Örökösödési harc indult a néhai tábornok birtokáért

A francia modern kori történelem és a gaullista örökség egyik legmeghatározóbb szimbolikus helyszínén, a Haute-Marne megyében található Colombey-les-Deux-Églises községben fekvő La Boisserie birtokon az elmúlt hetekben éles jogi és politikai küzdelem bontakozott ki. Az ingatlant Charles de Gaulle tábornok és felesége, Yvonne még 1934 júniusában vásárolta meg, s a család évtizedeken át itt lelt otthonra. A néhai államfő 1970-ben bekövetkezett halála óta a rezidencia múzeumként működik, évente mintegy negyvenezer látogatót fogadva. A birtok tulajdonjoga és kezelése körüli egyensúly azt követően borult fel, hogy a tábornok fia, Philippe de Gaulle tengernagy 2024-ben elhunyt. Az ingatlan tulajdonjoga ezt követően az unokákra szállt, ám a családi és az állami szereplők közötti elképzelések élesen szembekerültek egymással.

Néhány héttel ezelőtt úgy tűnt, a La Boisserie jövője végérvényesen elrendeződött. A három tulajdonos unoka, Yves, Jean és Pierre de Gaulle megegyezésre törekedett Haute-Marne megye önkormányzatával. A helyi hatóság 2024 óta már amúgy is ellátta a múzeum napi üzemeltetését és a látogatók fogadását, így logikus lépésnek látszott, hogy a megyei tanács vásárolja meg az ingatlant a megőrzés és a fejlesztések biztosítása érdekében. A családtagok többsége úgy vélekedett, hogy egy ilyen volumenű történelmi emlékhely magánkézben tartása hosszabb távon nehezen fenntartható. Yves de Gaulle korábban nyilvánosan kijelentette, hogy bár a család a tábornok házának letéteményese, a birtok átvitt értelemben a teljes francia nemzet közös örökségét képezi, így a nyilvános tulajdonba kerülés jelenti a leginkább méltó megoldást.

Ez a törékeny egyetértés tört szilánkokra abban a pillanatban, amikor Pierre de Gaulle, az unokák egyike közzétett egy felhívást az X közösségi platformon. A Vlagyimir Putyin orosz elnök iránti szimpátiájáról és oroszbarát politikai kiállásairól ismert családtag korábban már megvásárolta fivére, Charles részesedését, így a birtok 50 százalékos tulajdonosává vált. Nyilvános bejegyzésében francia állampolgárok segítségét kérte a családi otthon megmentéséhez, bejelentve, hogy adománygyűjtést indít a teljes ingatlan megvásárlása érdekében. Álláspontja szerint a La Boisserie családi vagyon, amelyet nemzedékről nemzedékre a de Gaulle családon belül kell továbbadni. A váratlan akció mély megdöbbenést váltott ki a fivérei körében, a nyilvános megszólalásokat követően pedig Pierre de Gaulle a jogi képviselőjéhez irányította a sajtó megkereséseit.

A család jogi képviselője, Jean-Jacques Neuer ügyvéd kijelentette, hogy védence nem az ingatlan eladását, a fennmaradó részesedések felvásárlását tervezi. Az ügyvéd hangsúlyozta, hogy az adománygyűjtés szándéka nem üzleti megfontolásokból fakad, ez a francia nemzethez intézett felhívás a történelmi helyszín családi gondozásban való megőrzésére. Ugyanakkor határozottan visszautasította azokat a sajtóhíreszteléseket és feltételezéseket, amelyek szerint a birtok esetlegesen külföldi hatalmak, például Oroszország vagy Kína befolyása alá kerülhetne. Az ügyvéd leszögezte, hogy semmiféle külföldi beavatkozás nem fogadható el az ügyben, a La Boisserie sorsának kizárólag francia hatáskörben kell eldőlnie.

A családon belüli fordulat és a nyilvános adománygyűjtés kezdeményezése heves indulatokat váltott ki Colombey-les-Deux-Églises községben. Pascal Babouot, a település polgármestere, aki negyedévszázada irányítja a községet és szoros kapcsolatot ápol a de Gaulle családdal, nyíltan éles kritikával illette a kezdeményezést. A polgármester felháborodásának adott hangot amiatt, hogy a tábornok emlékéhez méltatlan módon közösségi kalapozással próbálják befolyásolni az ingatlan sorsát. Különösen meglepőnek nevezte a fejleményeket annak fényében, hogy Pierre de Gaulle alig néhány héttel korábban még várostervezési igazolást kért az önkormányzattól, ami egyértelműen az eladási előkészületekre utalt.

A háttérben folyó tárgyalásokat közelebbről ismerő források szerint nem zárható ki, hogy az ingatlan körül kialakult helyzet az eladási ár feltornászását szolgálja. Philippe de Gaulle tengernagy halálát követően a család 2024 decemberében árverésre bocsátott 372 olyan műtárgyat és személyes tárgyat, amely Charles de Gaulle tulajdonát képezte. Az aukció elképesztő sikerrel zárult: a bevételek elérték az 5,6 millió eurót, ami több mint ötszörösen haladta meg az eredetileg becsült egymillió eurós értéket. A francia állam élve az elővásárlási jogával 140 tárgyat vásárolt meg a nemzeti gyűjtemények számára. A sikeres árverésből a testvérek egyenként több mint egymillió eurós részesedést kaptak, s Pierre de Gaulle ebből az összegből vásárolta meg fivére részesedését a La Boisserie-ben.

Az aukció magas bevételei és a magántulajdon bizonytalansága felkeltette a francia államigazgatás és a Kulturális Minisztérium figyelmét is. Az Elysée-palotában komoly aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a történelmi jelentőségű épület kereskedelmi spekuláció áldozatává válhat. Ennek megakadályozására a szakhatóságok kezdeményezték a La Boisserie műemléki védettség alá helyezését. A Nemzeti Örökségvédelmi és Építészeti Bizottság (CNPA) 2025 decemberében egyhangúlag támogatásáról biztosította az épület homlokzatának, tetőszerkezetének, a látogatható helyiségeknek és a teljes teleknek a műemléki védettségét. Jóllehet a tulajdonosok 2026 januárjában jelezték a minisztériumnak, hogy nem járulnak hozzá az önkéntes védettséghez, az államigazgatás fenntartotta szándékát a hivatalból történő védettség elrendelésére.

A helyi megyei tanács elnöke, Nicolas Lacroix megerősítette, hogy Haute-Marne megye továbbra is elkötelezett az ingatlan megvásárlása mellett. Az önkormányzat által megrendelt független értékbecslések szerint a lakóépület értéke körülbelül 800 ezer euróra, míg a benne található eredeti bútorzat és berendezés értéke mintegy 400 ezer euróra tehető. A megyei tanács szeptember közepén tervezi benyújtani hivatalos vásárlási ajánlatát. A megye vezetése és a helyi polgármester egyaránt hangsúlyozza, hogy a múzeumi infrastruktúra sürgős korszerűsítésre szorul, s elengedhetetlen a kiállítási terek bővítése, beleértve az emeleti lakórészek és a konyha megnyitását a nagyközönség előtt.

A tulajdonosi és önkormányzati terveket ugyanakkor bonyolítja az Elysée-palota közvetlen érdeklődése. Emmanuel Macron francia köztársasági elnök környezete jelezte, hogy a központi kormányzat közvetlen állami tulajdonba kívánja venni a La Boisserie birtokot, s annak kezelését a Becsületrend és a Felszabadítási Rend nemzeti intézményeire bízná. A francia elnöki hivatal álláspontja szerint egy ilyen kiemelkedő nemzeti emlékhely esetében a központi állami garancia nyújtja a legbiztosabb védelmet a jövőbeli politikai és magánjogi bizonytalanságokkal szemben.

Az állami és a megyei szint közötti lappangó feszültség mögött pártpolitikai megfontolások is meghúzódnak. A kormányzati körökben aggodalmat keltett, hogy a 2028-as helyhatósági választásokon a megyei tanács feletti ellenőrzést esetlegesen a Nemzeti Tömörülés vinné el, ami a gaullista örökség politikai kisajátításához vezethetne. Nicolas Lacroix megyei elnök ugyanakkor visszautasította ezeket a feltételezéseket, rámutatva, hogy a megyében jelenleg a középpártok szilárd többséggel rendelkeznek, s a helyi önkormányzati kezelés garantálja a leg közvetlenebb kapcsolatot a Colombey-les-Deux-Églises-be látogató közönséggel.

A kialakult patthelyzetben a La Boisserie jövője továbbra is a tulajdonosok és a hatóságok közötti egyeztetésektől függ. Pierre de Gaulle 50 százalékos részesedése és a nyilvános vásárlási szándéka jogi akadályt képez a sima adásvétel előtt, miközben az államigazgatás és a megyei tanács párhuzamosan készíti elő a jogi és pénzügyi lépéseket. A szeptemberi döntési határidők közeledtével a felek kénytelenek lesznek tisztázni, hogy a francia történelem egyik legfontosabb magánrezidenciája családi kézben marad-e, vagy átkerül a nemzeti örökségvédelmi intézményrendszer nyilvános kezelésébe.