Zsidó kutató a katolikus bibliai társaság élén
Amy-Jill Levine kinevezése után kiterjedt gyűlölethullám indult a közösségi médiában, az egyházi vezetés és a professzor közössége azonban kiállt az újszövetségi szakértő döntése mellett.
Az Amerikai Katolikus Bibliai Társaság történetében először fordult elő, hogy zsidó vallású kutatót választottak meg a nagy múltú tudományos szervezet elnökének. Amy-Jill Levine megválasztása az újszövetségi kutatás és a vallásközi párbeszéd kiemelkedő mérföldköve, a döntés bejelentését követően mégis heves, antiszemita élű támadások indultak el a digitális platformokon. A több tízezer követővel rendelkező közösségi oldalakon megjelenő kommentszekciókban a bírálók keresztényellenességgel és a katolicizmus kisajátításának kísérletével vádolták meg a professzort, miközben sokan a keresztény tanítások elutasítását kérték számon a zsidó közösségen, sőt palesztin-izraeli kontextusú politikai bírálatokat is hozzákapcsoltak a tudományos döntéshez. A szakmai szervezet vezetése és a keresztény tudományos világ képviselői határozottan elítélték a felszínre törő gyűlöletkeltést, kiemelve, hogy az elnöki tisztség nem vallási tisztség, hanem a nemzetközi hírű bibliai kutatások elismerése.
Amy-Jill Levine életútja és munkássága különleges hidat képez a zsidó hagyomány és a keresztény teológiai kutatások között. Gyermekkorában, egy túlnyomórészt katolikusok lakta Massachusetts állambeli kisvárosban szembesült először azzal az ősi előítélettel, amely a zsidóságot tette felelőssé Jézus haláláért. Ahelyett, hogy ez az incidens elidegenítette volna a keresztény környezettől, az édesanyja megnyugtató szavait követően inkább úgy döntött, hogy közelebbről is megismeri szomszédai és osztálytársai hitét, ezért katolikus hittanórákra kezdett járni. Ez az alapvető kíváncsiság indította el azon a több évtizedes tudományos pályán, amelynek során az Újszövetség elismert zsidó kutatójává vált.
Tudományos munkásságának középpontjában a keresztény Szentírás ókori zsidó kontextusának feltárása áll. Hosszú évekig oktatott a nashville-i Vanderbilt Egyetemen, jelenleg pedig a connecticuti Hartford Nemzetközi Vallási és Béke Egyetem professzora. Előadásai és könyvei révén folyamatosan arra törekszik, hogy mind a keresztények, mind a zsidók mélyebben megértsék egymás vallási gyökereit. Munkái során számtalan alkalommal működött együtt keresztény teológusokkal, az egyik közösen jegyzett kötetüket személyesen Ferenc pápának is bemutathatták a Vatikánban. A szakember hangsúlyozza, hogy ortodox zsidó vallásgyakorlóként nem fogadja el Jézus divinális, isteni mivoltát, de mélyen tiszteli őt mint a korai rabbihagyomány kiemelkedő tanítóját, és meggyőződése, hogy a két vallási közösség rengeteget tanulhat egymástól.
A Katolikus Bibliai Társaságban történt megválasztását követő támadásokra reagálva a szervezet végrehajtó bizottságának elnöke, Gregory Sterling és Archie Wright ügyvezető igazgató közös nyilatkozatban szembesítette a bírálókat a professzionális tudományos szervezetek működési elveivel. Hangsúlyozták, hogy a döntés nem a vallási hovatartozásnak szól, hanem a professzor kiemelkedő kutatói teljesítményének és a zsidó-katolikus párbeszédben betöltött pótolhatatlan szerepének. A testület rámutatott, hogy a közösségi médiában megjelent megnyilvánulások teljesen ellentétesek a keresztény hit alapértékeivel, és éppen arra világítanak rá, mennyire égető szükség van a vallási intolerancia elleni szisztematikus fellépésre. A nyilatkozathoz az egyesület több korábbi elnöke és vezető kutatója is csatlakozott.
A katolikus egyházi hierarchia hivatalos képviselői szintén egyértelműen kiálltak az újszövetségi tudós mellett. Az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának vallásközi kapcsolatokért felelős bizottsági elnöke, Joseph Bambera scrantoni püspök levélben fejezte ki gratulációját. A főpásztor kiemelte, hogy a megválasztás a bibliatudomány valóban felekezetközi jellegét tükrözi, és hűen követi a Vatikán azon útmutatását, amely a zsidó néppel való mélyebb megértésre és a kölcsönös tiszteletre szólítja fel a hívőket.
Amy-Jill Levine a saját közösségi felületén kifejtette, hogy a gyűlöletkeltés, a megbélyegzés és a rágalmazás nem a keresztény evangelizáció megfelelő formái. Megjegyzésében rámutatott arra a fordulatra is, hogy a bántó bejegyzésekkel szemben most neki kell megvédenie a katolikus egyházat, hangsúlyozva, hogy a durva hozzászólások nem a kereszténység legjavát képviselik. Kutatásai során folyamatosan arra törekszik, hogy szétrombolja azokat a beidegződéseket, amelyek szerint a judaizmust negatív színben kell feltüntetni ahhoz, hogy Jézus tanításainak értékei kiemelkedjenek. Példaként említi azokat a sztereotípiákat, amelyek szerint Jézus a merev zsidó törvénykezéssel szemben hozta el az elfogadást és a kegyelmet, holott a bibliai szövegek tanúsága szerint Jézus megerősítette a zsidó törvényeket és a közösségbe való visszatérést segítette elő.
A történeti elemzések szerint az evangéliumi elbeszélések mélyen rezonáltak az ókori zsidó olvasóközönség tapasztalataira. Jézus csodatettei az ókori izraelita próféták tetteit idézték, csecsemőkori megmenekülése a zsarnok uralkodótól Mózes történetével mutat rokon vonásokat, amikor pedig a legfontosabb parancsolatként az Isten- és felebaráti szeretetet jelölte meg, a Tórát idézte, nem pedig teljesen új tanítást hozott létre. A professzor elemzése szerint az antiszemita nézetek fennmaradásában a családi és baráti minták, az interneten terjedő információk, az izraeli politika és az összes zsidó hívő szándékos összemosása, valamint a hiányos ismeretekből fakadó templomi prédikációk egyaránt szerepet játszanak.
Noha a katolikus egyház történetében jelen voltak az antiszemita tradíciók, a Vatikán a holokausztot követő évtizedekben határozott lépéseket tett ezek felszámolására. Az 1960-as években megtartott II. Vatikáni Zsinat határozatai egyértelművé tették a keresztények és zsidók közös örökségét, és rögzítették, hogy Jézus halála nem terheli kollektívan a zsidó népet. II. János Pál pápa kiemelt feladatának tekintette a megbékélést, elítélve az antiszemitizmus minden formáját. Amy-Jill Levine a Bibliai Társaság elnökeként a tudományos kiválóság támogatása mellett továbbra is arra törekszik, hogy a plébániai közösségekben és az oktatási anyagokban elkerülhetővé váljanak az előítéletes megfogalmazások. Munkáját a protestáns teológusok is nagyra értékelik; Ben Witherington III újszövetség-kutatóval közösen írt Lukács-evangélium kommentárjuk az első olyan szakmai mű, amely egy evangéliumi protestáns és egy zsidó szerző együttműködéséből született.