Bezárul a vagyonkezelés egyik nagy adózási kiskapuja
Az augusztus végi adócsomag új pályára állítja a bizalmi vagyonkezelést és a magánalapítványokat. A régi konstrukciók egy része átmeneti védelmet kap, közben a NAV széles körű ellenőrzésre készül, az új ügyletekre szigorúbb szabályok jönnek.
Augusztus 31-én új korszak kezdődik a bizalmi vagyonkezelés és a magánalapítványok adózásában. A 2026. évi XXXV. törvény több olyan szabályt módosít, amelyek az elmúlt években a vagyonos családok, vállalkozók és adótanácsadók egyik legfontosabb tervezési területévé tették ezeket a konstrukciókat. A változtatás nem önálló magyar adópolitikai ötletként született: a Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv végrehajtásához, illetve az uniós források hozzáféréséhez vállalt reformcsomag része. Magyarországnak augusztus végéig kellett megszüntetnie a bizalmi vagyonkezelés egyes adómentességeit.
A bizalmi vagyonkezelés önmagában nem gyanús vagy rendellenes konstrukció. Lényege, hogy a vagyonrendelő meghatározott vagyont ad át egy vagyonkezelőnek, aki azt elkülönítetten, szerződésben meghatározott cél és kedvezményezettek érdekében kezeli. Családi vállalkozásoknál segíthet az öröklés rendezésében, a vagyon egyben tartásában, kiskorú vagy tapasztalatlan örökösök védelmében, sőt abban is, hogy egy vállalat tulajdonosi szerkezete ne essen szét minden generációváltáskor. Hasonló jogintézmények sok országban régóta működnek.
A magyar rendszer adózási oldala azonban idővel különösen vonzóvá vált. A vagyonkezelésbe adott részesedéseket, ingatlanokat vagy más eszközöket bizonyos feltételekkel fel lehetett értékelni, és a szabályok lehetőséget adtak arra, hogy az így keletkező eszközérték-növekmény megfelelő várakozási idő után adómentesen jusson vissza a kedvezményezetthez. A 2023-as módosítás már megpróbálta szűkíteni ezt a lehetőséget: az újonnan létrehozott konstrukcióknál öt éves türelmi időt kapcsolt az adómentességhez. A korábban létrejött struktúrák egy része ennél kedvezőbb átmeneti helyzetben maradt.
Az augusztus 31-étől hatályos szabályozás az újonnan vagyonkezelésbe adott vagy magánalapítványba bevitt vagyonokra új adózási logikát vezet be. A jogalkotói indokolás szerint a cél az, hogy a konstrukció elsődlegesen vagyontervezési, vagyonvédelmi és öröklési eszköz legyen, ne olyan technika, amelynek fő gazdasági értelme az adófizetés elkerülése. A vagyon átadásakor továbbra sem keletkezik automatikusan személyi jövedelemadó, vagyis a rendszer nem tér vissza a korábbi, belépéskori adóztatáshoz. A szigorítás főként a későbbi vagyonkiadást és az értéknövekmény kezelését érinti.
Az új szabályok egyik fontos eleme, hogy sokkal nehezebb lesz egy felértékelt eszközből keletkezett nyereséget adómentesen kivenni pusztán az idő múlására építve. A részletszabályok elkülönítik a vagyonrendelő által ténylegesen átadott, historikus értéket és az azon keletkező növekményt. A formát váltó vagyonkiadásnál az eredeti szerzési érték megfelelő része továbbra is adómentes lehet, a növekmény azonban már osztalékjellegű adózást vonhat maga után. Ez a gyakorlatban lényegesen csökkenti a pusztán adóoptimalizálási céllal létrehozott új struktúrák vonzerejét.
Külön szabály vonatkozik arra is, amikor a kedvezményezett nem tulajdont kap, csak ingyen vagy kedvezményesen használhat egy vagyonelemet, például lakást, üdülőt vagy más nagy értékű eszközt. Az ilyen juttatás főszabály szerint egyes meghatározott juttatásként adózhat; az adót a kezelt vagyon vagy a magánalapítvány viseli. Vannak családi kivételek: ha a tulajdon átadása egyébként illetékmentes lenne, például egyenesági rokonok, házastársak vagy testvérek között, az ingyenes használat is kedvezőbb elbírálás alá kerülhet. A szabály célja az, hogy a tulajdon formális elválasztása ne teremtsen korlátlan adómentes magánfogyasztást.
Az átmeneti rendelkezések legalább olyan fontosak, mint az új főszabály. A 2026. augusztus 31. előtt már vagyonkezelésbe adott vagy magánalapítványba helyezett eszközök jelentős részénél tovább élnek a korábbi előírások. A 2023. szeptember 12. előtt létrehozott bizalmi vagyonkezeléseknél különösen erős a szerzett jogok védelme: bizonyos vagyonkiadásoknál továbbra sem kell alkalmazni az öt éves várakozási feltételt. A 2023 után, de az új szabályok előtt felértékelt vagyonelemeknél pedig az addig elindult öt éves időszak nem vész el automatikusan.
A jogalkotó ugyanakkor nem bízza kizárólag az önkéntes jogkövetésre a régi struktúrák vizsgálatát. A NAV-nak kötelező ellenőrzést kell lefolytatnia a 2023. szeptember 12. előtt nyilvántartásba vett bizalmi vagyonkezelők által kezelt vagyonoknál, valamint a magánalapítványoknál. Az adóhatóság nem kizárólag a könyvelési tételeket nézheti. A törvény indokolása szerint vizsgálhatja a vagyonrendelés körülményeit, a tanácsadói és ügyvédi kapcsolat létrejöttét, a szerződéstervezeteket, az esetleges adóelőnyt célzó kikötéseket, a vagyonkezelés időtartamát és azt is, mennyi idő telt el a vagyon bevitele és az első tőkekifizetés között.
Ez szokatlanul széles ellenőrzési fókusz. A NAV így arra is választ kereshet, hogy volt-e valódi, tartós vagyonkezelési cél, vagy a konstrukciót rövid időre, egy konkrét értékesítés és az abból származó adóelőny megszerzése érdekében állították fel. Az ellenőrzés nem jelenti azt, hogy minden korábbi bizalmi vagyonkezelés adóelkerülő volt. A bizonyításnak az adott szerződésre, pénzmozgásra és gazdasági tartalomra kell épülnie. A törvény mégis egyértelmű jelzést ad: a hatóság a forma mellett a gazdasági célt is vizsgálni akarja.
A kontroll 2028-tól még szélesebb lesz. A törvény előírja, hogy január 1-jétől a NAV az elévülési időn belül valamennyi bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján kezelt vagyon és magánalapítvány tekintetében ellenőrzést folytasson le. Ez a vagyonos magánszemélyek és tanácsadóik számára azt jelenti, hogy a korábban viszonylag zárt konstrukciók tartósan az adóhatóság kiemelt látókörébe kerülnek. A dokumentáció, a piaci értékelés, a kedvezményezettek juttatásai és a vagyonkezelő tényleges önállósága sokkal fontosabb lesz, mint korábban.
A reform mögött az uniós pénzekhez kapcsolódó vállalás áll, de magyar szempontból ennél tágabb kérdést érint. Az elmúlt években a közvéleményben a bizalmi vagyonkezelés gyakran a nagy vagyonok elrejtésének vagy adómentesítésének szinonimájaként jelent meg. Ez részben félrevezető, mert a jogintézmény tulajdonosi és öröklési funkciói valósak. A bizalom mégis csak akkor állítható helyre, ha az adórendszer nem ad aránytalan előnyt azoknak, akik kellően nagy vagyonnal és drága tanácsadói háttérrel rendelkeznek egy bonyolult struktúra felépítéséhez.
Az augusztus végi váltás ezért nem a bizalmi vagyonkezelés végét jelenti. Inkább azt, hogy a konstrukció gazdasági indokának ismét erősebbnek kell lennie az adóelőnynél. A családi cég generációváltása, az öröklés rendezése vagy a vagyon hosszú távú egyben tartása továbbra is racionális cél marad. Az a modell viszont, amelyben néhány szerződés és egy felértékelés segítségével jelentős jövedelem kerül ki a normál személyi jövedelemadózás alól, lényegesen nehezebben lesz fenntartható. A következő évek NAV-vizsgálatai mutatják majd meg, mekkora piac épült valójában az adóelőnyre.