A G20-ban már majdnem mindenki Kína ellen zár össze

A G20 pénzügyi vezetői Kína kivételével közös fellépést támogattak a piacot torzító gazdaságpolitikákkal és a túlzott exportfüggőséggel szemben az észak-karolinai Asheville-ben tartott találkozón. A megállapodás diplomáciai nyelvezete általános, a vita célpontja azonban egyértelműen Kína volt.

Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter szerint a nem piaci gazdaságok nagy egyensúlytalanságai növekedést szívnak el a világgazdaság más részeiből. A miniszter arra emlékeztette partnereit, hogy Washington már korábban figyelmeztetett: az amerikai vámok miatt a kínai export egy része más piacokra terelődik át.

A vita középpontjában a kínai ipari túlkapacitás áll. Peking hatalmas termelési kapacitásokat épített ki elektromos autókból, akkumulátorokból, napelemekből, acélból, vegyipari termékekből és számos más áruból. A belföldi kereslet lassulásával egyre nagyobb mennyiség kerül külföldre.

A nyugati országok szerint a kínai állami támogatások, kedvezményes hitelek, olcsó energia és más eszközök olyan versenyelőnyt teremtenek, amelyet a piaci alapon működő vállalatok nehezen tudnak ellensúlyozni. Peking ezt vitatja, és hatékonysággal, méretgazdaságossággal és technológiai fejlődéssel magyarázza az alacsonyabb árakat.

Az Egyesült Államok már magas vámokkal védi saját piacát számos kínai terméktől. Donald Trump kormánya tovább szigorította ezt a politikát, és a kereskedelmi egyensúlytalanságot nemzetbiztonsági kérdésként is kezeli. Washington szerint azonban az amerikai korlátozások kevésbé hatékonyak, ha a kínai áruk egyszerűen más piacokra áramlanak.

Ezért fontos a G20-ban elért politikai támogatás. A közös fellépés még nem jelent automatikusan új vámokat, de erősíti azt az álláspontot, hogy a kínai gazdasági modell hatásait multilaterális problémaként kell kezelni. Peking egyedül maradt a megfogalmazással szemben.

Európa ugyanakkor eltérő megközelítést képvisel Washingtontól. Az Európai Unió szintén bevezetett védelmi intézkedéseket, például a kínai elektromos autókra kivetett pótlólagos vámokat, de általában célzottabb eszközöket támogat. Több kormány attól tart, hogy egy széles kereskedelmi háború saját exportőreit is súlyosan érintené.

Németország számára különösen kényes a kérdés. A német autóipar jelentős érdekeltségekkel rendelkezik Kínában, miközben az európai piacon egyre erősebb kínai versennyel találkozik. A vállalatok egyszerre szeretnének védelmet az államilag támogatott versenytől és hozzáférést a kínai piachoz.

Franciaország nyitottabb az erősebb európai iparvédelemre. Párizs szerint az EU nem engedheti meg, hogy stratégiai ágazatai ugyanarra a sorsra jussanak, mint korábban a napelemgyártás jelentős része, amelyben Európa nagyrészt elvesztette termelőkapacitását Kínával szemben.

A közép-európai országok helyzete még összetettebb. Magyarország jelentős kínai akkumulátor- és autóipari beruházásokat vonzott. A kínai vállalatok európai termelése részben éppen a kereskedelmi korlátozások enyhítésére alkalmas, mert az EU területén előállított termékekre más szabályok vonatkozhatnak.

A magyar gazdaság számára ezért a kínai–nyugati kereskedelmi konfliktus egyszerre jelent lehetőséget és kockázatot. Új beruházások és munkahelyek érkezhetnek, ugyanakkor az európai iparpolitika szigorodása érintheti a kínai tulajdonú magyarországi üzemeket is.

A G20 találkozóján a kereskedelem mellett a mesterséges intelligencia szabályozása is napirenden volt. Washington lazább, innovációbarát megközelítést szorgalmazott. Az Egyesült Államok attól tart, hogy a túl szigorú szabályozás technológiai előnyt adhat Kínának.

Ez újabb nézetkülönbséget hoz felszínre az Egyesült Államok és Európa között. Az EU az AI Act révén részletes kockázatalapú szabályozást épített ki, míg a Trump-kormányzat inkább a vállalatok mozgásterét védi. Washington egyszerre akarja korlátozni Kína kereskedelmi erejét és megakadályozni saját technológiai cégei túl szigorú szabályozását.

A találkozót a globális kötvénypiac eladási hulláma is beárnyékolta. A befektetők egyre jobban aggódnak a magas államadósság, a költségvetési hiány és az infláció miatt. A közel-keleti háború újabb olajár-emelkedése tovább növeli a bizonytalanságot.

A magasabb energiaárak különösen kellemetlenek Európának, ahol az ipar már eddig is magasabb energiaköltségekkel küzdött az Egyesült Államokhoz és Kínához képest. Ha ehhez olcsó kínai import és amerikai protekcionizmus társul, az európai gyártók egyszerre több irányból kerülnek nyomás alá.

Bessent érvelése ezért több európai fővárosban fogékony közönségre találhat. A kínai export növekedése komoly versenyt jelent számos iparágban. A vita inkább arról szól, milyen eszközökkel kell reagálni: vámokkal, támogatásokkal, beruházási feltételekkel, közbeszerzési szabályokkal vagy ezek kombinációjával.

Kína várhatóan ellenáll minden olyan G20-folyamatnak, amely gazdasági modelljét teszi felelőssé a globális egyensúlytalanságokért. Peking szerint a nyugati protekcionizmus emeli az árakat, lassítja a zöld átmenetet és akadályozza a fejlődő országokat abban, hogy olcsó technológiához jussanak.

A fejlődő G20-tagok álláspontja sem feltétlenül azonos a nyugati országokéval. Sok ország számára Kína fontos befektető, hitelező és kereskedelmi partner. Az olcsó kínai napelemek, elektromos járművek és ipari berendezések segíthetik az infrastruktúra fejlesztését és az energiaátmenetet.

A mostani megállapodás ezért inkább politikai irányjelző, mint kész kereskedelmi program. A valódi következmények a következő hónapokban jelenhetnek meg, amikor az egyes országok saját vám-, támogatási és beruházási politikájukat alakítják.

Az Egyesült Államok célja világos: szélesebb koalíciót akar építeni a kínai ipari modell gazdasági hatásaival szemben. Az EU számára a feladat az lesz, hogy egyszerre védje saját iparát, tartsa fenn a kínai piacokhoz való hozzáférést és kerülje el a teljes kereskedelmi blokkosodást.

Magyarország számára a következő uniós döntések közvetlen iparpolitikai jelentőségűek lesznek. Az akkumulátor- és elektromosautó-gyártásban kialakult kínai kapcsolatok miatt Budapestnak érdeke a beruházások megtartása, miközben az ország az EU egységes piacának része. A G20-ban kirajzolódó irány ezért a magyarországi gyárak üzleti környezetét is alakíthatja.