Már 700-nál a himalájai árvíz halálos áldozatai száma

Több nappal a Himalája térségét sújtó pusztító árhullám után már több mint 690 halálos áldozatról tudnak a hatóságok, és továbbra is több száz embert keresnek Nepálban és a kínai fennhatóság alatt álló Tibetben. A vasárnap hajnalban közölt új adatok minden korábbi becslésnél súlyosabb mérleget mutatnak. A mentőcsapatok versenyt futnak az idővel, miközben a térségben újabb áradások és földcsuszamlások veszélye fenyeget.

A katasztrófa szerdán kezdődött a nepáli–tibeti határvidéken, amikor hatalmas víz- és törmelékár zúdult le a hegyekből. Falvakat, utakat, hidakat és energetikai létesítményeket sodort el. A pusztítás különösen súlyos volt a határhoz vezető völgyekben, ahol a meredek domborzat miatt az árhullám rendkívüli sebességgel haladt.

Az első napokban jóval alacsonyabb halálozási adatokról érkeztek hírek, de ahogy a mentők elérték az elszigetelt településeket, gyorsan nőtt az áldozatok száma. Sok helyen teljes házsorok tűntek el, az utak járhatatlanná váltak, a mobilhálózat megszakadt. Emiatt egyes közösségekről napokig nem volt megbízható információ.

A vasárnap hajnali figyelmeztetések szerint a Bhotekoshi folyó különösen veszélyessé válhat. A nepáli katasztrófavédelem arra kérte a folyó mentén élőket, hogy maradjanak távol a parttól és kövessék a kitelepítési utasításokat. A hegyekben ugyanis természetes torlaszok alakulhattak ki, amelyek mögött nagy mennyiségű víz gyűlhet össze. Ha egy ilyen gát hirtelen átszakad, újabb árhullám indulhat el.

A mentést a terep mellett az időjárás is nehezíti. A Himalájában a felhőzet gyorsan változik, a helikopterek sokszor csak rövid időablakokban tudnak repülni. Számos faluba szárazföldön nem lehet eljutni, ezért a sérültek elszállítása és az élelmiszer, ivóvíz, gyógyszer célba juttatása rendkívül lassú.

A kínai oldalon is nagy erőkkel folyik a kutatás. A német hatóságok tájékoztatása szerint három német állampolgárt eltűntként tartanak nyilván Tibetben. Külföldi turisták több csoportjáról napokig nem volt hír, mert a határvidéki túraútvonalakon eleve gyenge a kommunikáció. Az eltűnés ezért nem minden esetben jelent közvetlen veszélyt, de a katasztrófa mérete miatt minden kapcsolatvesztést komolyan vesznek.

A térség népszerű a túrázók, hegymászók és zarándokok körében. A nepáli–tibeti határ több útvonala magashegyi völgyeken halad keresztül, ahol kevés a menedékhely és gyorsan változhat az időjárás. A turisták gyakran helyi vezetőkkel utaznak, de egy nagy árhullám még tapasztalt csoportokat is percek alatt elvághat a külvilágtól.

A katasztrófa pontos oka továbbra is vizsgálat tárgya. A műholdas felvételek és geológiai elemzések alapján valószínű, hogy magashegyi jég- és kőzettömeg omlott le, amely víztározót vagy gleccsertavat érinthetett. Az így felszabaduló víz törmelékkel keveredve hatalmas energiával zúdult a völgybe.

Az ilyen eseményeket gyakran gleccsertó-kitörésként, angol rövidítéssel GLOF-ként írják le. A magashegyi tavakat sokszor laza moréna vagy jég tartja vissza. Ha a természetes gát földrengés, földcsuszamlás, jégomlás vagy a vízszint emelkedése miatt meggyengül, rövid idő alatt több millió köbméter víz szabadulhat fel.

A Himalája különösen sérülékeny az ilyen folyamatokkal szemben. A térség gyorsan melegszik, a gleccserek visszahúzódnak, és egyre több instabil tó alakul ki. A jég eltűnésével korábban fagyott hegyoldalak is meglazulhatnak, ami növeli a kőomlások és földcsuszamlások kockázatát.

A klímaváltozás szerepét egyetlen katasztrófa esetében csak részletes tudományos vizsgálattal lehet meghatározni, a hosszú távú tendencia azonban egyértelmű. A magashegyi jégmezők zsugorodása átalakítja a vízháztartást és növeli bizonyos típusú hirtelen árvizek kockázatát. Ez több százmillió ember számára fontos, mert Ázsia legnagyobb folyói közül több a Himalája térségéből ered.

Nepál az elmúlt években igyekezett fejleszteni a gleccsertavak megfigyelését és a korai riasztórendszereket. Műholdas adatokkal sok veszélyes tavat lehet követni, a probléma azonban az, hogy a hegyvidéki településeken a riasztás továbbítása és a gyors kitelepítés nehéz. Egy árhullám a forrástól néhány tíz kilométerre fekvő falut akár kevesebb mint egy óra alatt is elérhet.

A vízerőművek terjedése újabb kockázatot teremt. Nepál energiaellátásában egyre nagyobb szerepet kapnak a hegyi folyókra épített erőművek. Ezek gazdasági szempontból kulcsfontosságúak, de egy nagy törmelékár megrongálhatja a gátakat, turbinákat, vezetékeket és hozzájuk vezető utakat. A mostani katasztrófában több energetikai létesítmény is károsodott.

A határkereskedelem szintén súlyos csapást szenvedett. A Nepált Tibettel összekötő utak közül több megsérült vagy járhatatlanná vált. Ez a segélyezést is lassítja, és hosszabb távon gazdasági veszteséget okozhat a hegyvidéki közösségeknek, amelyek kereskedelemből és turizmusból élnek.

A mentőcsapatok munkája most fokozatosan átalakul. Az első órákban a túlélők kimentése volt a fő cél, három nappal később egyre nagyobb szerepet kap a holttestek felkutatása, az azonosítás és a túlélők ellátása. A romok alatt ugyanakkor még találhatnak életben maradt embereket, különösen olyan épületekben, ahol légüreg alakult ki.

Az ivóvízellátás és a járványveszély is egyre fontosabb. Az árvíz kutakat és vezetékeket szennyezhetett, miközben több ezer ember zsúfolódhat ideiglenes menedékhelyekre. A segélyszervezetek ezért víztisztító eszközöket, gyógyszereket, sátrakat és higiéniai csomagokat próbálnak eljuttatni a térségbe.

A nemzetközi segítség fokozatosan érkezik. Az ENSZ, a Vöröskereszt és több ország ajánlott fel támogatást Nepálnak. A kínai oldalon a mentést elsősorban a pekingi kormány szervezi. A két ország közötti adatcsere különösen fontos, mert a folyók és a veszélyes magashegyi területek nem követik az államhatárokat.

A katasztrófa után várhatóan újra napirendre kerül a határokon átnyúló korai előrejelző rendszer fejlesztése. Ha egy kínai vagy tibeti területen fekvő gleccsertó instabillá válik, az árhullám rövid időn belül Nepált is elérheti. A műholdas és szenzoros adatok gyors megosztása ezért közvetlenül életeket menthet.

A halálos áldozatok száma vasárnap hajnalra 690 fölé emelkedett, de a végleges mérleg még napokig változhat. A több száz eltűnt, a nehezen megközelíthető települések és a megszakadt kommunikáció miatt a hatóságok továbbra sem rendelkeznek teljes képpel. A mentők közben egy második veszéllyel is számolnak: a hegyekben visszamaradt víztömegek újabb áradást indíthatnak el, ezért a kutatás mellett a megelőző kitelepítések is folytatódnak.