Európa fele túlsúllyal él, de óriásiak a különbségek

Az Európai Unió felnőtt lakosságának több mint fele a testtömegindex alapján túlsúlyos. Az Eurostat szeptemberben közzétett, 2025-re vonatkozó adatai szerint a 18 éves vagy idősebb uniós lakosok 16,3 százaléka elhízott, további 35,4 százaléka pedig a 25 és 30 közötti BMI-tartományba esett. A számok mögött hatalmas országonkénti különbségek vannak: Máltán 26,6 százalékos elhízási arányt mértek, Lettországban 24,6, Finnországban 23,2 százalékot, míg Olaszországban mindössze 7 százalékot.

A statisztika első tanulsága az, hogy a túlsúly már nem szűk egészségügyi csoport problémája. Az uniós népesség többségét érinti, és összefügg a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, egyes daganatok, ízületi panaszok és más krónikus állapotok kockázatával. A közegészségügy ezért egyre kevésbé egyéni akaraterő kérdéseként kezeli, inkább olyan környezeti problémaként, amelyet az élelmiszerárak, a várostervezés, a munkarend, a jövedelem és a reklámkörnyezet együtt alakít.

A férfiak és nők adatai eltérnek. Az Eurostat szerint a férfiak 17,4 százaléka, a nők 15,3 százaléka volt elhízott. A nagyobb különbség a túlsúly enyhébb kategóriájában látszik: a férfiak 41,9 százaléka, a nők 29,3 százaléka tartozott ide. Ez részben életmódbeli, részben társadalmi különbségekkel magyarázható, de a BMI a testösszetételt nem méri közvetlenül, ezért az egyéni egészségi állapot megítélésére korlátozottan alkalmas.

A testtömegindexet azért használják széles körben, mert egyszerű: a kilogrammban mért testsúlyt elosztják a méterben mért testmagasság négyzetével. Harminc fölött a statisztikák elhízásról beszélnek. A módszer azonban nem különíti el az izmot és a zsírt, nem mutatja meg a zsír eloszlását, és életkor, nem vagy etnikai háttér szerint is eltérhet a kockázat. Népességi szinten jól követhető trendet ad, egyéni diagnózisként viszont derékbőség, vérnyomás, laborértékek és más tényezők nélkül félrevezető lehet.

Az országok közötti eltérés azért érdekes, mert nincs egyetlen európai minta. A mediterrán étrend hagyományosan védő tényezőnek számít, de a dél-európai országokban is gyorsan változik az étkezés és a mozgás. Olaszország alacsony felnőttkori mutatója mellett a gyermekkori túlsúly több térségben komoly gond. Észak-Európában ezzel szemben magasabb lehet a felnőttkori elhízás, miközben a fizikai aktivitást támogató infrastruktúra fejlettebb. A statisztika ezért mindig több tényező eredője.

Az élelmiszerkörnyezet az egyik legfontosabb. Az erősen feldolgozott, nagy energiasűrűségű termékek olcsók, könnyen hozzáférhetők és intenzíven reklámozottak. A családok időhiánya és a műszakos munka szintén növelheti a készételek arányát. A jövedelmi különbség pedig kettős hatású: a jobb minőségű friss élelmiszer sok helyen drágább, közben a szegényebb városrészekben kevesebb biztonságos zöldterület és sportolási lehetőség áll rendelkezésre.

A WHO európai programjai ezért egyre erősebben kapcsolják össze a mozgást a városi környezettel. A szeptemberi ljubljanai HEPA Europe konferencia „zöld utak az egészséghez” témája azt vizsgálta, hogyan hat együtt a fizikai aktivitás, az ülő életmód és az alvás. A megközelítés lényege, hogy a napi mozgást nem kizárólag sportként kell elképzelni. A gyaloglás, kerékpározás, tömegközlekedéshez kapcsolódó séta és a lépcsőzés népességi szinten jelentős hatást adhat.

A kutatások azt is mutatják, hogy a legkevésbé aktív embereknél már kis változásnak is mérhető jelentősége lehet. Ez fontos közegészségügyi üzenet, mert a klasszikus ajánlások sokak számára elérhetetlen célnak tűnhetnek. A heti edzésprogram helyett a mindennapi környezet átalakítása több emberhez jut el: járható utcák, árnyékos parkok, kerékpárutak, biztonságos iskolai útvonalak és olyan munkahelyek kellenek, ahol nem kényszer a folyamatos ülés.

Az elhízás kezelésében közben a gyógyszeres lehetőségek is gyorsan bővülnek. A GLP-1-alapú készítmények látványos testsúlycsökkenést hozhatnak, és egyre több európai országban válnak hozzáférhetővé. Ez új korszakot nyitott, de a közegészségügyi problémát önmagában nem szünteti meg. A gyógyszerek költségesek, nem mindenki számára megfelelőek, és az egészséges táplálkozási, mozgási környezet hiányát nem pótolják.

Az új Eurostat-adat ezért kétféleképpen olvasható. Egyrészt riasztó, hogy az EU felnőtt lakosságának többsége a túlsúlyos kategóriába esik. Másrészt az országok közötti nagy eltérések azt mutatják, hogy a helyzet nem változtathatatlan. Az élelmiszerpolitika, az aktív közlekedés, a várostervezés, az oktatás és az egészségügy együtt képes befolyásolni a trendet. Az egyéni döntés számít, de azok a körülmények is, amelyek között ezt a döntést naponta meg kell hozni.

A testsúlyról szóló közbeszéd minősége sem mellékes. Az elhízással élők gyakran találkoznak megbélyegzéssel az egészségügyben, a munkahelyen és a médiában, ami visszatarthatja őket az orvosi segítség kérésétől. A modern szakmai ajánlások ezért igyekeznek különválasztani a kockázatokról szóló tárgyszerű tájékoztatást a morális ítélettől. Az elhízás krónikus, soktényezős állapot, amelyben genetikai hajlam, alvás, gyógyszerek, pszichés tényezők és társadalmi környezet is szerepet játszhat. A hatékony megelőzéshez emiatt kevés az a tanács, hogy valaki egyen kevesebbet és mozogjon többet. Olyan környezet kell, amelyben az egészségesebb választás időben, árban és hozzáférésben is reális.

A megelőzés gazdasági szempontból is egyre fontosabb. A krónikus betegségek kezelése hosszú távú gyógyszeres ellátást, rendszeres kontrollt és gyakran kórházi beavatkozásokat igényel, miközben a munkából kieső idő is jelentős költség. Az európai egészségügyi rendszerek öregedő népességgel és munkaerőhiánnyal küzdenek, ezért minden olyan intézkedés értékes, amely évekkel késleltetheti a cukorbetegség vagy a szív-érrendszeri betegségek kialakulását. A testsúly így személyes ügyből egészségpolitikai kérdéssé is válik, de az intézkedések akkor elfogadhatók, ha nem büntetik és nem szégyenítik az érintetteket.