korea tengerparti komplexumába a vendégeket, ám az üresen álló luxusszállodák a dollármilliókból épített gigaberuházás csúfos nemzetközi kudarcát jelzik.
Különös úti célt választott idei nyári szabadságához a fehérorosz külügyminiszter. Maxim Rizsenkov a zárt és szigorúan ellenőrzött észak-koreai diktatúra tengerpartján pihent, majd a phenjani állami televízió kamerái előtt lelkendezett a helyi lakosság barátságos légköréről és a festői tájról. A diplomata látogatása persze nem magánakció volt. A belarusz politikus hivatalos tárgyalásokat folytatott észak-koreai kollégájával, Cso Szon Hujjal, mivel a két autoriter rendszer között küszöbön áll a teljes vízummentességi megállapodás aláírása. Minszk a megállapodástól azt reméli, hogy még könnyebben juthat észak-koreai kényszermunkásokhoz, valamint gördülékenyebbé válik azon észak-koreai katonák átdobása az ukrajnai frontra, akikkel Alekszandr Lukasenko a fehérorosz elnök szövetségesi hűségét igyekszik bizonyítani a Kreml urának. Phenjan ezzel szemben elsősorban tehetős belarusz nyaralók tömegeire számít, akik dollárral vagy euróval töltenék meg az államkasszát. Rizsenkov látogatásának elsődleges feladata az volt, hogy hírverést csapjon Kim Dzsongun személyes szívügyének számító megaprojektjének, a Vonszan Kalma tengerparti luxusüdülőnek.
Észak-Korea vezetése évek óta görcsösen próbálja átformálni az ország nemzetközi megítélését. A phenjani kommunikációs gépezet célja, hogy elfedje a valóságot, és az országot ne a totális elnyomás, a munkatáborok hálózata, az illegális atomprogram, a kibertámadások vagy a fegyver- és katonaexport helyszíneként tartsa számon a világ, hanem mint egy vonzó, sokszínű turisztikai célpontot. Ennek a propagandastratégiának a megtestesítője lett a Vonszan városa mellett, a Japán-tenger partján felépített hatalmas üdülőövezet. A korábban ballisztikus rakéták tesztelésére és tüzérségi gyakorlatokra használt katonai repülőtér helyén felhúzott komplexumot végül a 2025-ös év derekán adták át ünnepélyes keretek között. Az észak-koreai vezetés a Moszkvának eladott tüzérségi lőszerekből és az Ukrajnába vezényelt katonai egységek után kapott elnöki juttatásokból, valamint a nemzetközi kriptovaluta-rablásokból származó devizákból finanszírozta az építkezést. Az átadóünnepségen maga a diktátor és tinédzser korú lánya, Kim Dzsuae is megjelent, hogy a világ felé azt a hamis képet közvetítsék, miszerint az évtizedekig éhezéssel küzdő országban gazdasági boom zajlik.
A Vonszan Kalma tengerparti sétányán kilométer hosszan sorakoznak a többszintes szállodakolosszusok, a vízi vidámparkok, a csúszdaparkok és az exkluzív strandlétesítmények. Az összkép leginkább a spanyol tengerpartok hetvenes évekbeli tömegturisztikai felhőkarcolóira hasonlít, ahol a helyi elithálózat tagjai drága fürdőruhákban mutatkozhatnak. A hagyományos észak-koreai lakosság számára azonban az üdülőváros elértéktelenedett árai és a belső utazási tilalmak miatt örökre elérhetetlen ábránd marad. Kim Dzsongun gazdasági számításai azonban a megnyitás óta teljesen csődöt mondtak. A vezetőség arra számított, hogy az orosz-ukrán háború miatt Nyugatról kiszorult orosz állampolgárok százezrei választják majd az észak-koreai tengerpartot. Ezzel szemben a 2025-ös évben alig másfélezer orosz turista lépett be az országba, a rákövetkező időszakban pedig még tovább csökkent a látogatók száma. A helyzetet az sem mentette meg, hogy az orosz utazási irodák állami nyomásra a legolcsóbb paradicsomként hirdették a helyszínt, és a harctérről visszatérő orosz katonáknak még különös kedvezményeket is biztosítottak.
A szomszédos Kínából érkező utazók köre szintén messze elmaradt a várakozásoktól. Bár Peking és Phenjan között a koronavírus-járvány okozta lezárások és a politikai feszültségek feloldása után újraindult a közvetlen vasúti közlekedés, a szigorú határőrizeti ellenőrzések miatt a kínai állampolgárok inkább más ázsiai üdülőhelyeket választanak. A geopolitikai erőviszonyok eltolódása miatt Peking ismét békülékenyebb hangot üt meg a phenjani vezetéssel szemben, főként azért, mert a kínai vezetés attól tart, hogy Észak-Korea túlzottan feladja önállóságát Moszkva javára. Ennek jegyében Wang Ya-jun, Kína phenjani nagykövete személyesen látogatott el a tengerparti rezortba a családjával és a követségi személyzettel, majd a diplomáciai csatornákon keresztül világszínvonalú látványosságnak nevezte a helyszínt. Ennek ellenére a kínai turistaáradat továbbra is elmaradt, így a több ezer férőhelyes szállodakomplexum szobái nagyrészt üresen állnak.
A vonszani üdülőövezet így ahelyett, hogy a devizabebevételek motorjává vált volna, elsősorban a külpolitikai propaganda és a diplomáciai színjátékok látványos díszletévé törpült. A hatalmas strandok és a kihalt szállodasorok rendszeresen adnak otthont a barátságosnak szánt diplomáciai fogadásoknak, ahol Szergej Lavrov orosz külügyminiszter vagy a fehérorosz delegáció tagjai megfordulnak. A szigorúan őrzött luxuslétesítmény működtetése hatalmas összegeket emészt fel az államkasszából, miközben az ország alapvető élelmiszer- és energiahiánnyal küzd. A nemzetközi elemzők rámutatnak, hogy a projekt jól példázza a sztálinista típusú gazdaságirányítás korlátait, ahol a központi akarat által kikényszerített látványberuházások köszönőviszonyban sincsenek a valós piaci kereslettel és a nemzetközi turisztikai igényekkel.
A turisták távolmaradásának hátterében nemcsak a magas árak és a nehézkes megközelíthetőség áll, hanem a látogatókra kényszerített rendkívül szigorú belső szabályok is. Az országba belépő külföldieket a nap 24 órájában az állambiztonsági szervek kijelölt kísérői felügyelik, akik meghatározzák a mozgásteret, megtiltják a helyi lakossággal való érintkezést, és szigorúan ellenőrzik a fényképezést. A nyaralni vágyók számára a folyamatos megfigyelés és a szabadságjogok teljes hiánya elrettentő erővel bír, még az olyan szövetséges államok polgárai számára is, mint Oroszország vagy Fehéroroszország. Phenjan hiába próbálja a modern vízi vidámparkok képeivel a szabadság és a felhőtlen kikapcsolódás illúzióját kelteni, a Vonszan Kalma üdülőövezet megmarad egy szigorúan elzárt aranykalitkának.
A diplomáciai egyeztetések mindenesetre tovább folynak a színfalak mögött. A fehérorosz és az észak-koreai vezetés közötti közeledés részeként Minszk már a diplomáciai képviseletének megnyitását készíti elő Phenjanban, miközben a két ország gazdasági és katonai kapcsolatai új szintre lépnek. Kim Dzsongun stratégiai célja továbbra is az, hogy a Pekingből és Moszkvából érkező delegációk fogadásával igazolja saját döntéseinek helyességét a belső elit előtt. A luxusüdülő árnyékában azonban a gazdasági valóság elkerülhetetlenül megmutatkozik: a dollármilliárdokból felépített szállodaváros a rezsim elszigeteltségének és a külföldi tőke hiányának legújabb szimbólumává vált.