Visszatért a bizalom a nemesfémpiacra a mélypont után

Az elmúlt hónapok rendkívül hullámzó piaci folyamatai után ismét felhalmozási hullám indult meg a nemzetközi nemesfémpiacon. A júniusban elért mélyponthoz képest a tőzsdei jegyzés tíz százalékos emelkedést produkált, elérve a unciánkénti 4400 dolláros szintet. Ez az érték harmadával haladja meg az egy évvel korábbi árszintet, ami első látásra stabil értékmegőrző szerepet sugall. A tőkepiaci szereplők emlékezetében ugyanakkor még frissen él az az egyedülálló csúcsidőszak, amikor az árak áttörték az 5600 dolláros lélektani határt, majd ezt követően egymást követő eladási hullámokban meredek zuhanás kezdődött. A piaci elemzők és a portfóliókezelők most azt vizsgálják, hogy a jelenlegi korrekció egy tartós növekedési pálya kezdetét jelenti-e, vagy csupán átmeneti megnyugvásról van szó a geopolitikai feszültségek közepette.

A nemesfémszektor iránti általános befektetői lelkesedés alábbhagyását jól illusztrálja a legnagyobb bányavállalatok részvényeinek teljesítménye. A világ egyik legjelentősebb aranykitermelője, a Barrick legutóbbi negyedéves pénzügyi jelentésének közzététele után a társaság árfolyama hirtelen esni kezdett a tőzsdén. A részvényesek elsősorban a kitermelési és működési költségek számottevő növekedése miatt reagáltak negatívan. Nem javított a hangulaton az sem, hogy a vállalat bevételei és profitja számottevően növekedtek, miközben a konkurens Newmont egy közös vállalkozás keretében 1 950 000 000 dolláros kiegyenlítést fizetett ki a projektek értékkülönbségének rendezésére. A tőkepiaci fókusz az utóbbi időben eltolódott a bányászati szektortól a félvezetőgyártók és a technológiai óriások irányába.

A legnagyobb kitermelő vállalatok teljesítményét mérő NYSE Arca Gold Bugs index idén mindössze nyolc százalékos emelkedést tudott felmutatni, ami éles kontrasztban áll a korábbi esztendővel, amikor az index értéke csaknem megháromszorozódott. A bányavállalatok részvényei hagyományosan a fizikai nemesfém árának tőkeáttételes leképezéseként működnek, és ez a törvényszerűség a jelenlegi ciklusban is igazolódott. A tőzsdei jegyzés az év eleje óta – a rendkívüli csúcsok és a drámai mélypontok hullámvasútja után – összességében mindössze három százalékos pluszban áll. A volatilitás mértéke az elmúlt 12 hónapban messze meghaladta a részvényindexek ingadozását, sőt bizonyos időszakokban a kriptovaluták piacán tapasztalt ármozgásoknál is nagyobb ingadozást mutatott.

A szektorra rálátó alapkezelők hangsúlyozzák, hogy a pénzügyi piacokon nem létezik kockázatmentes eszközosztály. Az Incrementum elemzése rámutat, hogy az ingatlanok, a részvények és a kötvények mellett a nemesfémek is rendelkeznek sajátos kockázati tényezőkkel, így az ezekre történő biztonságos menedékként való hivatkozás tudományos szempontból nem állja meg a helyét. Hosszú távú idősorokat vizsgálva az arany és a részvények korrelációja alacsony szintet mutat. Az 1970-es évek stagflációs környezetében a nemesfém ára ugrásszerűen nőtt, miközben a részvénypiacok stagnáltak. Az 1980-as és 1990-es években az internetes technológiai áttörés következtében a részvénypiacok szárnyaltak, a nemesfémek pedig gyengültek, míg az ezredforduló után a két eszközosztály teljesítménye újra megközelítette egymást.

A legutóbbi áremelkedés hátterében összetett gazdasági és geopolitikai tényezők állnak. A Pepperstone piackutatói kiemelik, hogy a nemzetközi feszültségek éleződése és az energiaárak emelkedése miatti inflációs félelmek felélesztették a biztonsági menedékfajta iránti keresletet. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államokból érkező váratlanul gyenge munkaerőpiaci adatok azt a várakozást erősítették meg a befektetőkben, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve a közeljövőben nem tud újabb kamatemeléseket végrehajtani. Az alacsony vagy negatív reálkamatok környezete hagyományosan kedvez a hozamot nem fizető, de értékmegőrző eszközöknek.

A drágulás kulcstényezője a hangulat gyökeres megváltozása az intézményi befektetők körében, akik visszatértek a fizikai háttérrel rendelkező tőzsdén kereskedett alapokhoz. A World Gold Council adatgyűjtése szerint júliusban a befektetők nettó 3 000 000 000 dollárt fektettek be ezekbe az alapokba, aminek köszönhetően a globális készletek elértek a 4048 tonnás szintet. A kereslet több mint hetven százaléka európai szereplőktől származott, elsősorban brit és svájci intézményi vásárlók használták ki a korábbi áresést a pozíciók kiépítésére. Ez komoly fordulópontot jelent az első negyedévhez képest, amikor a tőkekiáramlás miatt az első félév teljes globális keresletnövekedése mindössze két százalékot ért el.

A jegybankok szintén elkötelezték magukat a tartalékok bővítése mellett. Az első negyedéves óvatosabb, 57 tonnás nettó vásárlás után a második negyedévben 288,9 tonnás rekordszintű felhalmozást hajtottak végre a központi bankok. Az év első felében elsősorban Lengyelország, Üzbegisztán, Kína és Kazahsztán vásárolt jelentős tételeket, míg Törökország és Oroszország az eladói oldalon jelent meg. A jegybanki stratégia hátterében a dollárfüggőség csökkentése és az amerikai államkötvényekkel szembeni alternatívák keresése áll, ami hosszú távon is támaszt nyújt a piaci áraknak.

A pénzügyi elemzők szerint a jelenlegi piaci szerkezet fenntarthatósága szempontjából meghatározó lesz a globális kamatkörnyezet alakulása. Amennyiben a vezető jegybankok lazítási ciklusba kezdenek, az alacsonyabb hozamkörnyezet továbbra is vonzóvá teheti a nemesfémeket a portfóliókban. Ugyanakkor a magas kitermelési költségek és az ipari felhasználás esetleges ingadozásai továbbra is kockázati tényezőt jelentenek. A piaci szereplők egyelőre óvatosak, a tőkebeáramlás dinamikája azonban azt jelzi, hogy a befektetők többsége a nyári áresést követően újra stabil alapokat lát a szektorban.

A fizikai kereslet és a pénzügyi termékek iránti érdeklődés együttes jelenléte mutatja a piac komplexitását. Miközben a lakossági és ékszeripari kereslet a magas árszintek mellett mérséklődött, a tőzsdei alapok és a jegybanki tartalékképzés átvették a vezető szerepet az árak alakításában. A következő negyedévek makrogazdasági adatai és a geopolitikai fejlemények döntik majd el, hogy az unciánkénti árfolyam képes lesz-e visszatérni a korábbi történelmi csúcsok közelébe, vagy a tartós sávos kereskedés időszaka következik.