Templomban is tombol az orosz katonai propagandagépezet
A kubinkai fegyveres erők katedrálisa a háborús állami ideológia szentélye lett, ahol a krémszínű mozaikok az ukrajnai agresszió kiterjesztését vetítik előre.
A Moszkva melletti Kubinka erdőségeiben fekvő Hazafias Park szívében emelkedik az Orosz Fegyveres Erők Főtemploma, amely hivatalosan Krisztus Feltámadásának van szentelve, valójában azonban a keleti keresztény szimbolika és a militarista állami kultusz elképesztő ötvözete. A 95 méter magas, kheki árnyalatú szentély hárommilliárd rubeles állami és magánbefektetésből valósult meg, kilógva a hagyományos ortodox építészet kereteiből. Az épületbelsőben elhelyezett gigantikus mozaik az 1945 utáni szovjet és orosz katonai akcióknak állít emléket. A falon elhelyezett emléktábla tételesen felsorolja a külföldi beavatkozásokat: a kínai polgárháborútól, a koreai és vietnami háborún át egészen az afganisztáni harcokig és a szír hadműveletekig. Ezen a listán szerepel az 1956-os magyarországi és az 1968-as csehszlovákiai invázió is, amelyeket fegyveres konfliktusként titulál az orosz állami narratíva. A Krím 2014-es elcsatolása és Grúzia 2008-as békére kényszerítése szintén helyet kapott a szentként ábrázolt hódítások lajstromában, írja összeállításában a Deník N napilap.
A látogatók számára szembetűnő, hogy az emléktáblán a készítők bőséges üres helyet hagytak a jövőbeli feliratoknak. Ezt a felületet a jelenleg zajló ukrajnai háborús műveletekkel, az úgynevezett speciális hadművelet állomásaival tölthetik fel a szentély kezelői. Amikor a Kommerszant című lap a katedrálist a jövőbeli háborúk templomának nevezte, pontosan erre a baljós nyitottságra utalt. A komplexum belső tereit átjárja a katonai máz: a lépcsőfokok és a padlóburkolatok öntöttvas anyaga fél tonna beolvasztott, Wehrmacht-trófeákból származó ágyúból és harckocsiból készült. A főkupola átmérője napra pontosan 19,45 méter, utalva a náci Németország feletti 1945-ös győzelem évére, míg a harangtorony 75 méteres magassága a II. világháború lezárásának hetvenötödik évfordulóját idézi.
A templomot övező Emlékezet Útja elnevezése alatt futó múzeumi kiállítás sajátos ereklyeként őrzi Adolf Hitler állítólagos eredeti egyenruháját és sapkáját. A történelem átírása és mesterséges szakralitás itt eléri a tetőpontját, ahol a katonai győzelmeket Istentől való elrendelésként mutatják be. A szentély 2020-as felszentelésén jelen volt Szergej Sojgu akkori védelmi miniszter, Valerij Geraszimov vezérkari főnök és a teljes katonai elit. Bár a tervek szerint Vlagyimir Putyin, Szergej Lavrov és Sztálin alakja is szerepelt volna a győzelmi mozaikokon, az egyházi és belső elégedetlenség miatt ezeket a részleteket az utolsó pillanatban eltávolították az imatérből. Sztálin képe végül a szomszédos múzeumi épületbe került át, megőrizve a szovjet diktátor iránti állami tiszteletet.
Az építészeti és művészettörténeti elemzők rámutatnak arra, hogy a kubinkai építmény esetében nem klasszikus ortodox templomról beszélhetünk. A falak nem a szenvedő és megváltó Krisztust, hanem a győzedelmes állami hatalmat és a militarizált birodalmi eszmét dicsőítik. Alekszej Lidov bizánci ikonográfiával foglalkozó művészettörténész értékelése szerint az épület belső stílusa a sztálini éra szocialista realizmusát idézi, ötvözve a moszkvai metróállomások propagandisztikus díszítésével. A templomba belépő hívő nem az evangéliumi tanításokkal szembesül, hanem egy sajátos mennyei generalisszimusz kultuszával, amely a fegyverek erejét és a megkérdőjelezhetetlen állami tekintélyt állítja a középpontba.
A szentély föld alatti komplexuma további beszédes elemet rejt: a mélyben kialakított kisebb templomot a Kijevi Ruszt megkeresztelő Szent Vlagyimir fejedelemnek szentelték. Ez a szimbolikus választás közvetlenül kifejezi Moszkva kinyilvánítottigényét Kijevre és az ukrán területekre, vallási köntösbe öltöztetve a birodalmi terjeszkedést. A háborús logikát kiszolgáló egyházi vezetés Kirill pátriárkával az élén teljes mértékben beállt a kormánypolitika mögé, feloldozást ígérve a fronton eleső orosz katonáknak. A kubinkai katedrális így az orosz vallási tudat mélyreható válságának és a militarista államvallás kiépülésének legfőbb fizikai mementója lett.
A katonai szentély szomszédságában működő Hazafias Park nem csupán szakrális célokat szolgál, hanem a fiatalok hazafias nevelésének és a haditechnika népszerűsítésének központi bázisa. A parkban rendezik meg az éves nemzetközi katonai fórumokat, ahol az orosz hadiipar legújabb fejlesztéseit mutogatják, miközben a látogató gyerekek harckocsikon mászkálhatnak és szimulátorokon gyakorolhatják a hadviselést. A vallási szimbólumok és a közvetlen hadi propaganda ilyen mértékű egybefonódása egyedülálló a modern európai történelemben, és világosan jelzi az orosz társadalom mélyreható militarizálódását.
A kubinkai komplexum az utóbbi években az orosz külpolitika és katonai doktrína manifesztációjává vált. Az ott feltüntetett és ábrázolt történelmi események átértékelése szolgál alaptézisül a szomszédos államok elleni agresszió igazolására. A nemzetközi jogot és az államok szuverenitását felülírja az a metafizikai küldetéstudat, amelyet a katedrális falai sugároznak. Az orosz fegyveres erők lelkészi karát kifejezetten arra képzik ki a szentély falai között, hogy a seregben szolgáló fiatalokat a birodalmi érdekek feltétlen kiszolgálására és a háborús áldozathozatalra ösztönözzék.
A szentély építése körüli pénzügyi és szervezési folyamatok jól mutatják az orosz elittel való szoros összefonódást. A megvalósításhoz szükséges milliárdokat az orosz védelmi minisztérium költségvetése mellett a legnagyobb állami vállalatok és az elnökhöz hű oligarchák adományai biztosították. Az építkezést személyesen Szergej Sojgu felügyelte, aki saját szibériai gyökereit és fafaragó hobbiját is bevitte a belső terek kialakításába. A végeredmény egy olyan monumentális propagandaeszköz lett, amely a vallást az állami erőszak és a területi hódítások szolgálatába állítja.
A nyugati megfigyelők és az orosz ellenzéki elemzők egybehangzóan úgy tekintenek a kubinkai katedrálisra, mint az autoriter rendszer ideológiai alapkövére. A templom nem a békét és a megbocsátást hirdeti, hanem a katonai erőt, az állami csalhatatlanságot és a szomszédos nemzetek feletti dominanciát. Amíg a mozaikokon hagyott üres helyek feltöltése zajlik, a szentély továbbra is a Kreml agresszív külpolitikájának és a belső társadalmi elnyomásnak a szimbóluma marad.