Több macska, több boldogság? Meglepő kutatás született

Ahol több macska él, ott az emberek általában elégedettebbek az életükkel – legalábbis erre utal egy frissen közzétett nemzetközi kutatás. A következtetés első hallásra hízelgő a macskatulajdonosokra nézve, ám a vizsgálat éppen azt mutatja meg, milyen nehéz elválasztani a háziállatok jelenlétét az anyagi biztonságtól, az egészségügyi ellátástól és a társadalmi körülményektől. Egy gazdag országban több család engedheti meg magának a kedvencek tartását, és ugyanott a lakosság jellemzően kedvezőbben ítéli meg az életét.

A PLOS One tudományos folyóiratban szeptember végén megjelent tanulmányt Javier I. Borráz-León mexikói kutató jegyzi három kollégájával, Markus J. Rantalával, Indrikis Kramsszal és Dario Maestripierivel. A szerzők 93 ország nyilvánosan hozzáférhető statisztikáit gyűjtötték össze. A boldogság méréséhez a 2022 és 2024 közötti nemzetközi felmérések átlagolt eredményeit használták fel, a macskák számát pedig tízezer lakosra vetítve hasonlították össze. A kutatás így országos mintázatokat mutat be, nem egyes gazdák érzéseit méri.

A macskasűrűség és a nemzeti boldogságmutató között 0,62-es korrelációs együtthatót találtak. A statisztikában a pozitív egyhez közeli érték azt jelzi, hogy két változó erősen együtt mozog; a 0,62 érdemi, viszonylag erős kapcsolatot mutat. A vizsgált országok átlagában tíz emberre hozzávetőleg egy macska jutott. A számokból mégsem következik, hogy egy újabb állat befogadása mérhetően növeli a gazdája elégedettségét. Az együttmozgás mögött számos közös ok állhat.

A legfontosabb ilyen tényező a gazdasági helyzet. A vizsgálatban az egy főre jutó bruttó hazai termék és a boldogság kapcsolata 0,80 körüli értéket ért el, vagyis erősebb volt a macskákéhoz képest. A tehetősebb országokban több az elkölthető jövedelem, elérhetőbb az állatorvosi kezelés, könnyebb megfelelő táplálékot és biztonságos lakókörnyezetet biztosítani az állatoknak. Az ott élőknek általában nagyobb esélyük van arra is, hogy megfelelő egészségügyi és közszolgáltatásokat vegyenek igénybe. Mindez egyszerre hathat a macskatartás elterjedtségére és az élettel való elégedettségre.

A kutatócsoport elemzése külön figyelmet érdemel azért, mert a többváltozós statisztikai modellben a macskasűrűség meghatározó magyarázó változóként jelent meg, miközben a közvetlen gazdasági mutatók kimaradtak a végső összeállításból. A szerzők ezt a változók erős statisztikai összefonódásával indokolták. A módszertani döntés azonban korlátozza annak megítélését, hogy a macskákhoz kapcsolódó eredményből mekkora rész tulajdonítható valójában a jólétnek. A két hatás biztos szétválasztásához más típusú adatgyűjtésre és további vizsgálatokra volna szükség.

Az állatok és az emberi közérzet kapcsolata régóta foglalkoztatja a pszichológusokat. Sok gazda azt tapasztalja, hogy a macska jelenléte ritmust ad a napjának, megnyugtatja a nehéz időszakokban, vagy egyszerűen társaságot jelent az üres lakásban. A simogatás, a játék és a gondoskodás kellemes élmény lehet, különösen akkor, ha valaki egyedül él. Mások számára viszont az állattartás költségei, az allergia, az állat betegsége vagy az utazási lehetőségek beszűkülése okozhatnak terhet. A személyes élmények ezért igen különbözőek.

Harold Herzog amerikai pszichológus már egy 2011-es áttekintésében arra figyelmeztetett, hogy az általános, minden gazdára érvényes egészségjavító „háziállat-hatás” tudományos bizonyítottsága gyenge. Egyes felmérések kedvező összefüggéseket, mások semleges, esetenként kedvezőtlen eredményeket mutattak. A háziállatok és a magány kapcsolatát vizsgáló, 2022-ben publikált, 24 tanulmányt összegző elemzés ugyancsak vegyes megállapításra jutott. Vagyis a macska sok embernek örömet jelenthet, de ettől még nincs általános szabály, amely minden élethelyzetben ugyanazt az eredményt ígéri.

A szeptemberi nemzetközi kutatás egy másik, kevésbé kedves oldalt is vizsgált: a Toxoplasma gondii nevű egysejtű parazitát. A kórokozó ivaros szaporodása a macskafélék szervezetében zajlik, ellenálló alakjai pedig a bélsárral kijutva szennyezhetik a környezetet. Az ember fertőződhet szennyezett talajjal vagy élelmiszerrel érintkezve, illetve nyers vagy nem megfelelően átsütött hús fogyasztásával is. A macska közelsége önmagában ezért korántsem azonos a fertőződés veszélyével.

A toxoplazmózis egészséges immunrendszerű felnőtteknél sokszor tünetmentes vagy enyhe lefolyású, várandósság alatt bekövetkező friss fertőzés esetén azonban a magzatot is veszélyeztetheti. A csökkent immunvédekezéssel élőknél súlyos szövődmények alakulhatnak ki. Egyes kutatások pszichiátriai betegségekkel is kerestek összefüggést, de az ilyen statisztikai kapcsolatokból önmagukban nem állapítható meg, hogy a fertőzés okozta volna a tüneteket. A megelőzésben a kézmosásnak, az alom higiénikus kezelésének, a hús megfelelő hőkezelésének és az élelmiszerek tisztításának van jelentősége.

Mivel a kutatóknak nem álltak rendelkezésére minden országra kiterjedő, egységes fertőzöttségi adatok, a várandós nők körében végzett ellenanyag-vizsgálatok eredményeiből dolgoztak. A viszonylag friss fertőzésre utaló IgM- és a korábbi találkozást jelző IgG-értékeket is összevetették a lakossági elégedettséggel. Az egyszerű összehasonlításban mindkettő kedvezőtlen összefüggést mutatott, a többváltozós modellben azonban az IgM-hez kapcsolódó jelzés maradt hangsúlyos. Ebből sem lehet egyéni pszichológiai következményt, még kevésbé okozati kapcsolatot megállapítani.

Különösen érdekes, hogy a nagyobb macskaállományú országokban nem találtak automatikusan nagyobb toxoplazma-terhelést. A tendencia inkább ellentétes volt. Erre a macskatartás eltérő módja adhat lehetséges magyarázatot: az otthon tartott, kész eledellel etetett, rendszeres állatorvosi ellátásban részesülő állatok ritkábban kerülhetnek kapcsolatba fertőzött zsákmánnyal, mint a szabadon vadászó vagy kóbor macskák. A csatornázás, a hulladékkezelés, a tiszta ivóvíz és az élelmiszerbiztonság szintén meghatározó lehet.

A nemzetközi statisztikában ráadásul minden macska egyetlen állatnak számít, függetlenül attól, hogy egy nappali kanapéján alszik, egy vidéki porta környékén vadászik vagy gazdátlanul él az utcán. A tulajdonoshoz fűződő kapcsolat, az állat életmódja és a fertőződés kockázata mindhárom helyzetben eltérő. Egy ország magas macskaszáma ugyanígy származhat jól gondozott házi kedvencekből vagy nagy kóbor populációból; a két eset társadalmi és egészségügyi jelentése egészen más.

Az országos adatok további problémája, hogy az átlag elfedi az egyes emberek élethelyzetét. Ha egy államban sok macska él, és a lakosság magas pontszámot ad az életének, abból nem tudhatjuk, hogy éppen a macskatartók elégedettebbek-e. Elképzelhető, hogy a macskákat elsősorban olyan háztartásokban tartják, ahol az anyagi és lakhatási feltételek eleve kedvezőbbek. Az is lehetséges, hogy a nyugodtabb, stabilabb életkörülmények kedveznek az állat befogadásának. A kutatás adatai ezek között a lehetőségek között nem döntenek.

A boldogság kulturális jelentése is különbözhet az egyes társadalmakban. Van, ahol az emberek szívesen adnak magas pontszámot életük értékelésekor, máshol visszafogottabbak. A háziállatokhoz való viszonyt családi szokások, vallási és társadalmi hagyományok, lakásméret, urbanizáció és helyi szabályok is alakítják. Ezek közül több tényező egyaránt befolyásolhatja a macskapopuláció nagyságát és az életminőségről alkotott véleményt. A puszta országközi összehasonlítás ezért inkább új kutatási kérdéseket vet fel.

Az eredmények valódi értéke éppen ebben rejlik. A szerzők olyan összefüggést azonosítottak, amelyet érdemes később háztartási, hosszabb időn át követett és a gazdasági helyzetet részletesen figyelembe vevő vizsgálatokkal ellenőrizni. Fontos lenne például megkülönböztetni a lakásban élő kedvenceket a kóbor állománytól, a tényleges állattartókat a többiektől, és azt is nyomon követni, hogyan változik valakinek az elégedettsége az örökbefogadás előtt és után. Az ilyen kutatás közelebb vihet a macskák lehetséges hatásának megértéséhez.

Addig a tudományos következtetés visszafogott marad: a macskák gyakorisága és egy ország lakóinak elégedettsége között kimutatható kapcsolat, a pontos okok viszont ismeretlenek. A cicák társasága rengeteg ember életét gazdagíthatja, és számos családban fontos érzelmi támaszt jelenthet. A nagyobb nemzeti boldogságot azonban egyelőre aligha írhatjuk kizárólag az ő számlájukra. A macska a kanapén elégedettnek látszik; arról, hogy gazdája ettől mennyivel boldogabb, még sokat kell megtudni.