Az olajválság kettészakítja az uniós pénzügyminisztereket

Az euróövezet pénzügyminiszterei és jegybankelnökei a dublini kastélyban ülésezve szembesültek azzal, hogy a közel-keleti olajválság gyakorlatilag újraírta az ősz gazdaságpolitikai napirendjét. A Hormuzi-szoros térségében kiéleződött iráni konfliktus, a húszi lázadóknak tulajdonított támadások Szaúd-Arábia kelet-nyugati kőolajvezetéke ellen, valamint a szaúdi vezeték ideiglenes leállítása néhány hét alatt 70 dollár környékéről 100 dollár fölé, egyes napokon 108 dollár fölé tolta a nyersolaj hordónkénti árát. Az Egyesült Államok később bejelentette, hogy igyekszik szabaddá tenni a szoros forgalmát, és Szaúd-Arábia is jelezte, hogy több nyersolajat hajlandó szállítani más útvonalakon, ám a bizonytalanság önmagában is drágította az energiát, és több elemzés szerint már eddig is tízmilliárdos nagyságrendű többletköltséget rótt az európai gazdaságra.

Az Európai Központi Bank ebben a helyzetben szeptember 10-én, ciklusának második alkalommal, ismét kamatot emelt, a betéti kamatlábat 2,50 százalékra tornázva. Christine Lagarde elnök a döntést a piaci szereplők szerint szinte magától értetődőnek, "nem igénylő mérlegelést" nevezte, arra hivatkozva, hogy az energiaárak begyűrűzése tartósan magasabb inflációs kockázatot hordoz, mint amit a testület korábban feltételezett. A befektetők a nyilatkozatok nyomán további szigorításra kezdtek árazni, ami azt jelzi, hogy a jegybank egyelőre nem tartja lezártnak a kamatemelési ciklust, még akkor sem, ha ez tovább növeli az eurozóna néhány, magas államadóssággal küzdő tagállamának törlesztési terheit.

A dublini találkozó zárásaként Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság gazdaságért felelős biztosa arról számolt be, hogy a testület legfrissebb becslése szerint jövőre lassulás várható a növekedésben, elsősorban az energiaárak és az európai versenyképességet régóta nyomasztó termelékenységi gondok miatt. A biztos a tagállamoknak óvatos költségvetési politikát és célzott, időben korlátozott energiatámogatási intézkedéseket javasolt, elkerülve az átfogó, hosszú távra szóló beavatkozásokat. Kyriakos Pierrakakis, az eurócsoport elnöke ehhez kapcsolódva azt hangsúlyozta, hogy az energiafüggetlenség felé vezető út, a zöld átállás felgyorsítása révén, immár nemcsak versenyképességi, hanem biztonsági kérdés is, ahogy fogalmazott, a gazdaság, a versenyképesség és a biztonság egyaránt kockán forog.

A tanácskozás legélesebb vitáját a különadó kérdése hozta. Simon Harris ír pénzügyminiszter, aki a találkozónak otthont adó Írország nevében nyilatkozott, kijelentette, hogy az energiavállalatok rendkívül nagy nyereségre tesznek szert a válság hátán, és ez a helyzet nem Ukrajnának köszönhető, ellentétben azzal, amit Donald Trump állított. Több tagállam ezért nyitott lenne egy uniós szintű különadóra, amely az energiacégek válság alatti extraprofitjából vonna el forrásokat a fogyasztók terheinek enyhítésére. Németországban Lars Klingbeil pénzügyminiszter nyomatékosan síkra szállt egy ilyen különadó bevezetése mellett, míg Katherina Reiche gazdasági miniszter elutasította azt, helyette közvetlen üzemanyagadó-csökkentést szorgalmazott. A kormányzó koalíción belüli nézetkülönbség Friedrich Merz kancellárra is nyomást helyez, a frakcióvezető Thorsten Frei pedig azt javasolta, hogy az üzemanyagokra kivetett hozzáadottértékadót 19-ről 7 százalékra csökkentsék, ami októbertől akár literenként 25 cent körüli árcsökkenést hozhatna a kúteknál. Georg Zachmann energiagazdász ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy egy különadó bevezetése komoly gyakorlati és jogi akadályokba ütközhet.

Franciaországban Roland Lescure pénzügyminiszter elutasította az összehangolt, uniós szintű különadót, azzal érvelve, hogy a válaszlépéseknek nemzeti sajátosságokra szabottnak kell lenniük. Emmanuel Macron elnök ezzel párhuzamosan belföldi mozgósítást rendelt el az üzemanyagárak megfékezésére. Olaszországban Giancarlo Giorgetti pénzügyminiszter valódi vészhelyzetről beszélt, különösen az ipari, feldolgozóipari szektor szempontjából, és a stabilitási paktum szabályai alóli átmeneti mentességet sürgetett, egyúttal bírálta az Európai Központi Bank kamatemeléseit, mondván, azok tovább növelik az eladósodott országok terheit. A tagállamok tehát elvben egyetértenek abban, hogy az energiaválság közös fellépést igényel, a konkrét eszközökről azonban élesen megosztottak: van, aki adóemelésben, van, aki adócsökkentésben, és van, aki fiskális rugalmasságban látja a megoldást.

A találkozó a szűken vett energiapolitikán túl is terhelt napirenddel zajlott. Az uniós nagykövetek ismét nekifutottak az Oroszországgal szembeni szankciók megújításának, mielőtt azok a következő héten lejárnának, egyelőre áttörés nélkül. Az Európai Bizottság emellett 3,3 milliárd eurós újabb csomagot tervez Ukrajnának folyósítani hadi beszerzésekre, miközben hírek szerint a Pentagon mintegy 25 ezer amerikai katona kivonását fontolgatja Európából, ami tovább erősíti azt az érzést Brüsszelben, hogy a kontinensnek gyorsabban kell alkalmazkodnia egy kevésbé kiszámítható biztonsági és energiapiaci környezethez. Az őszi hónapok ezért egyszerre szólnak majd az energiaárak megfékezéséről, a költségvetési fegyelem és a válságkezelés közötti egyensúly megtalálásáról, valamint arról, hogy az euróövezet képes-e egységes választ adni egy olyan sokkra, amelynek forrása jócskán a saját határain kívül található.

A háztartások és a vállalatok szempontjából a legfontosabb kérdés az, mennyi ideig marad tartósan magas az energia ára. A téli fűtési szezon közeledtével a földgáztárolók feltöltöttsége Európa nagy részén ugyan a szokásos évszaki szint közelében van, a magasabb kőolajár azonban a szállítási és fűtőolaj-költségeken keresztül közvetlenül begyűrűzik az élelmiszer- és szolgáltatásárakba is. A pénzpiacokon ezt tükrözi, hogy a déli, magasabb államadósságú tagállamok, köztük Olaszország állampapírjainak hozamfelára a némethez képest a nyár óta ismét emelkedett, jelezve, hogy a befektetők a korábbinál nagyobb kockázati prémiumot várnak el egy elhúzódó energiaválság esetére. Az elemzők többsége szerint az Európai Központi Bank következő, októberi ülésén dől majd el, hogy a szeptemberi lépés egyszeri korrekció marad, vagy egy hosszabb, több lépcsős szigorítási ciklus kezdete.