Történelmi leépítés kapujában áll a Volkswagen
Egyre nyomasztóbbá válik az európai autógyártás vezérhajójának eladósodása és lemaradása. Gyárbezárások és tízezres leépítések drámai forgatókönyve lebeg a dolgozók feje felett.
Az európai ipar zászlóshajója eljutott arra a pontra, ahol a korábbi évtizedekben megszokott biztonságérzet végérvényesen elenyészett. A Volkswagen háza táján kibontakozó átalakítási hullám méretei messze meghaladják azokat a megszorításokat, amelyeket a globális járműipar az elmúlt évek válságai során tapasztalt. Brüsszelben az intenzív tiltakozások ellenére az Audi gyárában végleg elaludtak a fények, és mintegy 3000 munkavállaló vesztette el az állását. Az ott szerelt elektromos luxusmodell iránti kereslet elmaradt a várakozásoktól, miközben a lakóövezetek és vasúti sínek közé szorult belga létesítmény logisztikai szempontból túlságosan bonyolultnak és drágának bizonyult. A gyártósorokat Mexikóba helyezik át, ahol közelebb van az észak-amerikai piac, és a nagy méretű elektromos járművek iránt is érezhetőbb a kereslet. A brüsszeli gyárbezárás azonban csupán az első komolyabb állomása annak a folyamatnak, amely a teljes konszern jövőjét alapjaiban határozza meg.
A vállalati döntéshozatal legfelsőbb szintjén, a felügyelőbizottság előtt lévő tervek alapján a vállalatcsoport történetének legátfogóbb átalakítása körvonalazódik. Oliver Blume vezérigazgató a Group Target Picture 2030 elnevezésű stratégiai koncepció keretében drasztikus lépéseket tart elkerülhetetlennek. A felsővezetés célja, hogy 2030-ig 11 milliárd euróval csökkentse a dologi és általános működési költségeket, miközben globálisan akár ötvenezer munkahely megszüntetését tervezik. Amennyiben ehhez hozzászámítják a korábban már elfogadott takarékossági intézkedéseket, a megszűnő állások száma meghaladhatja a százezret a vállalatcsoport mintegy hatszázhatvanezer fős teljes állományából. Németországban, ahol a vállalat csaknem háromszázezer embernek ad munkát, a leépítések az ipari foglalkoztatás gerincét érinthetik.
A gyártási kapacitások átszervezése során négy németországi helyszín jövője vált bizonytalanná az alacsony kihasználtság és a magas termelési költségek miatt. Az alsószászországi Emden és Hannover, a szászországi Zwickau, valamint az Audi neckarsulmi üzeme egyaránt a veszélyeztetett létesítmények közé tartozik. Az előzetes elképzelések szerint az európai gyárak éves kapacitását mintegy ötszázezer járművel kell csökkenteni a piaci túltermelés és a kereslet átrendeződése miatt. Bár a vállalatvezetés több helyszínen tartott tájékoztatót a dolgozók számára, a munkavállalók aggodalmait nem sikerült eloszlatni, mivel a felsővezetés álláspontja szerint a globális hálózat jelenlegi formájában túl lassú és drága az élesedő nemzetközi versenyben.
A belső feszültségeket fokozza, hogy a konszern jövőjéről három határozottan eltérő elképzelés feszül egymásnak. Az igazgatóság drasztikus költségcsökkentési tervezetével szemben a munkavállalói érdekképviseletek saját javaslattal álltak elő, miközben a húszszázalékos szavazati joggal rendelkező Alsó-Szászország tartományi kormánya is önálló koncepciót képvisel. A felügyelőbizottságban a tőkeoldal és a munkavállalói oldal tíz-tíz képviselője áll szemben egymással, ami rendkívül nehéz tárgyalási folyamatot vetít előre. A tartományi vezetés és a szakszervezetek korábban már jelezték, hogy nem támogatják a gyárak bezárását, utalva a 2024-ben kötött megállapodásokra, amelyek elvileg védelmet nyújtanak a németországi telephelyek megszüntetésével szemben.
A válság hátterében a globális autóipar mélyreható szerkezeti változásai állnak. Az elektromos járművekre való átállás hatalmas beruházási terhet ró a gyártókra, miközben a hagyományos belső égésű motorokból származó bevételek fokozatosan apadnak. Különösen súlyos veszteségeket okoz a kínai piacon tapasztalható térvesztés, ahol a helyi elektromosautó-gyártók árelőnyükkel és fejlett szoftveres megoldásaikkal egymás után hódítják el a piaci részesedést a patinás európai márkáktól. Emellett az észak-amerikai értékesítések ingadozása és az esetleges importtarifák fenyegetése további bizonytalanságot visz a vállalati üzleti tervekbe.
A németországi termelési költségek számottevően meghaladják a nemzetközi versenytársak átlagát, amit a magas energiaárak, az adminisztratív terhek és a munkavállalói költségek együttesen eredményeznek. A nem termelési jellegű általános kiadások terén a cégcsoport számottevő hátrányban van az iparági átlaghoz képest. Az Emdenben már megkezdett vezetői létszámleépítések jól mutatják, hogy a vezetés a szervezeti struktúra egyszerűsítésére törekszik, de az üzemi szintű hatékonyságjavítás elkerülhetetlenül érinteni fogja a fizikai dolgozók tömegeit is.
A felügyelőbizottság szeptemberi ülése döntő jelentőségű lehet a konszern átalakításának ütemezésében. A vállalati vezetés célja az alapmárkák és az alkatrészgyártó részlegek működésének szigorúbb elkülönítése, a fejlesztési büdzsék célirányosabb felosztása, valamint az alacsony hatékonyságú modellek kivezetése. A szakszervezetek ugyanakkor kemény ellenállást ígérnek, hangsúlyozva, hogy a munkavállalók már eddig is jelentős áldozatokat hoztak a cég stabilitásáért. A döntéshozók előtt álló feladat összetett: olyan egyensúlyt kell találniuk a pénzügyi fenntarthatóság és a szociális felelősségvállalás között, amely biztosítja a vállalat túlélését a globális elektromos átállás korszakában.