Alattomos érkatasztrófa fenyegeti a fiatal felnőtteket

Az Európai Kardiológiai Társaság müncheni kongresszusán bemutatott és a The New England Journal of Medicine folyóiratban megjelentetett nemzetközi kutatás adatai szerint a szív- és érrendszeri megbetegedések hátterében álló érelmeszesedés jóval korábban kezdődik, mint ahogyan azt a klinikai gyakorlatban korábban feltételezték. A Novo Nordisk Alapítvány által finanszírozott, REACT elnevezésű nagyszabású vizsgálatban több mint 16 ezer egészséges felnőtt vett részt Spanyolországban és Dániában. A madridi Rákkutatási és Érrendszeri Kutatóközpont, valamint a koppenhágai egyetemi kórház szakemberei által irányított projekt során fejlett háromdimenziós ultrahangos és számítógépes tomográfiás eljárásokkal térképezték fel a nyaki, a lágyéki és a szívkörnyéki artériák állapotát. Az eredmények azt mutatják, hogy a tüneteket nem mutató, korábban szívinfarktuson vagy agyvérzésen át nem esett 18 és hetven év közötti résztvevők 57,1 százalékánál már jelen voltak a zsíros lerakódások, vagyis az aterómás plakkok.

A felmérés leginkább meglepő megállapítása, hogy az elváltozások már a legfiatalabb korosztályban megjelennek. A 18 és 29 év közötti korcsoportban minden tizenharmadik embernél kimutatható volt az érelmeszesedés folyamatának elindulása legalább egy vizsgált érterületen. Az életkor előrehaladtával a plakkok jelenléte folyamatosan növekszik, a hatvan év felettieknél az arány eléri a 90 százalékot. A vizsgálat világos különbségeket tárt fel a nemek között. A férfiaknál a folyamat korábban kezdődik, és az elváltozások gyakorisága 63,4 százalékos, míg a nőknél ez az érték 50,9 százalék. A férfiak érrendszeri állapota átlagosan öt-tíz évvel mutat előrehaladottabb képet a nőkéhez képest, a nőknél viszont negyven és hatvan év között, a menopauza időszakában tapasztalható hirtelen és drasztikus emelkedés az elváltozások elterjedtségében.

A kutatást vezető Borja Ibáñez kardiológus hangsúlyozta, hogy a hagyományosan alkalmazott kockázatbecslési módszerek, mint amilyen az európai SCORE2 rendszer, képtelenek időben felderíteni a néma érelmeszesedést. A jelenlegi protokollok kizárólag dolgok közvetett mutatóira támaszkodnak, mint a vérnyomás, a koleszterinszint, a dohányzás vagy az életkor, és így nem a tényleges megbetegedés jelenlétét mérik, hanem csupán egy valószínűségi értéket számítanak ki. A hagyományos becslési rendszerekben magas kockázatúnak sorolt csoportok mindössze a rejtett érelmeszesedésben szenvedők 1,9 százalékát fedték le, és a közepes kockázatú kategória bevonásával is a ténylegesen érintett személyek 66 százaléka diagnosztizálatlan maradt. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi megelőzési stratégiák figyelmen kívül hagyják azokat a fiatalokat és középkorúakat, akiknél az artériás falak károsodása már javában zajlik.

A kutatócsoport javaslata szerint a szűrővizsgálatokban át kell térni a plakkok közvetlen, képalkotó eljárásokkal történő kimutatására. Ibáñez rámutatott, hogy a korai felismeréshez nincs szükség drága vagy sugárterheléssel járó CT-vizsgálatokra a teljes lakosság körében. A nyakban futó karotisz és a lágyéki femorális artériák egyszerű, hordozható készülékekkel végzett ultrahangos ellenőrzése megbízható képet ad a teljes szervezet érrendszeri állapotáról. A szívkoszorúér-plakkal rendelkező betegek 82 százalékánál a nyaki vagy lágyéki verőerekben is kimutatható a lerakódás. A korai stádiumú diagnózis és az abban az életfázisban megkezdett, akár enyhébb életmódbeli vagy gyógyszeres beavatkozás lényegesen nagyobb védelmet nyújt a későbbi infarktusok, stroke-ok és hirtelen szívhalálok ellen, mint a jóval későbbi életkorban indított kezelések.

A megelőzési paradigma megváltoztatása jelentős népegészségügyi és gazdasági előnyökkel járna. A szakemberek óvatos becslései szerint a korai képalkotó diagnosztikán alapuló stratégia bevezetésével az Európában előforduló iszkémiás események több mint felét el lehetne kerülni. Ez a megközelítés évente több milliárd eurós megtakarítást eredményezne az egészségügyi ellátórendszerek számára. Ibáñez a cukorbetegség diagnosztikájának történetéhez hasonlította a helyzetet: évtizedekkel ezelőtt a tünetmentes magas vércukorszintet sem kezelték betegségként, míg ma a korai felismerés és a megelőző lépések természetesnek számítanak. Az érelmeszesedés esetében is hasonló szemléletváltásra van szükség, hogy a harmincas éveikben járó egyéneknél az érkarbantartás megszokottá váljon.

A kutatás arra is rávilágított, hogy az artériás lerakódások olyan egyéneknél is felhalmozódhatnak, akiknél a klasszikus kockázati tényezők egyike sem áll fenn. A rendszeresen sportoló, optimális testsúlyú és egészségesen táplálkozó személyek körében is azonosítottak elváltozásokat. Ennek hátterében olyan genetikai és biokémiai sajátosságok állnak, mint a máj belső koleszterintermelése vagy az egyéni szövetszerkezeti érzékenység. Az Spanyol Kardiológiai Társaság elnöke, Ignacio Fernández Lozano sokatmondónak nevezte az eredményeket, hangsúlyozva, hogy a vizsgálat első szakasza szilárd alapot teremt a megelőző orvoslás átalakításához. A kutatás következő fázisában a szakemberek azt vizsgálják majd, hogy a korai stádiumban felismert érelmeszesedés célzott kezelésével valóban elkerülhetők-e a súlyos szövődmények.

A szív- és érrendszeri megbetegedések világszerte a vezető halálokok közé tartoznak, évente csaknem húszmillió ember életét kioltva. Ennek a halálozási számnak a túlnyomó többségéért az artériák lassan, évtizedeken át csendben fejlődő elmeszesedése a felelős. Az Egészségügyi Világszervezet becslései szerint a korai infarktusok és agyvérzések akár 80 százaléka megelőzhető lenne, ha a kockázatok kezelése időben megtörténne. A REACT tanulmány adatai bebizonyították, hogy a megelőzést nem az első tünetek megjelenésekor vagy a középkorúság elérésekor, hanem a felnőttkor legkorábbi szakaszában kell elkezdeni.