Mercosur-egyezmény: milliárdos haszon, dühös gazdák
A dél-amerikai kereskedelmi blokkal kötött megállapodás nyomán az olasz és a német exportőrök új piacokra és nyersanyagforrásokhoz jutnak, míg a francia mezőgazdasági szervezetek szeptember végén országos tiltakozást szerveznek a szektor védelmében.
Az Európai Unió és a Mercosur országai – Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay – 2026. január 17-én Paraguayban írták alá azt a partnerségi és kereskedelmi megállapodást, amely a világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezetét hozza létre, több mint 700 millió fogyasztóval. A csomag valójában két különálló jogi eszközből áll: az átfogó politikai és együttműködési partnerségi megállapodásból, amely a fenntartható fejlődést, a klímapolitikát és a digitális együttműködést szabályozza, valamint egy ideiglenes kereskedelmi megállapodásból, amely a vámcsökkentésekért, a piacra jutásért és az ágazati szabályokért felel. Ez utóbbi azért kapott önálló jogi formát, hogy uniós szinten, a tagállami parlamentek jóváhagyása nélkül is hatályba léphessen.
Az ideiglenes kereskedelmi megállapodás 2026. május 1. óta van ideiglenes alkalmazásban, és azóta érdemben csökkennek a vámok az ipari termékek, a gépjárműipar, a gyógyszeripar és a vegyipar számára mindkét irányban. A mezőgazdasági ágazat félelmeit csökkentendő az Unió külön védzáradékot fogadott el 2026. március 5-én, amely lehetővé teszi a vámkedvezmények ideiglenes felfüggesztését és gyorsított vizsgálati eljárás indítását abban az esetben, ha a dél-amerikai import zavart okozna az európai termelésben. A védzáradék politikai kompromisszumként született, hogy a mezőgazdasági lobbi ellenállása mellett is összeálljon a szükséges többség a tanácsi jóváhagyáshoz.
Az egyezmény gazdasági hasznát elsőként az ipari exportra épülő tagállamok kezdték learatni. Olaszország külügyminisztere, Antonio Tajani szeptember 8. és 10. között gazdasági missziót vezetett Argentínába és Brazíliába, amelyen több mint száz olasz vállalat, a Confindustria, az ITA-ICE kereskedelmi ügynökség, valamint az állami exporthitel-biztosító SACE és a SIMEST vezetői is részt vettek. A delegáció Buenos Airesben és São Paulóban is tárgyalt, és összesen több mint kétezer-hatszáz üzleti egyeztetést bonyolított le. Az olasz–Mercosur kereskedelem 2025-ben 14,7 milliárd euróra rúgott, ami 2019-hez képest 51 százalékos növekedést jelent, 2026 első felében pedig további 8,7 százalékkal bővült. Az olasz export 94 százaléka ipari termék, elsősorban gépipari, gyógyszeripari és technológiai áru, ezek 91 százaléka élvez preferenciális piacra jutást az új szabályok szerint. Brazília adja az olasz–Mercosur export 76,6 százalékát, a kétoldalú forgalom 2025-ben meghaladta a 11 milliárd eurót, az olasz beruházások állománya pedig 13 milliárd euró fölött van. Az ideiglenes megállapodás május 1-jei hatálybalépése után az első hónapban az olasz export Brazíliába 22,3 százalékkal ugrott meg.
Hasonlóan lelkesen fogadta az egyezményt a német ipar. A Német Iparszövetség (BDI) vezérigazgatója, Tanja Gönner szerint a Mercosur elfogadása fontos siker a német és az európai ipar számára. A szövetség számításai szerint a vállalatok évi mintegy 4 milliárd eurót takarítanak meg vámokon, miközben egy több mint 750 millió fős piachoz jutnak hozzá, amely a villamosításhoz és a megújuló energiához nélkülözhetetlen nyersanyagokat, köztük lítiumot és rezet is kínál. A BDI az egyezményt geopolitikai kontextusba helyezi: álláspontjuk szerint az Egyesült Államok és Kína rendszeresen bővíti befolyási övezetét, ezért Európának is új piacokra és partnerségekre van szüksége – a szövetség konkrétan az Indiával és Indonéziával folyó tárgyalások felgyorsítását sürgeti.
Az iparági öröm azonban éles ellentétben áll a mezőgazdasági szektor hangulatával. Franciaországban a legnagyobb gazdaszövetség, az FNSEA 2026. szeptember 26-ára országos tiltakozó akciót hirdetett, amely egyszerre irányul a Mercosur-megállapodás és az Egyesült Államok vámjai ellen. Az FNSEA főtitkára, Arnaud Rousseau szerint a más előírások szerint termelt dél-amerikai mezőgazdasági áru komoly veszélyt jelent a hazai termelésre. A tiltakozás nem előzmény nélküli: már január elején is több száz traktor zárta le a párizsi bevezető utakat, a francia–belga határon torlaszokat emeltek a gazdák, és ezrek vonultak Strasbourgba az Európai Parlament épülete elé, amikor az intézmény a megállapodásról szavazott. A szeptember végi demonstráció a francia belpolitikai feszültségek – kormányváltás, megszorító intézkedések elleni tiltakozások – közepette szerveződik, ami tovább növelheti a tétjét.
Olaszországban a legnagyobb gazdaszervezet, a Coldiretti szintén fenntartja ellenállását. Az egyesület azzal érvel, hogy az egészségügyi, környezetvédelmi és termelési előírások eltérése miatt kölcsönösségi szabályokra volna szükség, és a 2026 januárjában elfogadott módosításokat sem tartja elégségesnek a hazai termelők védelmére. A Meloni-kormány álláspontja az évek során jelentősen módosult: 2024 decemberében Róma még konkrét garanciákat és növekedési lehetőségeket követelt az európai mezőgazdaság számára, mielőtt támogatná az egyezményt, 2026 januárjában viszont – a beszerzett kiigazítások hivatkozásával – már megszavazta azt, amivel elvesztette blokkoló kisebbségi pozícióját a Tanácsban.
A megállapodás sorsa jogilag is megosztott. Az ideiglenes kereskedelmi rész már most alkalmazandó, hiszen kizárólag uniós hatáskörbe tartozó területeket szabályoz, és elegendő hozzá az Európai Parlament és a Tanács jóváhagyása. A szélesebb partnerségi megállapodás ezzel szemben úgynevezett vegyes megállapodásnak minősül, vagyis az Európai Parlament hozzájárulása mellett mind a huszonhét tagállam nemzeti – egyes esetekben regionális – parlamentjének ratifikációjára szükség van. Ez a folyamat évekig is elhúzódhat, és a francia, belga vagy osztrák törvényhozásban komoly politikai ellenállásba ütközhet.
A vitát tágabb összefüggésbe helyezi az Európai Bizottság gazdasági alelnökének, Valdis Dombrovskisnak a közelmúltbeli figyelmeztetése, amely szerint a magas energiaárak miatt jövőre lassulhat az uniós növekedés, és a versenyképességi hátrányok kezelése halaszthatatlan feladat. Ebben a helyzetben a Mercosur-egyezmény az Unió számára egyszerre jelent új exportpiacokat, stratégiai nyersanyag-forrásokat és politikai súlyt az Egyesült Államokkal és Kínával folytatott kereskedelmi versenyben. Az elkövetkező hónapokban a tagállami ratifikációs eljárások lassúsága és a megújuló gazdatiltakozások szabják majd meg, milyen ütemben lép teljes körűen életbe a megállapodás.