Kétezermilliárdos uniós büdzsén csatáznak a fővárosok

Az Európai Bizottság mintegy 2000 milliárd eurós keretet javasol a 2028 és 2034 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretre, ami a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmének átlagosan 1,26 százalékát tenné ki. A tervezet gerincét egy új Versenyképességi Alap adná, amely a zöld átállást, a digitális fejlesztéseket, az egészségügyi és biotechnológiai kutatást, valamint a védelmi és űripari beruházásokat finanszírozná. A védelmi kiadásokra szánt 131 milliárd euró önmagában ötszöröse a jelenlegi költségvetési ciklusban elkülönített összegnek, a migrációkezelésre szánt 34 milliárd euró pedig megháromszorozná a korábbi keretet. A külső fellépésekre, köztük Ukrajna támogatására szánt Global Europe eszköz 200 milliárd eurót tartalmazna, ebből akár 100 milliárd euró mozgósítható lenne kifejezetten ukrajnai célokra.

A kiadási oldal mellett a Bizottság öt új uniós saját forrást is javasol a korábbi tagállami befizetések tehermentesítésére: a kibocsátáskereskedelmi rendszer kiterjesztéséből évi mintegy 9,6 milliárd eurót, a szén-dioxid-határkiigazítási mechanizmusból 1,4 milliárd eurót, egy elektronikaihulladék-alapú forrásból 15 milliárd eurót, a dohányjövedéki adóból 11,2 milliárd eurót, a nagyvállalatokra kivetett egyszeri hozzájárulásból pedig 6,8 milliárd eurót várnak évente. A kohéziós politikát a Bizottság úgynevezett nemzeti és regionális partnerségi tervekkel váltaná fel, amelyek egyszerűbb, összevontabb finanszírozási szerkezetet ígérnek, miközben – legalábbis a tervek szerint – megmaradnának a kevésbé fejlett régióknak szánt minimális forráskeretek.

A javaslat heves vitát váltott ki a tagállamok között. 2026. május 25-én tizenhat ország – köztük Bulgária, Csehország, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia – közös nyilatkozatot adott ki „A kohézió barátai” néven. A csoport azt kifogásolja, hogy a szerződéses alapú kohéziós politika, a közös agrárpolitika és a közös halászati politika az egyetlen olyan terület, amely reálértékben csökkenést szenvedne el annak ellenére, hogy a teljes költségvetés összességében nő. A dokumentum a spanyol kormány képviselője, Fernando Sampedro szerint a bruttó nemzeti jövedelem 2 százalékának megfelelő kiadási szintet céloz, és a hagyományos politikák megnyirbálása helyett új saját forrásokat, valamint egyes tagállamoknak járó visszatérítések eltörlését javasolja.

A javaslatra egy nappal később, május 26-án az úgynevezett takarékos tagállamok is reagáltak. Németország elutasítja a költségvetés bővítését, mert az aránytalanul rontaná nettó befizetői pozícióját, és ellenzi a közös helyreállítási adósság törlesztésének halasztását is, versenyképességi, biztonsági és védelmi kiadásokat helyezve előtérbe. Hollandia nem támogatja a kohéziós és agrárforrások védelmét a megszorításoktól, helyette modernizációt, magántőke bevonását és szigorúbb jogállamisági feltételességet szorgalmaz. Svédország elutasítja mind a közös adósságot, mind az új saját forrásokat, álláspontja szerint az egységes piac elmélyítése szabályozási, nem pénzügyi feladat. Dánia csak akkor fogadna el nagyobb költségvetést, ha az modernizációhoz és új prioritásokhoz, például a védelemhez és Ukrajna támogatásához kötődik, a jelenlegi javaslatot pedig túlzottnak tartja. Ausztria kiadási visszafogást és új korrekciós mechanizmusokat követel a nagy nettó befizetők számára, a digitalizációhoz és az infrastruktúrához hasonló, valódi uniós hozzáadott értéket teremtő területek finanszírozását szorgalmazva.

A vita súlypontja végül a német–francia tengelyre helyeződött át. Gunther Krichbaum német tárgyaló szerint, ha ma újra lehetne tervezni az Uniót, nem a közös agrárpolitikával kezdenék, és Berlin mintegy 400 milliárd eurós csökkentést szeretne elérni a teljes kereten. Emmanuel Macron francia elnök ezzel szemben az élelmiszer-szuverenitást és az agrárfüggetlenséget félti, s figyelmeztetett, hogy annak gyengülése a digitális és védelmi törekvéseket is aláásná. Franciaország támogatja egy uniós digitális szolgáltatási adó bevezetését, amely évi akár 30 milliárd eurót is hozhatna, Németország viszont elutasítja mind ezt, mind a nagyvállalati többletnyereséget megcsapoló uniós forrást, és óva int a bevételi becslések túlbecsülésétől. Párizs emellett a járványügyi helyreállítási hitelek görgetését és új, védelmi célú közös adósság kibocsátását is szorgalmazza, amit Berlin szintén elutasít. A 2026. július 17-i német–francia minisztertanácsi ülésen mindössze nyolc sort szenteltek a pénzügyi keret kérdésének, ami jól mutatja, mennyire megmerevedtek az álláspontok.

Ebben a helyzetben vette át a stafétát az ír EU-elnökség, amely 2026 októberének első hetében kívánja asztalra tenni saját, a ciprusi elnökség júniusi javaslatát továbbfejlesztő kompromisszumos csomagját. Ez szolgálna alapul az október 15-i brüsszeli csúcstalálkozó vitájához. Az előkészítést szeptember 22-én általános ügyek tanácsi ülés, majd további kétoldalú miniszteri egyeztetések segítik. Thomas Byrne ír miniszter meggyőződését fejezte ki, hogy Írország a következő hetekben jó javaslatot tud majd letenni az asztalra, és hogy a tárgyalások túlléphetnek a puszta pozicionáláson. Rendezetlen kérdés maradt egyebek mellett egy esetleges távközlési alapú új saját forrás sorsa is, amelyet az ír elnökség a szoros határidőkre hivatkozva szkeptikusan kezel. A felek célja, hogy a tárgyalások 2026 végéig lezáruljanak, ez azonban – a kohézióhoz ragaszkodó tagállamok, a takarékos csoport és a némileg megmerevedett német–francia párbeszéd fényében – korántsem garantált.

A tét Magyarország számára is jelentős, hiszen az ország a kohézió barátai csoport tagjaként közvetlenül érdekelt a regionális fejlesztési és agrártámogatások reálértékének megőrzésében. Az Európai Bizottság gazdasági alelnöke, Valdis Dombrovskis eközben arra figyelmeztetett, hogy a magas energiaárak miatt jövőre lassulhat az uniós növekedés, ami tovább nehezítheti a tagállamok költségvetési mozgásterét, és felértékeli a versenyképességi célú uniós forrásokat éppen abban a pillanatban, amikor azok nagyságáról és elosztásáról zajlik a vita.