Fizetni kell a tömegért: turistaadó-hullám Európában

Az idei évben sorra jelentek meg új turistaadók és belépődíjak Európa legnépszerűbb úticéljain. A szabályozás mára meghaladja a hagyományosan túlzsúfolt városok körét: hasonló intézkedést vezetett be Edinburgh, Brüsszel, Bukarest és Milánó is. A World Travel & Tourism Council adatai szerint az európai turizmus gazdasági hatása 2025-ben elérte a 2900 milliárd dollárt, ami 5,1 százalékos növekedés az előző évhez képest, és a kontinens GDP-jének mintegy 10 százalékát adja. Globálisan a szektor 11 ezer milliárd dolláros gazdasági hatást ért el, és 2025-ben minden harmadik újonnan létrejött munkahely a turizmushoz kötődött valahol a világon. Spanyolországban önmagában 96,5 millió külföldi látogatót fogadtak 2025-ben, a turizmus a GDP mintegy 16 százalékát adja, és több mint 3,2 millió munkahelyet tart fenn.

Velencében 2026-ban az úgynevezett hozzáférési díj, a contributo di accesso 60 napon keresztül, április 3. és július 26. között volt érvényben, reggel fél kilenctől délután négyig, az előre lefoglalt belépő 5, a helyszíni vásárlás pedig 10 euróba került. Ez hat nappal hosszabb időszak, mint 2025-ben, amikor 54 napon át működött a rendszer, és mintegy 5,4 millió eurós bevételt hozott a városnak; a hosszabbított 2026-os időszak becslések szerint további hozzávetőleg 600 ezer eurót tehet hozzá ehhez az összeghez. A díj alól mentesülnek a szállodai vendégek, a Veneto tartományban élők, a 14 év alattiak, a diákok, az ingázó munkavállalók, valamint a lagúna kisebb szigeteire, Muranóba, Buranóba vagy Torcellóba utazók.

Barcelonában 2026 áprilisától az üdülési lakáskiadásoknál éjszakánként 12,5, a szállodáknál 10-15, a kikötőbe befutó hajók utasainál pedig mintegy 6 eurós díjat vezettek be. A városvezetés a lépést egyszerre indokolta a látogatószám mérséklésével és a lakhatási válság enyhítésével: a beszedett összeg negyede kifejezetten lakhatási programokat finanszíroz. A döntés nem előzmény nélküli: az elmúlt évek nyarán barcelonai és mallorcai lakosok vízipisztollyal fröcskölték le a turistákat a városok utcáin, tiltakozva a tömeges turizmus és az emelkedő lakhatási költségek ellen.

A görög szigeteken, Szantorínin és Mykonoszon 2025-ben napi 8 ezer főben maximálták a kikötőkbe érkező hajóutasok számát, a korlátozást pedig 2026-ra tovább szigorították azzal, hogy a kikötői kapacitásszámítás alapjául szolgáló kihasználtsági mutatót 80-ról 100 százalékra emelték, ami a nagy hajók esetében kevesebb napi kikötést tesz lehetővé. A szabályozás előtt egyes napokon 11-17 ezer közötti napi látogatót regisztráltak a szigeteken. A 2026-os szezonra meghirdetett hajóutak száma 18,27 százalékkal, 728-ról 595-re csökkent. Emellett személyenkénti illetéket is bevezettek: csúcsszezonban, június 30. és szeptember 30. között 20 eurót kell fizetni Szantorínin és Mykonoszon, más kikötőkben 5 eurót, elő- és utószezonban ennél kevesebbet. Az illeték önmagában azonban nem tántorította el a látogatókat: Mykonoszon a forgalom így is 16-17 százalékkal nőtt, ami arra utal, hogy a 20 eurós díj, amely egy hajósutazás árának csak töredéke, önmagában kevés a valódi visszaszorításhoz.

A díjrendszer terjedése idén már nem korlátozódik a hagyományos, tengerparti vagy csatornás úticélokra. Milánóban a 2026-os téli olimpia infrastruktúrájának finanszírozására a helyszínektől 30 kilométeres körzetben ideiglenesen 3-10 euróra emelték az éjszakánkénti idegenforgalmi adót az első 14 éjszakára, a szálloda kategóriájától függően. Edinburgh-ban július 24-től új, úgynevezett átmeneti látogatói illetéket vezettek be, amely a szállásköltség 5 százaléka, legfeljebb hét egymást követő éjszakára számítva. Norvégiában az érintett önkormányzatok belátásuk szerint vezethetnek be 3 százalékos éjszakánkénti felárat a turisztikailag túlterhelt térségekben, sátorozásra és lakóautóra viszont ez nem vonatkozik. Brüsszelben januártól 1 euróval, éjszakánként 5 euróra emelték a szállodai díjat, a magánszállásoknál és kempingeknél pedig 4 euróra. Bukarestben 2026-tól egységesen 10 lej, hozzávetőleg 2 euró éjszakánkénti díjat vezettek be, amelyet szállodák, foglalási platformok és utazási irodák szednek be, a mulasztás pedig magánszemélyeknek akár 294, vállalkozásoknak akár 785 eurós bírságot is jelenthet.

A legmagasabb kulcsot Amszterdam alkalmazza: a városi idegenforgalmi adó 2026-ban a szállodai szobaár 12,5 százaléka, ami már önmagában is európai csúcsnak számít, a városvezetés azonban további emeléseket tervez. 2027-től 16, majd 2028 és 2030 között évente egy százalékponttal tovább nő a kulcs, 2031-re pedig eléri a 20 százalékot. Ha ehhez hozzászámítjuk a holland áfa 21 százalékos szintjét, egy amszterdami szállodai éjszaka adóterhe 2031-re elérheti a 41 százalékot, vagyis egy 200 eurós szobáért a vendég több mint 80 eurónyi adót fizethet majd. A városi önkormányzat a jelenlegi tervek szerint 2030-ra évi mintegy 75 millió euróval több bevételre számít kizárólag ebből a forrásból.

Olaszországon belül a nyári szezonban Rimini, Velence és Bolzano térsége számít a legveszélyeztetettebb területnek: az elemzések szerint Riminiben a csúcsidőszakban négyzetkilométerenként akár 17 ezer turista is megfordul, ami jól mutatja, mekkora terhelést jelent egy-egy tengerparti vagy történelmi városmag a helyi infrastruktúra számára.

A városok és térségek helyzete ugyanakkor ellentmondásos: a turizmus bevétele és munkahelyteremtő hatása miatt egyetlen érintett ország sem szeretné valójában visszaszorítani a látogatók számát, csupán elosztani és időben szétteríteni azt, miközben új bevételi forrást is teremt a lakhatási és infrastrukturális problémák kezelésére. A rendelkezésre álló adatok vegyes képet mutatnak arról, hogy ez mennyire sikerül: míg a szantorínói kikötői korlátozás ténylegesen csökkentette a beérkező hajók számát, a személyenkénti illetékek önmagukban eddig nem fékezték érdemben a látogatószám növekedését. A 2027-es szezonra több ország is további intézkedéseket helyezett kilátásba, ami arra utal, hogy a turistaadók és belépődíjak rendszere Európa-szerte tovább bővülhet.