Vámháború szélére sodródott az Egyesült Államok és Kanada
A tárgyalások összeomlása után Washington 50 százalékos terhekkel sújt több kanadai terméket, Ottawa pedig azonos mértékű megtorlásra készül. Az üzleti körök attól tartanak, hogy Észak-Amerika szorosan összefonódott gazdasága fizeti meg az árát.
Az Egyesült Államok és Kanada közötti kereskedelmi vita szombat hajnalra olyan szintre jutott, amelyet már mindkét oldalon vámháborúként emlegetnek. A két ország tárgyalói péntek estétől az éjszakába nyúlóan próbáltak megállapodni, de az egyeztetések eredmény nélkül értek véget. Washington ezután életbe léptette az új amerikai vámokat, Ottawa pedig jelezte, hogy azonos mértékű ellenintézkedésekkel válaszol. A konfliktus különösen érzékeny, mert az Egyesült Államok és Kanada gazdasága évtizedek óta szorosan összekapcsolódik, számos iparágban az alkatrészek és félkész termékek többször is átlépik a határt, mielőtt a végső termék elkészül.
Donald Trump júliusban jelentette be, hogy több kanadai termékre 50 százalékos vámot vet ki. A listán olyan áruk is szerepelnek, amelyek erősen kötődnek a kanadai exporthoz és a két ország közötti mindennapi kereskedelemhez, köztük bútorok, borok és sporteszközök. A Fehér Ház a lépést az amerikai ipar védelmével és a kereskedelmi egyensúly javításával indokolja. A kanadai kormány szerint viszont az intézkedések gazdaságilag indokolatlanok, és megsértik azt a partneri viszonyt, amelyre az észak-amerikai gazdasági térség évtizedeken át épült.
Mark Carney kanadai miniszterelnök kemény hangon reagált. Ottawa szeptember 8-tól ugyanolyan mértékű vámokkal készül sújtani amerikai termékeket. Carney szerint Kanada nem hagyhatja válasz nélkül az amerikai intézkedéseket, mert azzal azt üzenné, hogy Washington következmények nélkül változtathatja meg a kétoldalú kereskedelem feltételeit. A kanadai kormány ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a megtorlás saját fogyasztóinak és vállalatainak is költségeket okozhat.
A veszélyt az adja, hogy a vámok könnyen önmagukat erősítő folyamatot indíthatnak el. Ha Kanada újabb amerikai termékeket terhel meg, Trump további ellenlépésekkel válaszolhat. Richard Fontaine, a Center for a New American Security vezetője arra figyelmeztetett, hogy a két fél költséges megtorlási spirálba kerülhet. A vámháborúban ugyanis ritkán van olyan fél, amely veszteség nélkül képes nyomást gyakorolni a másikra. Az import drágulása a vállalatok költségeit növeli, ezek egy része pedig előbb-utóbb megjelenik a fogyasztói árakban.
Különösen sérülékeny az autóipar. Az Egyesült Államok és Kanada gyárai egy közös termelési rendszer részei, amelyben a motorok, sebességváltók, elektronikai egységek és más alkatrészek országhatárokon keresztül mozognak. Egyetlen autó alkatrészei a gyártási folyamat során többször is átléphetik a határt. Ha minden ilyen mozgás költségesebbé válik, a végső termék ára is emelkedhet, miközben a gyártók nehezebben tudják hosszabb távra tervezni beruházásaikat.
Az amerikai üzleti élet ezért egyre nyíltabban sürgeti a kompromisszumot. A Business Roundtable, az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb vállalatvezetői szervezete új tárgyalásokat követel. A cégek attól tartanak, hogy a vámok éppen azokat az amerikai vállalatokat gyengítik, amelyeket a Trump-kormány védeni szeretne. A kanadai alapanyagokra, energiára vagy alkatrészekre támaszkodó vállalkozások számára a magasabb importköltség közvetlen versenyhátrányt jelenthet.
Kanada számára az Egyesült Államok messze a legfontosabb kereskedelmi partner, ezért Ottawa mozgástere korlátozott. Ugyanakkor Washingtonnak is komoly érdeke fűződik a stabil kapcsolathoz. Kanada jelentős energiaexportőr, az amerikai finomítók és ipari központok számára fontos olaj-, földgáz- és villamosenergia-forrás. A két ország közötti kereskedelem volumene akkora, hogy egy tartós konfliktus hatása gyorsan megjelenhet a munkaerőpiacon, a beruházásokban és az inflációban.
A vita politikai oldala legalább ilyen fontos. Trump vámstratégiája arra épül, hogy az amerikai piac méretét tárgyalási fegyverként használja. A Fehér Ház abból indul ki, hogy az exportfüggő partnerek végül nagyobb engedményeket tesznek, mert többet veszíthetnek az amerikai piac részleges elvesztésével. Kanada azonban most azt akarja bizonyítani, hogy a közeli szövetségesekkel szembeni nyomásgyakorlásnak is van ára.
A konfliktus az Egyesült Államok más kereskedelmi partnerei számára is jelzés. Ha Washington egyik legszorosabb politikai, katonai és gazdasági szövetségesével sem tud tartós megállapodást kötni, az növeli a bizonytalanságot a Trump-kormány teljes vámpolitikája körül. Az Európai Unió, Mexikó, Japán és más nagy kereskedelmi partnerek figyelhetik, hogy Kanada milyen eredményt ér el az ellenállással, illetve mekkora gazdasági árat kell fizetnie érte.
Egyelőre nincs kitűzve új tárgyalási forduló. Ez teszi különösen kockázatossá a helyzetet. A vámok már életbe léptek, Kanada megtorlása pedig szeptember elején következhet. A két kormánynak így rövid idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy politikailag vállalható kompromisszumot találjon. Ha ez nem sikerül, Észak-Amerika két legszorosabban összekapcsolódó gazdasága olyan konfliktusba kerülhet, amelyben minden újabb válaszlépés egyre drágábbá teszi a visszautat.
A vámvita közvetlen magyar hatása korlátozottabb, de az európai gazdaság számára fontos precedenst teremt. Az észak-amerikai gyártási költségek emelkedése érintheti azokat az európai vállalatokat is, amelyek amerikai vagy kanadai leánycégeken keresztül termelnek, illetve onnan szereznek be alkatrészeket. A tartós bizonytalanság emellett a devizapiacokra és a beruházási döntésekre is hatással lehet.