Brüsszel új kulturális alkut készít Európának 2030-ig

Az Európai Unió Kulturális Ügyek Bizottsága szeptember 1-jén Brüsszelben ismét tárgyalta a 2027–2030-as kulturális munkatervet. A napirenden az ír tanácsi elnökség augusztus 25-én elkészített, felülvizsgált szövege szerepelt. A dokumentum várhatóan az év végéig jut el az elfogadásig, és bár jogilag nem kötelező, a következő négy évben meghatározza, milyen kulturális kérdésekben hangolják össze politikájukat a tagállamok, milyen szakértői csoportok alakulnak, és mely ügyekből készülhetnek tanácsi ajánlások vagy következtetések.

A munkaterv ritkán kerül a kulturális hírek címlapjára, pedig az uniós kulturális politika egyik legfontosabb eszköze. Az EU szerződései szerint a kultúra elsősorban tagállami hatáskör, ezért Brüsszel nem írhat elő egységes nemzeti kulturális modellt. A közös munkaterv éppen ezt a jogi helyzetet hidalja át: a kormányok közösen kijelölnek problémákat, majd szakértői együttműködéssel, kutatásokkal, konferenciákkal és ajánlásokkal próbálnak közös válaszokat kialakítani. Az eredmény úgynevezett puha jog, amely nem kötelez, mégis hatással lehet a nemzeti szabályozásra és támogatási rendszerekre.

A jelenlegi, 2023–2026-os munkaterv négy nagy területet jelölt ki: a művészek és kulturális szakemberek helyzetét, a társadalmi részvételt, a kultúra és a környezeti átmenet kapcsolatát, valamint az EU nemzetközi kulturális együttműködését. 21 konkrét akció foglalkozott többek között a művészek munkakörülményeivel, a kulturális részvétellel és demokráciával, a könyvtárak szerepével, a zöld és digitális átállással, az épített környezettel és Ukrajnával. A 2027-ben induló ciklusnak már más környezetben kell működnie: a mesterséges intelligencia, a kulturális szektor pénzügyi bizonytalansága és a politikai nyomás jóval erősebben jelenik meg.

Az ír elnökség júliusban mutatta be az első tervezetet, augusztus végére pedig elkészült a felülvizsgált változat. A dokumentum kódjai önmagukban is jelzik, milyen széles területet próbál lefedni: a kulturális örökség mellett audiovizuális politika, oktatás, ifjúság, foglalkoztatás, versenyképesség, polgári védelem, digitalizáció, külkapcsolatok, Ukrajna újjáépítése, környezet és szellemi tulajdon is szerepel benne. Ez annak a régi uniós vitának az újabb fejezete, hogy a kultúrát önálló értékként vagy más politikák eszközeként kezeljék.

A kulturális szervezetek attól tartanak, hogy a gazdasági és biztonságpolitikai prioritások erősödése mellett a kultúra könnyen versenyképességi melléktémává válhat. A Culture Action Europe tavasszal hat regionális konzultációt szervezett Rigától Isztambulon és Amszterdamon át Gdańskig, majd júniusban európai hálózatokkal folytatta a munkát. Mintegy százhúsz résztvevő tapasztalataiból meglehetősen egységes kép rajzolódott ki: finanszírozási megszorítások, bizonytalan foglalkoztatás, szűkülő civil és kulturális tér, az európai együttműködéshez való egyenlőtlen hozzáférés és a kultúra gazdasági hasznosságára szűkülő közbeszéd.

A művészek munkakörülményeinek kérdése ezért várhatóan a következő ciklusban is központi marad. Az európai kulturális szektor jelentős része projektalapú, rövid távú szerződésekkel és szabadúszó munkával működik. Egy színész, zenész, fordító vagy képzőművész gyakran több országban dolgozik, miközben az adózás, a társadalombiztosítás, a nyugdíjjogosultság és a munkanélküli ellátás szabályai nem követik könnyen a határokon átívelő pályákat. A kulturális mobilitás támogatása ezért önmagában kevés, ha a munkavállaló közben szociális jogokat veszít.

A mesterséges intelligencia külön fejezetet nyitott a szerzői és munkajogi vitákban. A Tanács májusi álláspontja az új AgoraEU programról már kimondta, hogy az emberi kreativitás pótolhatatlan, és az MI etikus, fenntartható, felelős használatát kell támogatni, beleértve a kulturális és kreatív adatok védelmét. Ez a megfogalmazás kulturális politikai szempontból fontos: az algoritmikus rendszerek ügye nem marad kizárólag technológiai vagy szerzői jogi dosszié, hanem bekerül a kulturális együttműködés főáramába.

A finanszírozás közben külön pályán halad. Az AgoraEU a 2028–2034-es többéves pénzügyi kerethez kapcsolódó új program, amely a jelenlegi Kreatív Európa kulturális és médiatámogatásait szélesebb demokratikus és civil programokkal fogja össze. A Tanács májusban csak részleges tárgyalási mandátumot fogadott el, mert a pénzügyi keret összege még nyitott. Ez fontos különbség: a kulturális munkaterv prioritásokat jelöl ki, de önmagában nem oszt pénzt. Ha a politikai ambíció mögött nem lesz megfelelő költségvetés, a tagállamok közös céljai könnyen konferenciák és jelentések szintjén maradhatnak.

A kulturális szabadság kérdése szintén erősebben jelenik meg. Az elmúlt években több európai országban vita alakult ki intézményvezetői kinevezésekről, támogatások politikai feltételeiről, művek betiltásáról vagy fesztiválok finanszírozásáról. Az EU ezen a területen korlátozott közvetlen hatáskörrel rendelkezik, de a művészi szabadságot egyre szorosabban kapcsolja a jogállamisághoz és a demokratikus ellenálló képességhez. Az AgoraEU szerkezetében is együtt jelenik meg kultúra, média, alapjog és civil részvétel.

Ez a kapcsolat egyszerre lehet előny és kockázat. Előny, mert a kultúra nagyobb politikai súlyt kaphat, ha a demokratikus infrastruktúra részeként kezelik. Kockázat, mert a művészeti támogatások könnyebben válhatnak ideológiai viták terepévé, ha minden kulturális programot közvetlen politikai célokhoz kötnek. A kulturális szervezetek ezért azt hangsúlyozzák, hogy a művészet belső értékét és az alkotói autonómiát ugyanúgy védeni kell, mint a társadalmi vagy gazdasági hatásokat.

Az örökségvédelem helyzete is megváltozott. Az ukrajnai háború megmutatta, hogy múzeumok, műemlékek, archívumok és könyvtárak fegyveres konfliktusban közvetlen célponttá válhatnak. A klímaváltozás eközben árvizekkel, tüzekkel, hőhullámokkal és szélsőséges időjárással fenyeget gyűjteményeket és történeti épületeket. Nem véletlen, hogy a felülvizsgált munkaterv témakódjai között a kulturális örökség mellett a polgári védelem és Ukrajna újjáépítése is megjelenik. A kulturális biztonság egyre kevésbé választható el a katasztrófavédelemtől és külpolitikától.

Az ír elnökség feladata az év végéig az, hogy ezekből a sokszor egymással versengő szempontokból elfogadható közös szöveget alakítson ki. Írország július 1-jén vette át a Tanács soros elnökségét, és már tavasszal jelezte, hogy a kulturális munkaterv elfogadása egyik fontos feladata lesz. Kiemelt ügyként kezeli az Európa Kulturális Fővárosa és az Európai Örökség cím jövőjét is, miközben a munkatervet a szélesebb uniós kulturális stratégiához, a Culture Compasshoz kívánja igazítani.

A szeptember 1-jei bizottsági ülés azért fontos állomás, mert már a felülvizsgált elnökségi szöveget tárgyalták. A következő üléseket szeptember 14-re, 15-re és 30-ra ütemezték, vagyis az ősz elején sűrű tárgyalási szakasz következik. A végleges dokumentum szövege még változhat, ezért most inkább az irányok láthatók biztosan: a kultúrát egyszerre próbálják összekapcsolni a demokratikus ellenálló képességgel, a digitális átállással, a művészek szociális helyzetével, az örökség biztonságával és Európa nemzetközi szerepével.

Magyar szempontból ezek közül több terület közvetlenül fontos. A hazai kulturális intézmények és alkotók jelentős része részt vesz uniós együttműködésekben, a Kreatív Európa utódprogramjának feltételei pedig a következő évtized finanszírozási lehetőségeit befolyásolják. Ugyanilyen lényeges a művészek mobilitása, a kulturális örökség digitalizálása, a mesterséges intelligencia szerzői jogi kezelése és a kulturális szabadság európai értelmezése. A munkaterv nem fogja egységesíteni a tagállami rendszereket, de közös normákat és összehasonlítási pontokat teremthet.

A következő hónapok vitája ezért jóval többről szól egy brüsszeli munkadokumentum megszövegezésénél. A tagállamoknak arról kell megállapodniuk, milyen szerepet szánnak a kultúrának egy olyan Európában, amely egyszerre próbál versenyképesebb, biztonságosabb és digitálisan önállóbb lenni. A kulturális szektor azt szeretné elérni, hogy ebben a rendszerben az alkotói szabadság, a tisztességes munkafeltételek és a hozzáférés ne dekoratív kiegészítés legyen, hanem a közös politika része. Az ősszel kialakuló kompromisszum 2030-ig ad keretet ennek a küzdelemnek.