Csillagászati összegekbe kerül idén a tomboló hőség
Soha nem látott anyagi pusztítással fenyeget az idei európai erdőtűzszezon, a lángok már az eddig biztonságosnak hitt északi területeken is pusztítanak.
Az európai erdőtűzszezon még javában tart, a szakértők és a gazdasági elemzők máris egyértelmű felméréseket közölnek arról, hogy az idei nyár a történelem legköltségesebb katasztrófáit hozza az Európai Unió tagállamai számára. A nyár fogalma maga is átértékelődik, hiszen a perzselő hőség okozta tüzek ideje már mélyen belenyúlik az őszbe. A Nyugat-Balkán, Görögország és Ciprus eddig mérsékeltebb veszteségeket szenvedett el az átlagoshoz képest, Spanyolországban és Franciaországban viszont drámai méreteket öltött a pusztítás. Egyedül a híres borvidék, Bordeaux közvetlen környezetében több mint 42 ezer hektárnyi földterület vált a lángok martalékává, ami meghaladja Bécs teljes közigazgatási területét. A katasztrófa földrajzi határai tágulnak: nemrégiben a Hollandia déli részén található Limburg tartományban is hatalmas erdőtűzzel küzdöttek a tűzoltók, ami azt jelzi, hogy a lángok elérték a kontinens korábban mérsékeltnek és biztonságosnak tartott térségeit.
A katasztrófák utáni helyreállítás és kármentesítés költségei rekordmagasságba emelkednek. A Financial Times gazdasági napilap korai kalkulációi szerint Spanyolországban, Franciaországban, Görögországban, Portugáliában és Romániában a közvetlen károk összege már meghaladta a 3,1 milliárd eurót. A Morningstar DBRS nemzetközi hitelminősítő intézet ugyanakkor lényegesen drámaibb becslést bocsátott ki: elemzésük alapján egyedül Franciaország teljes népgazdasági vesztesége eléri a 10-15 milliárd eurót az idei tűzvészek következtében.
Az anyagi károk pontos felméréséhez az Európai Bizottság egy korábbi, 2017-es technikai jelentése adja a módszertani alapot. Andrea Camia, Giorgio Libertà és Jesús San-Miguel-Ayanz szakértők által kidolgozott modell a leégett területek helyreállítási költségeit számszerűsíti, vagyis azt az összeget határozza meg, amely a felperzselt erdők katasztrófa előtti állapotának visszaállításához szükséges. Ez a számítási modell eredetileg kizárólag a két évtizede még egyedüli magas kockázati zónának számító öt dél-európai államra – Spanyolországra, Portugáliára, Franciaországra, Olaszországra és Görögországra – fókuszált. Ezt az feltételezést az éghajlatváltozás felgyorsult üteme teljesen túlhaladta, hiszen Európa lett a leggyorsabban melegedő kontinens a földtekén.
A bizottsági képlet szerint a közvetlen kár mértéke a leégett teljes terület és egy országspecifikus együttható szorzatából adódik. Ez a változó tartalmazza a faállomány értékét, az újratelepítés hektáronkénti költségét, a regeneráció várható időtartamát, valamint a terepviszonyokat. Az eredetileg vizsgált öt államban a kárösszeg hektáronként 3422 euró és 10 306 euró között mozgott. A jelentős eltérés az erdők minőségéből adódik: míg a spanyol erdők átlagosan könnyen megközelíthetők, viszonylag fiatalok, rétekkel és legelőkkel szabdaltak, addig Dél-Franciaországban a meredek, sziklás terepen fekvő, sűrű, idős faállomány újjáépítése nagyságrendekkel drágább.
A korábbi számítási modellek frissítése elkerülhetetlenné vált az elmúlt években tapasztalt magas infláció miatt. Az euróövezetben a halmozott áremelkedés mértéke jelentős volt, ami azt jelenti, hogy az erdők helyreállítási költségei átlagosan 43 százalékkal emelkedtek az eredeti tanulmány elkészítése óta. Az inflációval korrigált adatok alapján Spanyolországban egy hektár leégett erdő újjáépítése már 4893 euróba kerül, míg a mediterrán francia területeken ez az összeg eléri a 14 738 eurót.
Spanyolországban az európai műholdas földmegfigyelési rendszer, a Copernicus adatai szerint augusztus elejéig több mint 222 ezer hektárnyi terület perzselődött fel. A korrigált országos kárkerettel beszorozva ez a terület már 1,1 milliárd eurós közvetlen helyreállítási számlát jelent a spanyol államnak. Franciaországban a helyzet összetettebb, mivel a nyugati atlanti területeken pusztító tüzek valamivel alacsonyabb faértékű erdőket érintettek, mint a mediterrán déli régiókban. Amennyiben a francia átlagértéket mérsékelve alkalmazzuk az országban leégett mintegy 93 ezer hektárra, a közvetlen helyreállítási kár ott is eléri az egymilliárd eurót. Görögországban és Portugáliában a helyreállítási költségek megközelítik az 1,1 milliárd eurót.
A hivatalos helyreállítási számítások ugyanakkor a valós gazdasági tehernek csak a töredékét mutatják meg. Az Európai Bizottság szakértői elemzésükben kiemelik azokat az óriási járulékos tényezőket, amelyeket az alapmodellek nem tudnak közvetlenül mérni. Teljesen hiányoznak a kalkulációkból a többhetes oltási műveletek csillagászati költségei, a környezet másodlagos károsodásai – mint az erózió és az árvízveszély növekedése –, valamint a helyi lakosságot érintő hosszan tartó egészségügyi következmények. A tűzvészek füstjében található finom porszemcsék bizonyítottan növelik a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a légzőszervi megbetegedések kockázatát.
Az alapmodellekből kimaradtak a magántulajdonban és az infrastruktúrában keletkezett károk: a leégett lakóházak, megsemmisült gépjárművek, tönkrement ipari csarnokok és megrongálódott elektromos hálózatok újjáépítési költségei. Ugyancsak hiányoznak a turizmusból kieső bevételek, hiszen a természeti katasztrófákkal küzdő régiók elveszítik vonzerejüket a külföldi látogatók szemében. Ezek a közvetett népgazdasági hatások magyarázzák, miért becsülik a hitelminősítők a teljes franciaországi veszteséget 10-15 milliárd euróra.
Az idei nyár tapasztalatai bizonyítják, hogy az európai tűzvédelmi stratégiát és a gazdasági modelleket gyökeresen át kell alakítani. Franciaországban a tüzek olyan elképesztő hőséget generáltak, hogy saját zivatarfelhőket, úgynevezett pyrocumulonimbusokat hoztak létre, ami eddig csak a trópusi őserdőkben vagy a szavannákon volt megfigyelhető. Az Európai Unió vészhelyzeti válaszkészletének, a rescEU flottának a bővítése folyamatban van, a Bizottság tizenegy új oltórepülőgép beszerzését tervezi. A globális gyártási kapacitások szűkössége miatt azonban ezek a repülőgépek csak 2028 és a 2030-as évek eleje között állhatnak szolgálatba, ami évekre elnyújtja a légitűzoltó flotta fejlesztését.
A technológiai megelőzés terén Görögország úttörő szerepet vállalt a kontinensen. Az athéni kormány egy mini-műholdhálózat kiépítésébe fektetett be, amely infravörös kamerákkal figyeli az ország teljes területét a világűrből. A rendszer képes arra, hogy a legkisebb, akár 16 négyzetméteres kezdődő gócot is valós időben érzékelje és jelölje a katasztrófavédelemnek. A kétszázmillió eurós beruházás összege eltörpül amellett a félmilliárd eurós közvetlen kár mellett, amelyet a görög állam az elmúlt két évben elszenvedett. A klímaváltozás felgyorsulásával az európai államok számára az ehhez hasonló korai előrejelző rendszerek kiépítése jelentheti az egyetlen hatékony védekezést a mindent felperzselő hőség ellen.