Iványiék visszatértek, de a nagy alku még hátravan

14 évvel azután, hogy elveszítette korábbi egyházi jogállását, jogerősen ismét bejegyzett egyház lett az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség. A Fővárosi Törvényszék pozitív döntése szeptember 7-én emelkedett jogerőre, a végzést szeptember 14-én kézbesítették. A történet azonban nem ért véget: a MET most azt akarja elérni, hogy az állam átfogó megállapodást kössön vele, és visszakapja a 2011 előtti jogaihoz legközelebb álló bevett egyházi státuszt.

A bejegyzett egyházi jogállás már önmagában komoly változást hoz. A hatályos szabályok szerint a MET ismét jogosult a személyi jövedelemadó egy százalékos felajánlásai után járó állami kiegészítésre. A közösség számítása szerint az elmúlt három évben a visszaminősítés miatt közel kétmilliárd forint ilyen támogatástól esett el. Ez különösen azért fontos, mert a MET nemcsak hitéleti közösséget működtet, hanem szociális és oktatási intézményeket is fenntart, amelyek pénzügyi helyzete az elmúlt években többször kritikussá vált.

A jogi történet szokatlanul hosszú. A MET 1981-től működött elismert egyházként, majd a 2011-ben elfogadott új egyházi szabályozás nyomán elvesztette ezt a státuszt. Az ügy nemzetközi jogi vitává is vált, miközben a közösség Magyarországon újra és újra megpróbált magasabb jogállást szerezni. 2022-ben egyszer már bejegyzett egyházzá nyilvánították, az ügyészség azonban felülvizsgálatot kezdeményezett. A Kúria 2024 végén hatályon kívül helyezte a korábbi döntéseket, így a MET visszakerült az alacsonyabb kategóriába.

A vita egyik központi eleme az volt, teljesíti-e a közösség a törvényben előírt társadalmi támogatottsági feltételt. A bejegyzett egyházi státuszhoz többek között azt kellett igazolni, hogy megfelelő ideje fennáll az egy százalékos felajánlások lehetősége és az előírt számú támogató. A MET 2026 márciusában ismét benyújtotta kérelmét, júliusban első fokon pozitív döntés született, az ügyészség pedig ezúttal nem fellebbezett. Ettől vált jogerőssé a határozat.

A mostani eredmény tehát részben bírósági, részben politikai fordulat. A bíróság a hatályos törvény alapján döntött, az ügyészség pedig nem támadta meg a végzést. Ebből azonban nem következik automatikusan, hogy a MET minden korábbi jogát visszakapta. A magyar egyházi rendszer több jogállási szintet különböztet meg, és a bevett egyházi státuszhoz az állammal kötött átfogó megállapodás szükséges. A közösség éppen ezt tekinti következő célnak.

Itt kezdődik a történet politikailag legérdekesebb része. A MET közlése szerint többször kezdeményezte a tárgyalásokat az új kormánnyal, hivatalos egyeztetés azonban egyelőre nem indult. A Tisza-kormány számára ez kényes örökségi ügy. A korábbi rendszer egyik legismertebb egyházpolitikai konfliktusát kell rendeznie úgy, hogy közben ne egyedi politikai jóvátételt, hanem minden felekezetre alkalmazható szabályt teremtsen.

A bevett státusz nem pusztán szimbolikus cím. A magasabb kategória olyan együttműködési és finanszírozási lehetőségeket nyithat meg, amelyek különösen az oktatási, szociális és egészségügyi közfeladatot végző egyházi intézményeknél fontosak. A MET szerint ezek nélkül nehéz hosszú távon stabilan működtetni hálózatát. Az elmúlt években több intézményük került veszélybe, és a közösség rendszeresen adományokból próbálta pótolni a kieső állami forrásokat.

A Wesley Kincsei iskola újranyitása jól mutatja, miért nem elvont jogi vitáról van szó. Az intézmény két év után ismét működési engedélyt kapott, a 2026/2027-es tanévben egyelőre első osztállyal indul. A kis létszámú csoportban sajátos nevelési igényű gyerekek is vannak. Az ilyen intézmények fenntartása kiszámítható normatív finanszírozást igényel; adományokból és alkalmi segítségből tartós közszolgáltatást nehéz építeni.

A MET ügye ugyanakkor túlmutat Iványi Gábor személyén. A 2011 utáni egyházi szabályozás egyik alapvitája az volt, mennyire dönthet politikai mérlegeléssel az állam arról, mely vallási közösség kap kiemelt státuszt és finanszírozást. A strasbourgi joggyakorlat és a magyar perek is arra kényszerítették a rendszert, hogy objektívebb kritériumokat használjon. A mostani kormánynak ezért az lenne a legrosszabb válasza, ha pusztán megfordítaná a politikai preferenciát: a korábban hátrányos helyzetű közösséget kivételezéssel jutalmazná.

A tartós rendezéshez átlátható szabály kell. Ha a MET megfelel a bevett egyházi státusz feltételeinek, az államnak világosan meg kell indokolnia, milyen közösségi célok alapján köt vele átfogó megállapodást. Ugyanezt a mércét más felekezetekre is alkalmazni kell. A vallásszabadság lényege nem az, hogy a kormány eldöntse, melyik teológia áll hozzá közel, hanem hogy az azonos helyzetű közösségeket azonos módon kezelje.

A finanszírozás múltbeli sérelmei külön kérdést jelentenek. A MET közel kétmilliárd forintos kiesésről beszél az elmúlt három évből. A most visszaszerzett státusz automatikusan a jövőbeni kiegészítésre jogosít, de nem világos, járhat-e visszamenőleges kompenzáció. Ennek jogalapját külön kell vizsgálni. Politikai döntéssel egyszerűen „visszaadni” a teljes összeget éppúgy problémás lehet, mint figyelmen kívül hagyni egy esetlegesen jogellenesen okozott kárt.

A közösség és az állam közötti más pénzügyi viták sem tűnnek el a bejegyzéssel. Az elmúlt években adó- és járuléktartozások, végrehajtási eljárások, intézménybezárások és támogatási viták terhelték a kapcsolatot. Ezek egy része összefügghetett a jogállás elvesztésével, más részük önálló gazdálkodási vagy hatósági ügy. A rendezéshez ezeket tételesen szét kell választani.

A társadalmi vita intenzitását az is magyarázza, hogy Iványi a korábbi kormány egyik legismertebb kritikusa volt, így az egyháza körüli konfliktus politikai szimbólummá vált. Ez mindkét oldalon torzíthatja a megítélést. Támogatói hajlamosak minden hatósági intézkedést politikai üldözésként látni, ellenfelei pedig a közösség pénzügyi problémáit az egyházi jogállástól független bizonyítékként kezelni. A bírósági döntés lehetőséget ad arra, hogy a vita visszatérjen a jogi és finanszírozási tényekhez.

A következő érdemi lépés az állam és a MET tárgyalása lehet az átfogó megállapodásról. Ha ez megindul, tisztázni kell a közfeladatokat, az intézményhálózat finanszírozását, az elszámolási követelményeket és a szerződés időtartamát. Bejegyzett egyházként a MET már kedvezőbb jogi helyzetből tárgyal, de a bevett státusz nem automatikus.

A szeptemberi jogerős döntés ezért nem lezárás, hanem határvonal. A MET visszakapott egy olyan jogállást, amelyet hosszú pereskedés után a bíróság szerint teljesíthető objektív feltételek alapján megillet. Most az derül ki, képes-e az új kormány a történelmi sérelmet úgy rendezni, hogy abból ne újabb politikai kivétel, hanem kiszámítható egyházpolitika szülessen. Ha igen, Iványiék ügye nemcsak egy közösség rehabilitációja, hanem a magyar állam és az egyházak kapcsolatának fontos korrekciója lehet.