Európa kizárná Kínát a közbeszerzési piacról
Brüsszel olyan szabályozási reformot mutatott be, amely megkönnyíti az ázsiai cégek kizárását a közösségi közbeszerzésekből, védve a hazai ipart és az infrastrukturális biztonságot.
Az európai gazdasági teljesítmény mintegy 15 százaléka, évi mintegy 2600 milliárd euró a közbeszerzések rendszerén keresztül hasznosul. Ez az elképesztő léptékű állami megrendelői állomány az autóutak építésétől a hivatalok papírellátásán át a tömegközlekedési járművek beszerzéséig terjed. Az Európai Bizottság a most bemutatott átfogó jogszabálytervezetével ezt az óriási vásárlóerőt kívánja közvetlenül a kontinentális termelők és szolgáltatók támogatásának szolgálatába állítani. A közösségi közbeszerzési eljárásokat, a koncessziós jogok kiosztását és az állami pályázatokat szabályozó uniós előírások történetének legátfogóbb reformja egy rendkívül éles geopolitikai fordulatot tartalmaz: megteremti az átlátható jogi alapját annak, hogy a kínai vállalatokat szinte teljesen kizárják az európai állami megrendelésekből.
Stéphane Séjourné, az Európai Bizottság iparstratégiáért felelős ügyvezető alelnöke a rendelettervezet ismertetésekor egyértelművé tette, hogy a módosítások elfogadása után kizárólag a helyi és regionális állami vásárlók döntésén múlik majd, hogy vásárolnak-e a jövőben kínai járműveket vagy egyéb árukat. A tisztségviselő hangsúlyozta, hogy a reform széleskörű felhatalmazást ad a tartományok, városok és központi intézmények kezébe, beleértve a teljesen önálló beszerzési stratégiák megalkotását is. A közreadott, csaknem 200 oldalas szabályozási tervezet a bürokrácia radikális csökkentését is célozza. A javaslat három, jelenleg érvényben lévő irányelvet vált fel, amelyek együttesen korábban közel ezer oldalas, átláthatatlan jogi anyagot alkottak.
A tervezett jogszabály 73. cikke kifejezetten arra ad felhatalmazást az ajándékozó és megrendelő szerveknek, hogy az állami tenderkiírásokat kizárólag az Európai Unió tagállamaiból érkező ajánlattevőkre korlátozzák. Ezen felül azok az országok maradhatnak versenyben, amelyek aláírták a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) kormányzati beszerzésekről szóló plurilaterális megállapodását, vagy kétoldalú szabadkereskedelmi és partnerségi egyezmények keretében megnyitották saját nemzeti piacaikat az európai szereplők előtt. Ez a jogi formula garantálja, hogy a brit vagy az amerikai vállalatok a jövőben is hozzáférjenek a közösségi eljárásokhoz, miközben Peking, amely nem nyitotta meg saját állami piacát az európai cégek előtt, fennakad az ellenőrzési szűrőn.
A brüsszeli tervezet másik lényegi eleme, hogy az ajándékozó hatóságoknak jogukban áll elutasítani minden olyan pályázatot, amelynél a hozzáadott érték többsége az Európai Unió határain kívül keletkezik. Minden közbeszerzési eljárás során egy új értékelési képletet kell alkalmazni, amely az árat összeveti a különféle minőségi, fenntarthatósági és biztonsági szempontokkal. E szabályozási matematika alapvető célja a fenntartható európai értékláncok biztosítása és a tisztességtelenül árazott ázsiai tömegáru visszaszorítása. A kritikus infrastruktúrákat fenyegető kockázatok, a kibernetikai biztonsági tényezők, az ellátási láncok esetleges megszakadásai, valamint a stratégiai függőségek mind hivatalos kizárási indokká válhatnak a jövőbeni tengerentúli ajánlattevőkkel szemben.
A reform hatékonyságát és átláthatóságát szolgálja az a terv is, amely szerint az Európai Bizottság egyetlen központi digitális adatbázisban tesz nyilvánossá minden egyes közösségi tenderfelhívást. Ez az egységes platform megszünteti a tagállami szinten széttöredezett nyilvántartásokat, így a nyilvánosság és a piaci szereplők számára is azonnal nyomon követhetővé válik, hogy az adófizetői eurók hová áramlanak.
A most előterjesztett javaslatcsomag egyre sürgetőbb gazdasági kényszerre válaszol, hiszen az Európai Unió Oroszországgal és Kínával szembeni külkereskedelmi mérlege historikus hiányokat mutat, miközben a Pekinggel szembeni árukereskedelmi deficit eléri a napi egymilliárd eurót. Az európai iparvállalatok éveken át arra panaszkodtak, hogy míg a kínai állami vállalatok korlátozás nélkül nyerhetnek el európai milliárdos infrastrukturális projekteket, addig az európai cégeket szisztematikusan kizárják a kínai állami megrendelésekből. A feszültséget tovább fokozza, hogy az ázsiai nagyhatalom döntő állami támogatásokkal segíti saját gyártóit, ami a nettó piaci árak terén behozhatatlan előnyt jelentett a szigorúbb környezetvédelmi és munkajogi normáknak megfelelő európai vállalkozásokkal szemben.
A brüsszeli adminisztráció fordulata jól illeszkedik a Mario Draghi korábbi európai jegybankelnök által bemutatott átfogó versenyképességi jelentés megállapításaihoz. Draghi világossá tette, hogy Európa nem nézheti tétlenül saját ipari alapjainak leépülését, és az állami vásárlásokat a belső piac védelmének és modernizációjának szolgálatába kell állítani. Az új közbeszerzési keretrendszerben az ártényező döntő szerepe háttérbe szorul: az elbírálás során a minőségi szempontoknak – mint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, az újrahasznosítás, vagy a helyi munkahelyek védelme – legalább harmincszázalékos súlyszámmal kell szerepelniük. A munkaigényes ágazatokban ez a minőségi elvárási küszöb az ötven százalékot is eléri, ami szinte teljesen elzárja a utat az dömpingáron dolgozó tengerentúli beszállítók előtt.
Az új uniós szabályozás formája rendelet, ami azt jelenti, hogy a jogszabály elfogadása után az azonnal és közvetlenül hatályba lép mind a 27 tagállamban. Ezzel Brüsszel lényegében megkerüli a nemzeti parlamentek elhúzódó átültetési eljárásait, megakadályozva, hogy egyes tagállami kormányok különutas megállapodásokat kössenek ázsiai befektetőkkel. A központi európai fellépés az energetika, az úthálózat-építés, a vasúti infrastruktúra és a digitális hálózatok terén egyaránt érvényre jut, védőhálót vonva a stratégiai ágazatok köré.
A jogszabálytervezet benyújtását követően várhatóan heves viták indulnak az Európai Parlamentben és a Tagállamok Tanácsában, mivel a nyitottabb kereskedelmi modellt pártoló és a védelmezőbb iparpolitikát szorgalmazó tagállamok eltérő hangsúlyokat képviselnek. Mindazonáltal a gazdasági biztonság és az ellátási láncok állandóságának védelme ma már olyan közös nevező, amely átírja a megszokott piaci dogmákat. Az adófizetők pénzének célzott elköltése az európai ipar jövőjét és a kontinens gazdasági önállóságát garantáló eszközzé válik a globális elmozdulások korában.