Torz statisztikákkal leplezik a kínai munkanélküliséget
Pekingben a városi állástalansági mutató júliusban ismét 5,2 százalékon zárt, miközben a regisztráltak száma rekordközelbe ugrott. A központi adatok mögött a fiatalok elhelyezkedési válsága és a gazdasági lassulás rejtőzik.
A kínai Gazdasági Statisztikai Hivatal által közzétett felmérések szerint a városi területeken mért hivatalos munkanélküliségi ráta júliusban pontosan 5,2 százalékos értéket mutatott. Az első pillantásra szinte jelentéktelennek tűnő havi adat a nemzetközi elemzők és gazdaságkutatók körében komoly szakmai vitákat váltott ki. Az Economist terjedelmes elemzésében felhívja a figyelmet arra a szokatlan jelenségre, hogy az elmúlt 115 hónap során a pekingi vezetés által közzétett hivatalos mutató 99 alkalommal szigorúan az öt és hat százalék közötti sávban maradt. Ez a figyelemreméltó stabilitás még a koronavírus-járvány legsúlyosabb időszakaiban is fennmaradt, miközben az Egyesült Államokban és az európai államokban a lezárások következtében mély gazdasági megrázkódtatások keletkeztek és két számjegyű munkanélküliségi adatókat regisztráltak. A kínai adatsorok ingadozásmentes lefutása a független elemzők szerint felveti a módszertani manipuláció és az adatsimítás gyanúját.
A gazdaságpolitikai elemzésekben gyakran hivatkozott Goodhart-törvény pontos magyarázatot ad erre a sajátos statisztikai jelenségre. A tétel megfogalmazása szerint amennyiben egy statisztikai mutató a központi kormányzat kiemelt politikai céljává vagy tervezési számmá válik, abban a pillanatban elveszíti objektív mérőszám jellegét és megbízhatóságát. Kínában a központi vezetés a gazdasági stabilitás és a társadalmi békesség kulcsindikátoraként kezeli a városi foglalkoztatottság szintjét, így a helyi hatóságok és a statisztikai szervek komoly politikai nyomás alatt állnak a kedvező adatok felmutatása érdekében. A tartományi tisztviselők teljesítményértékelése nagyban függ a kitűzött célértékek teljesítésétől, ami arra ösztönzi az adatszolgáltatókat, hogy a felmérési módszertanok finomításával vagy a mintaátfedések módosításával a kívánt sávon belül tartsák a közzétett arányokat.
A hivatalos felmérés által közvetített megnyugtató képpel szemben a korábban használt, regisztráció alapú adatsorok lényegesen sötétebb valóságot tükröznek. A regisztrált álláskeresők száma a legfrissebb összesítések szerint 12,7 millióra emelkedett, ami egyetlen év leforgása alatt csaknem 16 százalékos növekedést jelent. Ez a látványos emelkedés világosan mutatja, hogy a kínai munkaerőpiac strukturális problémái sokkal súlyosabbak annál, mint amit a havi rendszerességgel publikált reprezentatív mutató jelez. A felméréses módszertan ugyanis jelentős torzításokkal dolgozik: a vidéki származású, de városokban dolgozó migráns munkavállalók millióit gyakran teljesen kihagyják a mintavételből, ha pedig egy álláskereső nem tudja igazolni az állandó városi lakcímet, automatikusan kiesik a hivatalosan munkanélkülinek tekintendők köréből.
A foglalkoztatási válság leginkább a fiatal generációt és a friss diplomásokat sújtja a távol-keleti országban. Ebben az évben rekordmennyiségű, több mint 12,7 millió egyetemi és főiskolai hallgató lépett be a munkaerőpiacra, ami példátlan terhet ró a vállalati szektorra. A fiatalok körében mért munkanélküliségi mutatók korábban annyira riasztó mértéket értek el, hogy a központi kormányzat átmenetileg teljesen felfüggesztette ezen adatok publikálását, majd később módosított módszertannal indította újra a közzétételt. A technológiai szektor, az ingatlanfejlesztési ágazat és a magánoktatási magánvállalatok elleni korábbi hatósági szigorítások következtében százezres nagyságrendben szűntek meg a magasan képzett fiatalok számára vonzó munkahelyek, ami tartós elhelyezkedési nehézségekhez vezetett.
A kínai gazdaság szerkezeti lassulása szintén hozzájárul a munkaerőpiaci feszültségek fokozódásához. Az ingatlanpiaci szektor tartós válsága, a belső fogyasztás gyengülése és a külföldi működőtőke-beáramlás megtorpanása miatt a vállalatok óvatosakká váltak a létszámfejlesztések terén. Sok cég a nyílt elbocsátások helyett munkaidő-csökkentést, kényszerszabadságolást vagy bércsökkentést alkalmaz, ami a statisztikákban nem jelenik meg munkanélküliségként, ám a háztartások tényleges jövedelmét és vásárlóerejét drasztikusan mérsékli. A munkahelyi bizonytalanság miatt a fiatalok jelentős része a közszférába próbál elhelyezkedni vagy az oktatásban marad, míg mások teljesen feladják az álláskeresést, végleg kiesve a munkaerőpiaci statisztikákból.
A munkaerőpiac valós helyzetének elfedése hosszú távon komoly gazdaságpolitikai kockázatokat hordoz magában a pekingi vezetés számára. Amennyiben a döntéshozók a szépített statisztikai adatokra támaszkodva értékelik a gazdasági folyamatokat, fennáll a veszélye annak, hogy elkésnek a szükséges szerkezeti reformokkal és a célzott munkahelyteremtő ösztönzők bevezetésével. A rejtett munkanélküliség növekedése csökkenti a lakossági bizalmat, visszafogja a fogyasztási kedvet, és negatív spirálba taszíthatja a teljes belső piacot. A fiatalok körében tapasztalható kilátástalanság ráadásul társadalmi feszültségeket szülhet, ami veszélyezteti a kormányzat által legfőbb értéknek tekintett stabilitást.
A nemzetközi elemzők hangsúlyozzák, hogy a kínai munkaerőpiac átláthatóságának hiánya a globális befektetők számára is komoly bizonytalansági tényezőt jelent. A transzparens adatközlés elengedhetetlen lenne a gazdasági növekedés reális felméréséhez és az üzleti döntések előkészítéséhez. Mivel a hivatalos városi munkanélküliségi ráta továbbra is a politikailag elvárt, szűk sávban mozog, a szakértők kénytelenek olyan másodlagos indikátorokból tájékozódni, mint a regisztrált álláskeresők száma, a vállalati bérfejlesztési adatok vagy a fiatal diplomások elhelyezkedési arányai. A valós kép kirajzolódása azt mutatja, hogy Pekingnek a következő években komoly erőfeszítéseket kell tennie a gazdasági struktúra átalakítására és a valódi munkahelyteremtésre.