Műanyagáradat özönlik Törökországba Európából

Az európai környezetvédelmi politika egyik legégetőbb visszáságára mutat rá az a folyamat, amely során a tagállamok óriási mennyiségű műanyagszeméttől szabadulnak meg a határaikon kívül. Az Európai Unió határozott fellépést ígért a globális hulladékkereskedelem visszaszorítására, az újonnan életbe lépő szabályozások mégis nyitva hagynak olyan kiskapukat, amelyek veszélyeztetik a mediterrán térség törékeny ökoszisztémáját. Az unióból származó szemét jelentős része olyan feldolgozóüzemekbe áramlik, amelyek képtelenek megbirkózni a feldolgozandó anyagok tömegével. A helyzetet súlyosbítja, hogy a nemzetközi megállapodások és az uniós rendeletek reformja ellenére Törökország mentesül a legszigorúbb tilalmak alól, így a kontinens lerakóhelyévé válik.

A dél-törökországi Adana tartomány tengerpartjain a látogatók sok helyen már alig látják a homokot a felhalmozódott műanyaghulladéktól. A tenger hullámai folyamatosan sodorják partra a csomagolóanyagok maradványait, az eldobott üdítős palackokat és a kilyukadt nejlonzacskókat, ami helyrehozhatatlan károkat okoz a part menti élővilágban. Ez a hulladéktömeg jelentős részben az Európai Unióból és az Egyesült Királyságból származik. Az európai államok az elmúlt évben több mint ötszázezer tonna műanyagszemetet szállítottak Törökországba, amivel az ország a legfőbb célpontjává vált az unióból kiáramló szemétszállítmányoknak. Bár az európai közösség teljes műanyaghulladék-exportja eléri a másfél millió tonnát, ennek több mint egyharmada közvetlenül a törökországi telepeken köt ki.

A törökországi feldolgozókapacitások teljesen túlterheltek, a beérkező és a helyben keletkező hatalmas mennyiséggel a helyi infrastruktúra képtelen lépést tartani. A feldolgozók a felhalmozódott anyagok egy részét elégetik vagy a közeli folyókba engedik, ahonnan az anyagok akadálytalanul kijutnak a tengerbe és a partvidékre. A helyzet azóta vált igazán kritikussá, hogy Kína még 2018-ban szigorú korlátozásokat vezetett be, és gyakorlatilag leállította az Európából származó hulladék importját. Az ázsiai piac kiesése után a nyugati kereskedők új útvonalakat kerestek, és a legközelebbi, logisztikailag legkedvezőbb fekvésű területekre összpontosították a szállítmányokat.

Az Európai Unió új hulladékszállítási rendelete átfogó szigorításokat vezet be, amelyek értelmében a tagállamok átmenetileg egyáltalán nem szállíthatnak műanyagszemetet a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezeten (OECD) kívüli országokba. Ez a döntés kizárja a korábbi két legnagyobb ázsiai fogadóállamot, Malajziát és Indonéziát, amelyek korábban szintén többszázezer tonna európai hulladékot vettek át. A tilalom alól csupán azok a nem OECD-tagállamok kaphatnak felmentést, amelyek hitelt érdemlően bizonyítani tudják, hogy képesek a környezetvédelmi normáknak megfelelően, fenntartható módon feldolgozni a beérkező anyagokat. Az Európai Bizottság felé már több tucat kérelem érkezett a helyzet felülvizsgálatára, a döntéshozatal folyamata azonban elhúzódik.

Ugyanakkor Törökország OECD-tagállamként teljesen más megítélés alá esik, így a vonatkozó uniós tilalom rá nem terjed ki. Bár a brüsszeli hatóságok rendszeres felülvizsgálatnak vetik alá a törökországi környezetvédelmi és hulladékkezelési rendszert, az Európai Bizottság legfrissebb jelentései szerint a kivitel továbbra is engedélyezett marad. Ez annak ellenére történik így, hogy az uniós dokumentumok maguk is komoly aggályokat fogalmaznak meg, kiemelve, hogy rendkívül korlátozottak az információk arról, pontosan mi történik a Törökországba kiszállított műanyaggal. Az uniós jogszabályok értelmében tilos lenne olyan országokba szemetet vinni, ahol az súlyos környezeti károkat vagy egészségügyi kockázatokat jelent a lakosság számára, a gyakorlatban mégis ez a helyzet áll fenn.

A helyi kutatók és környezetvédelmi szakemberek folyamatosan kongatják a vészharangot a felhalmozódott mérgező anyagok miatt. A Çukurova Egyetem biológiai intézetének munkatársai felhívják a figyelmet arra, hogy a törökországi hulladékfeldolgozási rendszer súlyos egészségügyi kockázatokat rejt, amelyek hatása visszagyűrűzik az Európai Unióba is. Adana tartományban mintegy 200 újrahasznosító telep működik, ám a valódi, szabványos újrahasznosítás rendkívül költséges folyamat. A szigorú technológiai előírások mellőzése miatt a tisztítatlan üzemi szennyvizet a helyi csatornákba vezetik. A mérések szerint ezekben a csatornákban a mikroműanyag-koncentráció a gyárak alatti szakaszon akár százharminckészöröse is lehet a felsőbb szakaszokon mért értékeknek.

Ez a szennyezés közvetlenül veszélyezteti az emberi táplálékláncot. A helyi gazdálkodók a szennyezett csatornák vizét használják a mezőgazdasági területek és a zöldségföldek öntözésére. A vízben lebegő mikroszkopikus műanyagrészecskék így bejutnak a talajba, felszívódnak a növényekbe, majd az ott termelt zöldségeken és gyümölcsökön keresztül megjelennek a fogyasztók tányérján. Mivel Törökország az Európai Unió egyik legfontosabb frisszöldség-beszállítója, a Nyugat-Európába exportált mezőgazdasági termékek révén a kiutalt hulladék mérgező formában tér vissza a kibocsátó országok lakosaihoz.

Szakértői becslések szerint a globálisan keletkező műanyaghulladék alig kilenc százalékát hasznosítják újra valóban. A fennmaradó óriási tömeg lerakókba kerül, elégetik, vagy illegális úton a természetben köt ki. A Greenpeace környezetvédelmi szervezet vizsgálatai rámutattak, hogy Törökországban a nyugat-európai bálák jelentős részét illegális hulladéklerakókban halmozzák fel, vagy egyszerűen a szabad ég alatt égetik el. Az illegális lerakóhelyekről vett talaj-, hamu-, víz- és üledékminták elemzése során a laboratóriumok rendkívül széles skáláját mutatták ki a környezetre és az emberi szervezetre veszélyes mérgező vegyi anyagoknak. A műanyagok tökéletlen égése során keletkező vegyületek súlyos egészségkárosodást, a gyermekeknél fejlődési rendellenességeket, hormonális zavarokat, szervkárosodást és daganatos megbetegedéseket okozhatnak.

Az Európai Bizottság a tervek szerint csak évek múlva teszi közzé a következő átfogó jelentését a törökországi hulladékkezelési helyzetről. A szakmai szervezetek és a civil jogvédők szerint ez a hosszú haladék lehetetlenné teszi a gyors fellépést, miközben a szállítmányok volumene folyamatosan döntögeti a rekordokat. A helyi közösségek és a nemzetközi környezetvédők ezért a hulladékexport teljes és azonnali betiltását követelik, rámutatva arra, hogy a problémák áttelepítése más országokba nem jelent valódi megoldást a globális műanyagválságra.