Minden korábbinál nagyobb adósság vár Párizsra jövőre

Sébastien Lecornu francia kormányfő szeptember 18-án ismertette a 2027-es költségvetés fő számait, amelyek szerint a kormány jövőre 5 százalékra szeretné csökkenteni az államháztartási hiányt, miközben a francia államadósság a pénzügyminisztérium előrejelzése szerint 2027-re minden korábbinál magasabb szintre, a GDP 121,7 százalékára emelkedhet. A bejelentés különösen annak fényében súlyos, hogy a kormány néhány nappal korábban még az 5 százalékos célt tűzte ki 2026-ra is, majd elismerte, hogy az elérhetetlen, így a folyó évre már csak 5,4 százalékos hiánycélt tart reálisnak a 2025-ös 5,1 százalékhoz képest.

A tervezet 54 milliárd eurós megtakarítási erőfeszítést ír elő, amelyet Roland Lescure gazdasági miniszter „ambiciózusnak, de megvalósíthatónak” nevezett, hangsúlyozva, hogy az intézkedések mindenkit érintenek: az államot, az önkormányzatokat és a társadalombiztosítási rendszert egyaránt. A konkrét lépések között szerepel a kutatás-fejlesztési adójóváírás megőrzése a növekedés védelme érdekében, a társasági adóra kivetett különadó fokozatos csökkentése a jelenlegi 8 milliárd euróról 5 milliárd euróra, a nyugdíjasokat érintő, 6 milliárd eurónál kisebb megszorítás – amelynél a parlamentnek kell döntenie a nyugdíjak indexálásának felfüggesztése és egy 10 százalékos adókedvezmény eltörlése között –, valamint a köztisztviselőket érintő további megtakarítások.

A költségvetés hátterében komoly munkaerőpiaci romlás áll. A francia munkanélküliségi ráta 2026 második negyedévében 8,3 százalékra emelkedett, ami a hatodik egymást követő negyedéves növekedés, és 2020 ősze óta a legmagasabb érték; a munkanélküliek száma 62 ezer fővel nőtt, összesen 2,7 millióra. A 15–24 évesek körében a mutató 21,6 százalékra emelkedett, míg a 25–49 évesek körében 7,5, az 50 év felettiek körében 5,5 százalékra. A kormány mindeközben mindössze 1 százalékos, inflációtól tisztított növekedéssel számol 2027-re, amit több közgazdász is túlzottan optimistának tart, és kétségbe vonja, hogy a hiány valóban csökkenthető ilyen feltételek mellett.

Lecornu stratégiája tudatosan visszafogott: a kormányfő szándékosan mellőzött minden nagyobb adóreformot vagy látványos megszorítást, hogy a szocialista képviselők egy részének támogatását megszerezve elkerülje a bizalmatlansági indítványt. A kormánynak mintegy 30 milliárd euró megtakarítást kell találnia úgy, hogy a Nemzetgyűlésben nincs abszolút többsége, így a költségvetés elfogadásához külső támogatásra vagy legalábbis tartózkodásra van szüksége. A tét jelentős: a büdzsé Emmanuel Macron elnöki ciklusának hátralévő szakaszában az egyik legfontosabb parlamenti próbatétel.

A most bemutatott tervezet szándékoltan visszafogott jellege nem előzmény nélküli. A 2026-os költségvetést Lecornu kormánya tavaly ősszel, majd idén januárban három egymást követő alkalommal az alkotmány 49.3-as cikkelye alapján, parlamenti szavazás nélkül fogadtatta el, miután a kormány túlélt két bizalmatlansági indítványt. A mostani, úgynevezett „megfordítható” (réversible) költségvetési logika éppen azt hivatott elkerülni, hogy hasonló kényszerpályára kerüljön a 2027-es tervezet is: a kormány olyan intézkedéscsomagot igyekszik összeállítani, amelyet szükség esetén menet közben módosítani lehet, és amely a szocialisták támogatását vagy legalábbis tartózkodását biztosíthatja anélkül, hogy a jobboldali és szélsőjobboldali ellenzéket teljesen elidegenítené.

Az ellenzéki pártok reakciói már a bejelentés napján megérkeztek. A Lehetetlen Franciaország (LFI) frakcióvezetője, Mathilde Panot kijelentette, hogy „mindenképpen megbuktatjuk” a kormányt, elzárkózva bármilyen tárgyalástól, és bírálta a nyugdíjasokat, diákokat és a szociális juttatásokat érintő megszorításokat. A Nemzeti Tömörülés (RN) sem zárta ki a bizalmatlansági indítvány benyújtását: Jordan Bardella pártelnök nyitva hagyta ezt a lehetőséget, míg Marine Le Pen inkább a különleges törvény elkerülését szorgalmazza, és további megtakarításokat követel, ezzel a Nemzeti Tömörülést állítva a parlamenti alkudozás középpontjába.

A politikai bizonytalanság a pénzpiacokon is érezhető nyomot hagyott. Augusztus végén a francia állampapírok hozama a 2008 óta nem látott szintek közelébe emelkedett, a francia és német tízéves kötvények hozama közötti különbség pedig tovább szélesedett, jelezve, hogy a befektetők egyre nagyobb kockázati felárat várnak el Franciaországtól. A Fitch hitelminősítő augusztus végén mégis stabilan hagyta Franciaország A+ besorolását – ezt a besorolást a korábbi, 2025 szeptemberi leminősítés után kapta az ország –, ugyanakkor figyelmeztetett, hogy egy újabb leminősítés elkerülhetetlen lehet, ha a hiány a tervezettnél tovább nő.

A francia költségvetési politikát a hazai parlamenti erőviszonyok mellett az uniós felügyelet is korlátozza. Franciaország 2023 óta áll az Európai Unió túlzottdeficit-eljárása alatt, és a Bizottsággal egyeztetett középtávú költségvetési-strukturális terve szerint 2029-re kellene 3 százalék alá szorítania a hiányt. A Számvevőszék és a Nemzetközi Valutaalap elemzői egyaránt kétségbe vonják, hogy ez a pálya tartható: a Valutaalap idén nyáron azt javasolta Párizsnak, hogy a kormány által védett célnál is szigorúbb strukturális kiigazítást hajtson végre. Ha a 2027-es tervezet mögötti növekedési és bevételi feltételezések nem teljesülnek, a hiány csökkenése tovább lassulhat, ami újabb uniós figyelmeztetéseket vonhat maga után.

A költségvetési törvényjavaslatot a kormánynak október eleje előtt kell a Nemzetgyűlés elé terjesztenie, a parlamenti vita pedig várhatóan ősszel éleződik ki igazán, amikor sorra kerülhet a bizalmatlansági indítványok benyújtása is. Lecornu eddig két bizalmatlansági szavazást élt túl kormányfőként, a 2027-es költségvetés vitája azonban minden eddiginél nagyobb próbát jelent kormányzása számára, hiszen ezúttal a megszorítások mértéke mellett a kormány további fennmaradása is a tét.