Ázsia felé fordul az EU új kereskedelmi stratégiája

Az Európai Unió kereskedelempolitikája látványosan Ázsia felé fordul. Brüsszel és Manila szeptember 22-én politikai áttörést jelentett be a szabadkereskedelmi tárgyalásokon: a megállapodás tervezett magja a vámtételek több mint 94 százalékának eltörlését, a jelenlegi kereskedelem több mint 97 százalékának liberalizálását, valamint a szolgáltatások, a közbeszerzések, a digitális kereskedelem és a fenntarthatósági szabályok rendezését tartalmazza. A jogi szöveg kidolgozása még hátravan, de az irány már világos.

A Fülöp-szigetek önmagában sem kis piac. Több mint százmilliós, fiatal népessége, gyorsan növekvő szolgáltatási szektora és elektronikai ipara miatt Délkelet-Ázsia egyik fontos gazdasága. Az EU-val folytatott árukereskedelem értéke 2025-ben 17,6 milliárd euró körül alakult, a szolgáltatásoké további 10,3 milliárdot tett ki. Az európai exportban gépek, közlekedési eszközök, gyógyszerek és élelmiszeripari termékek játszanak fontos szerepet, míg Manila elektronikai és ipari termékekkel erős.

A megállapodás jelentősége mégis inkább a környezetéből érthető meg. Az EU egyszerre próbálja csökkenteni túlzott kínai függéseit és mérsékelni az amerikai kereskedelempolitika kiszámíthatatlanságának hatását. Donald Trump második elnöksége alatt a vámok ismét a geopolitikai nyomásgyakorlás eszközévé váltak, miközben Kína ipari kapacitásfeleslege egyre erősebben jelenik meg az európai piacon. Brüsszel ezért új exportpiacokat, beszállítókat és beruházási célpontokat keres.

Délkelet-Ázsia erre természetes térség. Az EU-nak már van megállapodása Szingapúrral és Vietnámmal, Indonéziával szintén előrelépett, Malajziával és Thaifölddel pedig tárgyal. Ha ezek a kapcsolatok sűrűsödnek, az európai vállalatok egy több százmilliós, gyorsan növekvő régióban kaphatnak kedvezőbb hozzáférést. Ez különösen a német, francia, olasz és közép-európai gépiparnak, az autóipari beszállítóknak, a gyógyszergyártóknak és az agrár-élelmiszeriparnak lehet fontos.

A Fülöp-szigeteki megállapodás az európai mezőgazdasági export számára is érzékelhető változást hozhat. A magas vámok eltörlése javíthatja a hús-, tejtermék- és italexport versenyképességét. Manila számára ezzel szemben az európai piacra jutás, a befektetések és a technológiai együttműködés a fő vonzerő. Az elektronikai ipar különösen fontos, mert a Fülöp-szigetek része az ázsiai félvezető- és alkatrészláncoknak.

Brüsszel ugyanakkor ma már nem kizárólag vámcsökkentésként kezeli a szabadkereskedelmi szerződéseket. A modern uniós megállapodások munkajogi, környezetvédelmi, fenntarthatósági és digitális fejezeteket is tartalmaznak. Ez gyakran lassítja a tárgyalásokat, mert az EU olyan feltételeket akar exportálni, amelyek a partnerország belső szabályozását is érintik. A Fülöp-szigetek esetében az emberi jogi kérdések korábban különösen érzékenyek voltak, ezért a ratifikáció politikai vitákat is hozhat.

Az új stratégia mögött az európai ipar versenyképességi gondjai is állnak. Az Európai Központi Bank friss elemzése szerint Kína ipari felemelkedése egyre erősebben szorítja ki az európai gyártókat a világpiacról, különösen azokban az ágazatokban, ahol a kínai termelés technológiaigényesebb lett. Németország exportprofilja erősen hasonlít a kínaihoz, ezért különösen kitett. A közép-európai beszállítói láncok ezen keresztül szintén érzik a nyomást.

A piacdiverzifikáció azonban nem gyors gyógymód. Egy kereskedelmi megállapodás évekkel a politikai bejelentés után kezdi igazán átalakítani a vállalati döntéseket. A cégeknek helyi partnereket, logisztikát és értékesítési hálózatot kell építeniük, a szabályokat pedig ratifikálni és végrehajtani kell. Az EU ráadásul Ázsiában olyan versenytársakkal találkozik, amelyek földrajzilag közelebb vannak, és régóta mélyen beágyazódtak a térség kereskedelmébe.

A Fülöp-szigetek számára az európai kapcsolat éppen ezért geopolitikai biztosítás is. Manila szoros biztonsági szövetségben áll az Egyesült Államokkal, közben gazdaságilag erősen kapcsolódik Kínához. Az EU olyan harmadik pólust kínál, amely befektetést és piacot adhat anélkül, hogy ugyanazt a stratégiai függést teremtené. Brüsszel pedig olyan partnert nyerhet, amely a Dél-kínai-tenger térségében politikailag is fontos.

Az európai kereskedelempolitika ezzel visszatér egy régi eszközéhez: a piacnyitáshoz. Az elmúlt években a gazdasági biztonság, a szankciók, az exportkontroll és a támogatási verseny került előtérbe. Ezek továbbra is megmaradnak, de önmagukban védekező stratégiát jelentenek. Az új ázsiai megállapodások azt mutatják, hogy az EU a kockázatok csökkentését új kapcsolatok építésével akarja kiegészíteni.

A manilai áttörés ezért nagyobb történet része. Az európai gazdaság számára a következő évek egyik kulcskérdése az lesz, képes-e új piacokat találni akkor, amikor a kínai kereslet gyengébb, az amerikai piac vámokkal terheltebb, a hazai növekedés pedig mérsékelt. A Fülöp-szigetek önmagában nem oldja meg ezt a problémát, de jól mutatja, merre keresi Brüsszel a kiutat.

Az üzleti lehetőségek mellett a megállapodás a beszállítói láncok átrendezését is ösztönözheti. Az európai vállalatok a járvány, az ukrajnai háború és a kínai–amerikai technológiai konfliktus után sokkal nagyobb súlyt adnak annak, hogy egy kritikus alkatrésznek több forrása legyen. A Fülöp-szigetek elektronikai összeszerelő kapacitása és angolul jól beszélő munkaereje ebből a szempontból vonzó. Az ország ugyanakkor infrastruktúra-, energia- és természeti kockázatokkal is küzd, ezért a beruházási döntésekben az olcsóbb termelés önmagában kevés. Az EU célja olyan kapcsolatok építése, amelyekben a piacnyitás mellett a szabályozási kiszámíthatóság és a fenntarthatóság is versenyelőny lehet.