Költségvetési vita: ennyibe kerül a valóság

A 2026-os költségvetés keddi parlamenti vitája jóval többről szól annál, hogy a kormány és az ellenzék egymásra mutogat-e a hiány miatt. Kármán András pénzügyminiszter olyan pótköltségvetést visz az Országgyűlés elé, amely az eredeti 3,7 százalékos GDP-arányos hiánycélt 7,5 százalékra emeli, a kiadási főösszeget 49 ezer milliárd forint fölé tolja, és azt is kimondja: a költségvetés állapota rosszabb, mint amit a tavaly elfogadott számok sugalltak. A kabinet ezt a „valóság költségvetésének” nevezi. A Fidesz viszont azt állítja, az új kormány a saját ígéreteinek finanszírozását próbálja az előző kabinetre hárítani. A vita ezért egyszerre szakpolitikai és politikai: azt kell eldönteni, mi volt valóban örökölt teher, és mi az, amit már a májusban hivatalba lépett kormány tett hozzá a számlához.

A módosítás nagyságrendje önmagában jelzi, hogy nem technikai korrekcióról van szó. Az eredeti törvény 39,6 ezer milliárd forint körüli bevétellel és 43,8 ezer milliárdos kiadással számolt. A mostani tervben a bevételek nagyjából 41,9 ezer milliárdra, a kiadások 49 ezer milliárd fölé emelkednek, vagyis a pénzforgalmi hiány 7,1 ezer milliárd forint körül alakulhat. A GDP-arányos államadósság a korábban várt csökkenés helyett átmenetileg 77 százalék fölé emelkedhet. Ez azt jelenti, hogy a kormánynak egyszerre kell több pénzt költenie a már vállalt kötelezettségekre, kezelnie az aszály és a nyári energiaválság többletköltségeit, valamint elindítania néhány választási ígéretét úgy, hogy közben vissza kell szereznie a piacok és az uniós intézmények bizalmát.

A kabinet érvelésének központi eleme az úgynevezett költségvetési örökség. A Pénzügyminisztérium szerint az előző kormány már az átadás-átvétel idején 6,8 százalék körüli hiánnyal számolt, miközben nyilvánosan ennél jóval alacsonyabb célt kommunikált. Kármánék később további tételeket azonosítottak: olyan uniós programok költségvetési elszámolását, amelyekhez nem érkezett meg időben a forrás, korábbi kötelezettségvállalásokat, valamint olyan bevételi sorokat, amelyek a gazdaság gyengébb teljesítménye miatt túl optimistának bizonyultak. A minisztérium azt állítja, változtatás nélkül a hiány akár 8,3 százalékig is emelkedhetett volna.

Ez az állítás azonban nem fogadható el pusztán politikai tényként. A költségvetési felelősség megítéléséhez külön kell választani az előző kormány döntéseiből következő kiadásokat, az időközben bekövetkezett külső sokkokat és az új kabinet saját vállalásait. Más kategória egy választások előtt megkötött többéves szerződés, egy már jogilag kötelező nyugdíj- vagy béremelés, egy aszálykár miatti rendkívüli kiadás és egy május után meghozott új szociális intézkedés. A parlamenti vita egyik valódi tétje ezért az lesz, hogy a kormány mennyire bontja ki tételesen az állításait, és az ellenzék képes-e konkrét számokkal vitatni azokat.

A bevételi oldalon sem egyszerű a helyzet. A kormány az uniós források beérkezésével számol, ami érdemben javíthatja a pénzforgalmi helyzetet. A helyreállítási alap és a korábban befagyasztott uniós pénzek egy része már elérhetővé vált, de az ütemezés szoros: a kifizetési kérelmeket szeptember végéig be kell adni, és több programnál a teljesítés igazolása még folyamatban van. A költségvetés tehát olyan bevételekkel is számol, amelyek mögött politikai megállapodás már van, de a tényleges pénz beérkezése még nem minden esetben történt meg. Ez önmagában nem rendkívüli, de növeli a végrehajtási kockázatot.

Közben több adónem bevétele is elmarad az időarányos tervtől. A társasági adó, a jövedéki adó és bizonyos különadók esetében a Pénzügyminisztérium már lefelé módosította a várakozásait. A gyenge növekedés, az ipari teljesítmény lassú helyreállása és a fogyasztás szerkezetének változása mind rontja a tervezhetőséget. Ez azért fontos, mert a költségvetés stabilizálását nem lehet kizárólag egyszeri uniós pénzekre építeni. Ha a belső adóalap nem erősödik, 2027-ben újra előjön ugyanaz a probléma.

A kiadási oldalon a kormány mintegy 700 milliárd forintos megtakarítást és több korábbi program felülvizsgálatát ígéri. Itt dől el, mennyire lesz fájdalmas a konszolidáció. A kabinet eddig elsősorban pazarló beruházások leállításáról, állami szerződések újratárgyalásáról és intézményi kiadások visszafogásáról beszélt. Ez politikailag kedvezőbb, mint adót emelni vagy lakossági juttatásokat csökkenteni. A kérdés az, mekkora összeg takarítható meg ténylegesen olyan tételeken, amelyek mögött nincs kártalanítási kötelezettség, perveszély vagy már elvégzett teljesítés.

A Fitch Ratings friss elemzése éppen erre a bizonytalanságra figyelmeztet. A hitelminősítő szerint az új hiánycél nagyobb romlást jelent annál, amellyel korábban számolt, és az év második felében a deficit ismét növekedhet. Ez nem jelenti azt, hogy az ország automatikusan leminősítés előtt áll, de azt igen, hogy a piacok a következő hónapokban nem a politikai narratívát, hanem a végrehajtást fogják nézni. Ha a kiadási fékek működnek, az uniós pénzek beérkeznek és az adóbevételek stabilizálódnak, a 7,5 százalékos cél tartható lehet. Ha ezek közül kettő-három egyszerre csúszik, újabb módosításra lehet szükség.

A kormány szempontjából külön kockázat, hogy a költségvetési konszolidáció ütközhet a választási ígéretekkel. A Tisza kampányában több nagy kiadási tétel szerepelt: nyugdíjemelés, bérrendezés, egészségügyi és oktatási többletforrások, adóváltoztatások. A kabinet eddig jellemzően az olcsóbb vagy fokozatosan bevezethető vállalásokhoz nyúlt hozzá. Ez pénzügyileg érthető, politikailag viszont idővel konfliktust okozhat azokkal a választói csoportokkal, amelyek gyors változást vártak. A pótköltségvetés ezért nemcsak az idei évről szól, hanem arról is, milyen sorrendet állít fel a kormány a következő két-három évre.

A Fidesz számára az ügy lehetőség arra, hogy a kormány hitelességét támadja. Az ellenzék várhatóan azt hangsúlyozza majd, hogy a Tisza a kampányban gyorsabb jóléti fordulatot ígért, ehhez képest most hiányról, takarékosságról és örökölt terhekről beszél. A kormány viszont azzal érvelhet, hogy az előző kabinet a választás előtt előre elköltötte az év forrásainak jelentős részét, és a valós számok bemutatása maga a szakítás a korábbi gyakorlattal. A két narratíva között csak részletes, ellenőrizhető költségvetési adatok tudnak rendet tenni.

Éppen ezért a keddi vita legfontosabb kérdése nem az lesz, ki tud erősebb jelzőket használni az előző vagy a jelenlegi kormány gazdálkodására. Sokkal fontosabb, hogy a törvényjavaslat mögött legyen hónapról hónapra követhető pálya: milyen kiadásokat fognak vissza, mely bevételeket várják biztosan, mekkora tartalékot képeznek, és milyen automatikus korrekció lép életbe, ha a gazdaság rosszabbul teljesít. A 2026-os évből már csak néhány hónap van hátra, így az Országgyűlés valójában nem egy teljes éves költségvetést tervez újra, hanem megpróbálja jogi formába önteni azt a helyzetet, amely részben már bekövetkezett.

A hosszabb távú próba 2027-ben jön. A kormány csak akkor tud hitelesen euróbevezetési pályáról, kiszámítható adórendszerről és alacsonyabb államadósságról beszélni, ha az idei rendkívüli hiány után látható csökkenés kezdődik. Ehhez nem elég egyszeri beruházásokat törölni vagy uniós pénzeket lehívni. Tartósan mérsékelni kell az állam működési költségeit, felül kell vizsgálni a rosszul célzott támogatásokat, és olyan növekedést kell elérni, amely szélesebb adóalapot teremt. A mostani parlamenti vita ezért egy új fiskális korszak első komoly vizsgája lehet: kiderül, a „valóság költségvetése” valóban új szabályokat jelent-e, vagy csak új számokat ugyanabban a rendszerben.