Óriásit kaszálnak az ezoterikusok a háborús gyászon

Alexander húszévesen, besorozott katonaként tűnt el az ukrajnai fronton, az orosz erők keleti előrenyomulása során a Donbasz régióban. A fiatalember családja hónapokon át hiába várta a hivatalos tájékoztatást a védelmi minisztériumtól vagy az alakulat parancsnokságától, válaszok helyett csupán hallgatást kaptak. A kétségbeesés szélére sodródott szülők végül egy évszázados oroszországi szokáshoz nyúltak, és az okkultizmus felé fordultak. Fotóját és személyes adatait közzétették az Esoterica. Recherche de personnes disparues nevű Telegram-csatornán, ahol azonnal megjelentek a magukat jósnak, médiumnak, tarot-elemzőnek vagy varázslónak nevező alakok. A válaszok végletesen ellentmondásosak voltak: egyesek azt állították, a fiú fogságban van egy betoncellában, de él, mások biztos visszatérést jósoltak, míg néhányan határozottan kijelentették, hogy Alexander meghalt, és teste egy elhagyatott árokban fekszik.

A háború kirobbanása óta eltelt években az orosz hadsereg veszteségeit és az eltűnt katonák számát szigorú állami titokként kezelik Moszkvában. A független, száműzetésben működő Viorstka hírportál által feldolgozott adatok szerint 2025 tavaszán a megkeresések száma meghaladta a nyolcvannégyezer-hatszázötvenes szintet. Ez az elképesztő adat az ukrán fél által üzemeltetett Meg akarom találni elnevezésű segélyvonal forgalmán alapul, ahová a kétségbeesett orosz anyák, feleségek és testvérek fordulnak, amikor a saját hatóságaik megtagadják tőlük az információt. A hivatalos adatkezelés hiánya és a folyamatos bizonytalanság olyan szociálpszichológiai közeget teremtett, amelyben gomba módra szaporodnak az állampolgárok tehetetlenségéből és kiszolgáltatottságából élő ezoterikus szolgáltatók.

A VTSIOM közvélemény-kutató intézet felmérései rámutatnak arra, hogy az orosz lakosság csaknem egynegyede vett igénybe valamilyen okkult szolgáltatást a mindennapokban. Az orosz Állami Duma információs technológiai bizottságának alelnöke, Andrej Szvincov nyilvánosságra hozott adatai szerint az állampolgárok évente több mint húszmilliárd eurónak megfelelő rubelt költenek el mágiára, jóslásra és szellemidézésre. Ez a piacon megfigyelhető költés évente legalább húsz százalékkal növekszik a katonai műveletek kezdete óta. A virtuális térben gátlástalanul működő áljósok a legegyszerűbb fotóelemzésért kétezer rubelt kérnek, míg a viaszöntéses energiamező-vizsgálatért vagy a kolostori ima-rituálékért már ennek a többszörösét gombolják le az áldozatokról.

A pszichológiai szakemberek ezt a jelenséget a bizonytalanság okozta traumával magyarázzák. Anna Szokolova pszichológus rámutat, hogy az eltűnt személyek hozzátartozói olyan mély lelki válságba kerülnek, ahol tudattalanul keresik azokat a kapaszkodókat, amelyek a kontroll illúzióját nyújtják számukra. A csaló szélhámosok erre a kiszolgáltatott állapotra építik fel az üzleti modelljüket: egyértelmű, egyszerű ritust ajánlanak fel, amely elhiteti a családdal, hogy a pénz átutalásával vagy a megadott formulák elismétlésével közvetlen hatást gyakorolhatnak megszeretett hozzátartozójuk sorsára.

A gátlástalan lehúzásokra szembeszökő példát mutat egy kazanyi lakos, Liana Batrakova esete, akinek férje önkéntesként vonult be a frontra, majd hónapokkal később nyomtalanul eltűnt. Az asszony egy Valentina nevű WhatsApp-jósnőhöz fordult, aki a megküldött fényképen túl a családi közösségi profilokról megszerzett adatok felhasználásával szerezte meg a nő bizalmát. A szélhámos azt állította, hogy a családi aurát halálos negatív energiák fenyegetik, amelynek elhárításához folyamatos pénzátutalásokra van szükség. A becsapott feleség végül több százezer rubelt fizetett ki, mire felismerte a csalást és jogi lépésekkel fenyegetőzött. Krasznodarban egy hasonló ügyben a hatóságok letartóztattak egy nőt, aki egymillió rubelt csalott ki egy eltűnt katona élettársától.

Az igazságszolgáltatási eljárások sikeressége ugyanakkor rendkívül korlátozott. Ivan Melnyikov ügyvéd megállapítása szerint a jóslás maga nem büntetendő cselekmény az orosz jogrendszerben. A Büntető Törvénykönyv csalásra vonatkozó paragrafusai alapján történő felelősségre vonáshoz a hatóságoknak kétségkívül bizonyítaniuk kellene, hogy az elkövető szándékosan tévesztette meg az áldozatát a mágikus szolgáltatás álcája alatt, ez pedig a spirituális kijelentések természetéből adódóan szinte lehetetlen feladat elé állítja a nyomozó hatóságokat.

A miszticizmus és az ezotéria iránti rajongás mélyen gyökerezik az orosz történelemben. A tizenkilencedik század közepén Szentpétervár arisztokrata szalonjaiban tömeges divatnak számított a szellemidézés és az asztaltáncoltatás, a századfordulóra pedig több mint háromezer-ötszáz spiritiszta csoport működött az Orosz Birodalomban. A Romanov dinasztia és Alexandra Fjodorovna császárné Grigorig Raszputyin iránti vakbizalma szintén azt mutatta, hogy az uralkodói elit a válságos időkben mennyire nyitottá vált a csodatevők és népi gyógyítók befolyására.

A bolsevik forradalmat követően a kommunista ideológia a tudományos materializmus nevében igyekezett felszámolni a babonákat és a vallásgyakorlást. Az 1930-as évek elejére a spiritiszta társaságokat betiltották, tagjaikat pedig ellenforradalmi tevékenység vádjával üldözték. Ugyanakkor a titkosszolgálatok továbbra is élénk érdeklődést mutattak a paranormális jelenségek iránt. A KGB elődszervezete, az OGPU még 1933-ban hozott létre egy titkos laboratóriumot Moszkva mellett, ahol alkímiai formulákat, az örök fiatalság elixírjét és a fémek arannyá alakítását kutatták. A szovjet állambiztonsági szervek egészen a rendszerváltásig folytattak titkos kísérleteket az extraszensz képességek és a telepatikus befolyásolás területén.

A Szovjetunió összeomlásának kaotikus éveiben az okkultizmus a tömegmédia részévé vált. Az 1980-as évek végén Anatolij Kaspirovszkij és Allan Csumak tévés gyógyítók televíziós adásokon keresztül delejezték a bizonytalan jövőtől rettegő állampolgárok millióit, vizet és tárgyakat „energetizálva” a képernyőkön keresztül. A médiumok harca elnevezéseű valóságshow több mint húsz éve fut töretlen népszerűséggel az egyik legnézettebb szövetségi csatornán, fenntartva a társadalmi fogékonyságot a természetfeletti magyarázatok iránt.

Vlagyimir Putyin elnök a nyilvánosság előtt elítélően nyilatkozott az ezoterikus szolgáltatásokról, szélhámosságnak nevezve az állampolgárok átverését. Ugyanakkor, amikor a tilalmi jogszabályok meghozataláról kérdezték, a kremlbeli vezetés óvatosságra intett, visszautasítva a szigorú korlátozásokat. A háborús helyzet okozta társadalmi szorongás és elégedetlenség időszakában a hatalom láthatóan nem tartja célszerűnek elvágni azokat a csatornákat, amelyek gőzszelepként szolgálnak a lakossági feszültségek levezetésére.

Az orosz Állami Duma képviselői az elmúlt években többször is benyújtottak olyan törvénytervezetet, amely önálló büntetőjogi kategóriává tette volna a médiumok által elkövetett csalást. A kormányszintű döntéshozatal azonban mindannyiszor elutasította a kezdeményezést. Az orosz ortodox egyház vezetése ezzel szemben éles bírálatot fogalmazott meg a sarlatánok tevékenységével szemben. Kirill moszkvai pátriárka nyilatkozataiban szabotázsnak és pogány ideológiai veszélynek minősítette a tarot-elemzők és számmisztikusok jelenlétét, rámutatva arra, hogy a kitalált jóslatok aláássák a társadalmi morált és a hagyományos keresztény értékeket.

A gazdasági és szociális valóságban az okkult iparág továbbra is akadálytalanul virágzik Oroszországban. A nagyvárosi bevásárlóközpontokban és a közösségi platformokon a szolgáltatók nyíltan hirdetik tevékenységüket, miközben a frontról hiányzó katonák hozzátartozói utolsó megtakarításaikat áldozzák fel a bizonytalanság feloldására. A hálózati fórumokon folyamatosan jelennek meg az újabb és újabb fotók az eltűnt fiatalokról, akiknek sorsára a hivatalos állami szervek nem adnak választ, átengedve az áldozatok családjait a gátlástalan ezoterikus üzletágnak.