Velence, Barcelona, Amszterdam: korlátoznák a turistákat

Az Európai Unió tagállamaiban 2025-ben rekordévet zárt a turizmus: a turisztikai szálláshelyeken összesen 3,1 milliárd vendégéjszakát töltöttek el, ami 2,2 százalékkal, 66,4 millió éjszakával több, mint egy évvel korábban. A négy legnépszerűbb célország – Spanyolország, Olaszország, Franciaország és Németország – önmagában az összes uniós vendégéjszaka 61,7 százalékát adta. A rekordszámok mögött azonban egyre több európai nagyvárosban és üdülőkörzetben erősödik az ellenállás: önkormányzatok emelik a turistaadókat, korlátozzák a rövid távú lakáskiadást, sőt egyes helyeken kifejezetten csökkentik a látogatók számát, miközben a helyi lakosok tízezrei vonulnak utcára a megélhetési költségek és a lakhatási válság miatt.

Velence a legismertebb példa. A város 2024-ben próbaként, majd 2025-ben egy teljes szezonon át működtette az úgynevezett belépési hozzájárulást a napi látogatók számára, idén pedig már hatvan – nem egymást követő – napon szedik be a díjat április 3. és július 26. között. Az összeg 5 euró, ha valaki legalább négy nappal korábban regisztrál, és 10 euró, ha ennél később. A 2026-os szezon nyitónapján több mint tizenháromezren fizették be a hozzájárulást, és hetven bírságot szabtak ki azoknak, akik megkerülték a rendszert. A 2025-ös teljes szezonban több mint 720 ezren fizettek, ami 5,4 millió eurós bevételt hozott a városnak, csaknem dupláját az egy évvel korábbinak. Mindeközben Velence történelmi belvárosának lakossága tavaly év végén már csak 47 995 fő volt, szemben az 1950-es évek körülbelüli 170 ezres lélekszámával – a hosszú távú elvándorlás okai között a turizmus mellett Olaszország demográfiai problémái is szerepet játszanak.

Barcelonában idén április 1-jétől öt eurós éjszakánkénti önkormányzati pótdíjat vezettek be a korábbi katalán regionális turistaadó tetejére, így az ötcsillagos szállodák vendégei éjszakánként nagyjából 12, a turistalakások bérlői pedig 9,5 eurót fizetnek, és a katalán parlament már a 2027 áprilisában életbe lépő újabb emelést is elfogadta. A bevétel negyedét kifejezetten lakhatási célokra különítik el. A város emellett 2028-ig felszámolná mind a tízezer turisztikai célú lakáskiadási engedélyt, ezt a tervet a spanyol legfelsőbb bíróság is jóváhagyta. A lépések hátterében az áll, hogy egyes barcelonai negyedekben a bérleti díjak több mint 30 százalékkal emelkedtek az elmúlt években, miközben a város 2024-ben 15,5 millió látogatót fogadott.

Amszterdamban a városvezetés kifejezetten a látogatószám csökkentését, nem a bevétel maximalizálását tűzte ki célul. A nagy óceánjáró hajók kikötését évi 190-ről 100-ra korlátozták 2026-tól, a folyami hajók engedélyszámát pedig felezték, a kikötőt 2035-ig pedig teljesen áthelyezik a városközpontból. A turistaadó – amely már most Európa legmagasabbja, a szállásár 12,5 százaléka – 2031-ig fokozatosan 20 százalékra nő, ami a lakhatási áfaemeléssel együtt akár 41 százalékos összterhet is jelenthet egy szállodai éjszakára. A szállodatulajdonosok már most mintegy 10 százalékos kihasználtságcsökkenésről számolnak be, és tartanak attól, hogy a turisták egyszerűen a szomszédos, olcsóbb településekre költöznek át.

A Baleár-szigeteken, ahol 2024-ben csaknem 19 millió turista fordult meg, július 26-án Palma utcáin a rendőrség szerint 25 ezren, a szervezők szerint akár 70 ezren is tüntettek a tömegturizmus ellen. A Menys Turisme, Més Vida (Kevesebb turizmus, több élet) nevű mozgalmat 134 civil szervezet támogatta, a tüntetés során összecsapások is történtek a rendőrséggel, mintegy tucatnyi sérült volt, köztük egy fotóriporter is. A résztvevők a túlzott megélhetési költségek, a lakáshiány, a környezeti terhelés és a bérleti díjakhoz képest alacsony bérek miatt vonultak utcára. A Baleárokon már korábban is bevezették az úgynevezett ökoadót, amely szállástípustól függően 1 és 4 euró között mozog, és csúcsszezonban, május 1. és október 31. között kell megfizetni.

A júliusi tüntetés nem elszigetelt jelenség: a SET, vagyis a Dél-Európa a túlturizmus ellen nevű hálózat már 2025 júniusában is összehangolt demonstrációkat szervezett 16 spanyol, olasz és portugál városban és térségben, a Sagrada Famíliánál jelképesen elindított akcióval, és hasonló, egyeztetett fellépések ismétlődtek 2026 nyarán is Rómában, Firenzében, Nápolyban, Milánóban, illetve francia oldalon Marseille-ben, Nizzában és Párizsban. A jelenség leírására a médiában és az aktivisták körében egyre inkább meghonosodott a „turistafóbia” és a „túlturistásodás” kifejezés, jelezve, hogy már nem elszigetelt helyi elégedetlenségről, hanem szervezett, országhatárokon átívelő mozgalomról van szó.

Olaszországban a turistaadó-bevétel idén 1,3 milliárd euróra nőhet, 15,8 százalékkal többre, mint tavaly. A Demoskopika Intézet nyári rangsora szerint Rimini a legzsúfoltabb, négyzetkilométerenként mintegy 17 ezer turistával, ezt követi Velence 16 ezerrel, majd Bolzano, Livorno és Nápoly. A rövid távú lakáskiadásokra 2025 óta kötelező az országos azonosítókód, a be nem tartásért akár 8000 eurós bírság is kiszabható, a 2026-os költségvetési törvény pedig 21 százalékos átalányadót vezetett be az első kiadott lakás, 26 százalékosat a második után szerzett jövedelemre, míg egy harmadik lakás kiadása már üzleti tevékenységnek minősül, vagyis áfás és társadalombiztosítási regisztrációval jár. Olaszország a turizmus GDP-hozzájárulása alapján a világranglista tizedik helyén áll, mintegy 220 milliárd eurós teljesítménnyel, a pénzügyminiszter szeptemberi nyilatkozata szerint az ágazat még tovább bővíthető megfelelő infrastrukturális és képzési beruházásokkal.

Spanyolországban a turizmus a GDP 12,6 százalékát adja, és 2,78 millió embernek biztosít munkát, miközben az ország 2024-ben rekordot jelentő 94 millió külföldi látogatót fogadott. Idén több városban – Santiago de Compostelában, illetve tervezetten Vigóban, Toledóban, Málagában és Sevillában – vezettek be vagy terveznek új helyi turistaadót, Tenerife Teide Nemzeti Parkjában pedig 6 és 25 euró közötti belépő díjat kell fizetni a csúcstúrákért. Parlamenti vita folyik arról is, hogy a jelenleg áfamentes rövid távú lakáskiadásokra is bevezessék a 21 százalékos általános forgalmi adót.

Franciaországban idén májustól kötelező online regisztrálni a rövid távú lakáskiadásokat az úgynevezett Le Meur-törvény alapján, a regisztráció elmulasztása 10 ezer, a hamis nyilatkozat pedig 20 ezer eurós bírsággal járhat. Az önkormányzatok az országos 120 napos éves felső határt saját területükön 90 napra is leszállíthatják, ezt már Párizs, Marseille, Bordeaux és Lyon is megtette, míg Nizza éppen ellenkező irányba mozdult, és 90-ről 120 napra emelte a saját korlátját. A kedvezményes adózási sávok is szűkültek: a nem minősített lakáskiadásoknál a mentesített összeghatár 15 ezer euróra, a levonható hányad 30 százalékra csökkent. Görögországban tavaly nyáron vezették be a hajókikötési „fenntartható turizmus díjat”, amely csúcsszezonban Santorinin és Mykonoson 20, más kikötőkben 5 eurót jelent utasonként, míg Athén belvárosi negyedeiben, Plakában, Exarcheiában és Metaxourgeióban új rövid távú lakáskiadási engedélyt egyáltalán nem lehet kiváltani.

Portugáliában a turizmus tavaly a GDP 11,8 százalékát, mintegy 36,2 milliárd eurót termelt, a hivatalos statisztikai hivatal szerint azonban az ágazat gazdasági növekedéshez való hozzájárulása évről évre csökken: míg 2022-ben még 3,6 százalékponttal járult hozzá a növekedéshez, 2025-re ez az érték 0,3 százalékpontra süllyedt. Ez arra utal, hogy a turizmus könnyű bővülési szakasza véget ért, miközben a lakhatási és megélhetési feszültségek tovább nőnek – Lisszabon idén Európa legkevésbé megfizethető fővárosává vált.

A közös szál jól látszik: a turizmus továbbra is Európa több országának egyik legfontosabb bevételi és foglalkoztatási forrása, ugyanakkor egyre több önkormányzat kezeli külön problémaként a turisták számát és a helyiek lakhatási esélyeit. A turistaadó-bevételek jelentős részét már most kifejezetten lakásprogramokra fordítják, a hajóforgalmat korlátozó és a rövid távú kiadást szigorító intézkedések pedig azt jelzik, hogy a városvezetések a puszta bevételnövelés helyett egyre inkább a látogatószám kordában tartására törekszenek. A szabályozás országonként és városonként eltérő tempóban halad, új korlátozások és adóemelések lépnek életbe a következő években is, miközben a helyi tiltakozások és a nemzetközi egyeztetett fellépések mérete és gyakorisága egyelőre nem csökken.