Vannacci még jobbra tolhatja Meloni kormányát

Roberto Vannacci néhány hónap alatt olyan szereplővé vált az olasz jobboldalon, akit Giorgia Meloni már nem hagyhat figyelmen kívül. A nyugalmazott tábornok februárban szakított Matteo Salvini Ligájával, megalapította a Futuro Nazionalét, júniusban megtartotta a párt országos alakuló kongresszusát, augusztusban pedig közzétette 2027 és 2037 közötti politikai programjának első, mintegy 120 oldalas részét. A dokumentum világossá teszi, hogy Vannacci nem valamelyik meglévő kormánypárt kisebb korrekcióját kínálja. Saját meghatározása szerint „hazafias és identitárius jobboldalt” épít, amely a római és keresztény hagyományra, a „természetes családra”, a nemzeti szuverenitásra, a biztonságra és a kulturális homogenitásra helyezi a hangsúlyt. A program fontosabb állításai több ponton egybeesnek azokkal a jelszavakkal, amelyekkel Meloni még ellenzékben politizált, ám azóta jóval pragmatikusabb kormányfővé vált.

Vannacci éppen erre a változásra építi politikai stratégiáját. Azt állítja, hogy a 2022-ben hatalomra került olasz jobboldal számos ügyben feladta korábbi ígéreteit: nem állította le a bevándorlást, nem szakított Brüsszel gazdasági és klímapolitikai irányával, folytatta Ukrajna támogatását, és a kultúrharcos kérdésekben is óvatosabb lett annál, amit a radikális választók vártak. Futuro Nazionale ezért „igazi jobboldalként” próbál megjelenni. A párt augusztusi programjának legfeltűnőbb elemei a „remigráció”, a „mediterrán patriarchátus” védelme, a femicídium külön tényállásának eltörlése, a büntethetőségi korhatár tizenkét évre csökkentése, a hadsereg bevetése a magas bűnözésű térségekben, az atomenergia visszahozása és az orosz gáz importjának újraindítása.

A bevándorlás a program központi fejezete. Vannacci pártja huszonkét pontos „remigrációs tervet” dolgozott ki, amely az illegális bevándorlók kitoloncolásánál sokkal szélesebb kört érintene. Megszüntetné a nagy létszámú munkavállalási kvótákat, korlátozná a családegyesítést, szigorítaná a menedékjogot és húsz év szabályos, folyamatos olaszországi tartózkodáshoz kötné az állampolgárság megszerzését. A kérelmezőnek magas szintű olasz nyelvtudást és kulturális ismereteket kellene igazolnia, továbbá hivatalosan el kellene fogadnia azt a görög–római és keresztény civilizációs örökséget, amelyet a párt az olasz identitás alapjának tekint. Vannacci célként azt is megfogalmazta, hogy a külföldi állampolgárok aránya körülbelül négy százalékra csökkenjen. Az olasz statisztikai hivatal szerint 2026 elején 5,56 millió külföldi állampolgár élt az országban, a teljes népesség 9,4 százaléka, vagyis a cél eléréséhez rendkívül nagy léptékű változásra volna szükség.

Ez a pont közvetlenül érinti Meloni politikai mozgásterét. A miniszterelnök a bevándorlás ügyében eleve az Európai Unió egyik legszigorúbb vezetője, határvédelemről, a földközi-tengeri útvonalak lezárásáról, visszaküldésekről és harmadik országokban működő központokról beszél. Az albániai befogadó- és kitoloncolóközpontok azonban jogi akadályokba ütköztek, az eredmények nem feleltek meg a kormány kezdeti várakozásainak. Vannacci így ugyanazon a politikai terepen támadhatja Melonit, ahol a Fratelli d’Italia éveken át a legerősebbnek számított. Az elmúlt hetekben a kormányfő ismét látványosan előtérbe helyezte a migrációt, a ceutai válság kapcsán szigorúbb európai fellépést követelt, és rendkívüli ellenőrzéseket is fenntartott. A kampány közeledtével minden ilyen lépésnek belpolitikai olvasata is van: Meloni nem engedheti át Vannaccinak a határvédelem és a közbiztonság témáját.

A társadalompolitikai fejezet még élesebben választja el a Futuro Nazionalét a kormányzati jobboldal mérsékeltebb részétől. A program szerint kudarcot vallott az a nevelési modell, amely a patriarchátus elleni küzdelmet tekinti kiindulópontnak. Ezzel szemben Vannacci pártja egy „mediterrán patriarchátusnak” nevezett mintát védene, amely „erős férfiak” nevelését, az érzelmek és szenvedélyek feletti önuralmat, a nők védelmét és a társadalom szolgálatát állítja középpontba. A dokumentum eltörölné a Meloni-kormány idején, 2025 végén bevezetett önálló femicídium-bűncselekményt is. Ez közvetlen konfliktust teremt a kormánytöbbséggel is: a Futuro Nazionale egy olyan intézkedést támad, amelyet a jelenlegi jobboldali többség saját teljesítményeként fogadott el.

A konfliktus ezen a ponton különösen erős lehet a Forza Italiával. Antonio Tajani pártja a koalíció liberális-konzervatív, Európa-párti szárnyaként igyekszik megkülönböztetni magát a Ligától és a Fratelli d’Italiától. A Futuro Nazionale négy „nem alku tárgyát képező vörös vonala” – az élet védelme a fogantatástól a természetes halálig, a férfi és nő házasságára épülő család, a keresztény identitás és a római jogfelfogás – több ügyben ütközik a Forza Italia álláspontjával, köztük az életvégi döntések szabályozásában. A párt vezetői ezért eddig elutasítóan nyilatkoztak egy Vannaccival kötendő választási szövetségről. Ez komoly akadály Meloni előtt: egy szélesebb jobboldali blokk matematikailag előnyös lehet, politikailag viszont könnyen elidegenítheti a mérsékeltebb szavazókat.

Vannacci külpolitikai irányvonala még nagyobb távolságot teremt. Meloni kormányfőként megerősítette Olaszország NATO-elkötelezettségét, támogatta Ukrajnát és az Európai Unióban a korábbi euroszkeptikus hanghoz képest együttműködő vonalat választott. Vannacci ezzel szemben leállítaná a katonai támogatást Kijevnek, újranyitná az energetikai kapcsolatokat Moszkvával, ismét vásárolna orosz gázt, és a NATO-vállalásokat ügyenként vizsgálná felül. Programja az euróövezeti tagságot sem kezeli érinthetetlennek: a közös valuta feltételeinek átalakítása mellett az euróból való kilépés lehetőségét is fenntartaná. Az Európai Uniót jóval lazább, nemzeti szuverenitásra épülő együttműködéssé alakítaná, elvetné a Green Dealt és a Fit for 55 csomag kötelező céljait.

Ezek a pontok megmutatják Vannacci erejének határát is. Meloni európai és atlanti kapcsolatrendszerének nagy részét éppen azzal építette fel, hogy kormányra kerülve nem váltotta valóra azokat a legélesebb euroszkeptikus várakozásokat, amelyek korábban vele kapcsolatban megfogalmazódtak. Olaszország hatalmas államadóssága, az uniós pénzek jelentősége, a pénzpiacok érzékenysége és az ország NATO-tagsága szűkre szabja a radikális fordulat terét. Egy nyíltan oroszbarát, eurókilépést is napirenden tartó szövetséges ezért komoly kockázatot jelentene a kormányfő nemzetközi hitelességére. Valószínűbb, hogy a Vannacci-féle nyomás elsőként a belpolitikai retorikában, a bevándorlásban, a közbiztonságban és a kulturális ügyekben érződik majd.

A volt tábornok közben már nem marginális szereplő. A YouTrend július végi felmérése 7,6 százalékot mért a Futuro Nazionalénak, az SWG augusztus elején 7,2 százalékot. Utóbbi mérésben a párt mindössze két tizeddel maradt el a Forza Italiától, miközben a Liga 5,5 százalékon állt. A több intézet adatait összesítő júliusi átlag 6,8 százalékot mutatott, három ponttal többet a két hónappal korábbinál. A növekedés legnagyobb vesztese egyelőre Salvini: Vannacci abból a pártból távozott, amely 2024-ben az Európai Parlamentbe juttatta, és amelynek 2025-ben még egyik országos alelnöke volt. A tábornok ugyanakkor a Fratelli d’Italia szavazóiból és korábbi nem szavazókból is képes meríteni.

Ez választási szempontból kulcsfontosságú. A kormánykoalíció pártjainak támogatottsága a nyár közepén körülbelül 42 százalék körül mozgott, miközben az ellenzéki „széles mező” ennél valamivel erősebb volt. Ha a Futuro Nazionale külön indul, több százalékpontot vihet el attól a tábortól, amelyre Meloninak a parlamenti többséghez szüksége van. Ha csatlakozik, a jobboldali blokk ismét egyértelmű előnybe kerülhet. A júliusi YouTrend-felmérés szerint Vannacci híveinek csaknem kétharmada támogatna egy közös választási megállapodást, és a Fratelli d’Italia szavazóinak többsége sem zárkózna el tőle. A Liga és a Forza Italia támogatói jóval szkeptikusabbak.

Az új választási törvény körüli küzdelem még nagyobb tétet ad ennek. A képviselőház júliusban jóváhagyta azt a reformot, amely teljesen arányos rendszer felé vinné Olaszországot, és parlamenti mandátumbónuszt adna annak a pártszövetségnek, amely országosan átlépi a 42 százalékos küszöböt. A törvényt a szenátusnak is el kell fogadnia. A jelenlegi felmérések alapján Meloni szövetsége Vannacci nélkül éppen e határ körül vagy alatta mozog, vele együtt viszont könnyedén fölé kerülhetne. A tábornok ezért olyan alkupozícióhoz juthat, amely jóval nagyobb a pártja önálló méreténél.

Vannacci ezt érzékeli. Augusztusban már arról beszélt, hogy várja Meloni telefonhívását, a miniszterelnököt a jobboldali „ház” háziasszonyának nevezve. Közben azt is állítja, hogy kész egyedül indulni. A kettős üzenet világos: a Futuro Nazionale kívülről támadja a kormányt, de nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy megfelelő feltételekkel része legyen a következő jobboldali többségnek. Meloni eddig kerüli a közvetlen összecsapást, miközben pártja több vezetője és a Forza Italia kizárta az együttműködést. A miniszterelnök érdeke, hogy Vannacci lendülete kifulladjon, mielőtt tényleges választási alkupozícióvá alakul.

A helyzet Salvini számára még nehezebb. A Liga vezetője azért emelte fel Vannaccit, mert az egykori tábornok több mint félmillió személyes preferenciát szerzett a 2024-es európai parlamenti választáson, és alkalmasnak tűnt a párt radikális szavazóinak mozgósítására. A kísérlet visszafelé sült el: Vannacci saját hálózatot épített, majd kivált, és néhány hónap alatt megelőzte a Ligát a közvélemény-kutatásokban. Ha ez a helyzet tartós marad, Salvini saját pártján belüli vezető szerepe is újra vitatémává válhat. Meloni koalíciójában így egyszerre nőhet a verseny a radikális jobboldali választókért és a mérsékeltebb politikai térért.

A Futuro Nazionale felemelkedése ezért két irányból szorítja a miniszterelnököt. Vannacci nélkül a jobboldali tábor megosztott lehet, és elveszítheti a választási rendszer által kínált többségi előnyt. Vannaccival együtt nagyobb a matematikai esély a győzelemre, de a koalíció programja keményebb bevándorlás-, társadalom- és Európa-politika felé mozdulhat, miközben a Forza Italia helyzete kényelmetlenné válik. Meloni eddigi politikai sikere részben abból fakadt, hogy egyszerre tudta megtartani radikális gyökereit és elfogadtatni magát Brüsszelben, Washingtonban, a piacokon és a mérsékelt olasz jobboldalon. Vannacci arra kényszerítheti, hogy e két szerep között egyre gyakrabban válasszon.

A következő hónapokban a százalékoknál fontosabb lehet, mekkora hatást gyakorol a Futuro Nazionale a teljes jobboldali napirendre. A párt hatása már akkor is jelentős, ha végül nem kerül kormányra. A migrációs vita szigorítása, a kulturális témák újbóli kiélezése és a kormánykoalíción belüli verseny erősödése azt jelzi, hogy Vannacci képes megváltoztatni azt a politikai teret, amelyben Meloni döntéseket hoz. A 2027-es választás felé közeledve a tábornok legnagyobb ereje éppen az lehet, hogy a kormányfőnek újra és újra bizonyítania kell saját táborának: továbbra is ő határozza meg, hol húzódik az olasz jobboldal széle.