Három oldalról szorítja a világgazdaságot a válság

A világgazdaságot egyszerre három, egymást erősítő nyomás alakítja: a tartósan magas energiaárak, az állami eladósodás és a mesterséges intelligenciába áramló hatalmas beruházási hullám. Kristalina Georgieva, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója október 7-én Szingapúrban tartott beszédében arra figyelmeztetett, hogy a kormányok mozgástere szűkül, miközben a növekedés új forrásai egyenlőtlenül oszlanak meg. A felszólalás az IMF és a Világbank október 12–18. közötti bangkoki éves találkozóját vezette fel, de az abban felvetett problémák a következő évek gazdaságpolitikáját is meghatározhatják.

Az energiaárak emelkedése az iráni és tágabb közel-keleti konfliktusok miatt ismét központi gazdasági kockázattá vált. Georgieva a száz dollár körüli olajárról és a finomítói kapacitások szűkösségéről beszélt. A nyersolaj drágulása önmagában is növeli a szállítási és termelési költségeket, de a feldolgozott termékeknél jelentkező felár különösen érzékenyen érinti a dízelre támaszkodó közlekedést és mezőgazdaságot. A cseppfolyósított földgáz szállítását a Hormuzi-szoros térségében fennálló biztonsági kockázatok nehezítik, így az európai és ázsiai importőrök számára a téli hónapok különösen bizonytalanok.

Az IMF júliusi előrejelzése a világgazdaság idei növekedését három százalékra, a 2027-es bővülést 3,4 százalékra tette. Ezek a számok olyan feltételezésekre épültek, amelyek a tengeri szállítás fokozatos normalizálódásával számoltak. Az októberben esedékes új prognózis ezért különös figyelmet kap. A Valutaalap vezetője előzetesen nem közölte, hogy a globális növekedési szám módosul-e, de jelezte: a háború által közvetlenül sújtott gazdaságok, köztük Ukrajna és több öböl menti ország kilátásai romolhatnak a legnagyobb mértékben.

Az energiaárak hatása a költségvetésekben is megjelenik. A magasabb üzemanyag- és élelmiszerárak csökkentik a háztartások vásárlóerejét, a vállalatok pedig nehezebben tervezik beruházásaikat. Ha az infláció tartósan magas marad, a jegybankoknak óvatosabb kamatpolitikát kell folytatniuk. Ez emeli az államok és a cégek finanszírozási költségét, ami újabb nyomást helyez a költségvetésekre. Az egymást követő sokkok miatt a döntéshozók ma kevésbé támaszkodhatnak arra a feltételezésre, hogy egyetlen kedvező kamatfordulat megoldja a növekedési problémákat.

A második nagy veszélyforrás a globális államadósság. Az IMF szerint a világ közadóssága a második világháború utáni időszak legmagasabb szintjéhez közelít, és az évtized vége előtt meghaladhatja a világ GDP-jének száz százalékát. A magas adósságráta különösen a fejlett gazdaságokban jelent gondot, ahol a kamatkiadások egyre nagyobb költségvetési forrásokat kötnek le. Georgieva a középtávon hiteles hiánycsökkentési tervek szükségességét hangsúlyozta, ugyanakkor az alkalmazkodás politikai és társadalmi költségeit sem lehet figyelmen kívül hagyni.

A költségvetési konszolidáció dilemmája Európában különösen éles. Több ország egyszerre próbálja növelni a védelmi kiadásokat, felújítani az infrastruktúrát és kezelni az elöregedő társadalom jóléti költségeit. A megszorítások visszafoghatják a keresletet, a halogatás viszont tovább növelheti az adósságszolgálat terheit. A piaci befektetők ezért egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy a kormányok milyen hosszú távú finanszírozási pályát mutatnak fel. A politikai bizonytalanság és a társadalmi tiltakozások tovább nehezíthetik a reformok végrehajtását.

A harmadik erő a mesterséges intelligenciához kapcsolódó beruházási hullám. Az adatközpontok, a félvezetőgyártás és a digitális infrastruktúra jelentős keresletet teremt, ami támogatja a növekedést. Georgieva ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az MI-fejlesztésekből származó előnyök egyelőre kevés országban és vállalatnál összpontosulnak. A beruházások energiaigénye ráadásul tovább növelheti a villamosenergia-rendszerekre nehezedő nyomást. Az új technológia így egyszerre jelenthet termelékenységi lehetőséget és rövid távú inflációs kockázatot.

A pénzügyi piacokon külön gondot okozhat, ha a technológiai cégek jövőbeli bevételeivel kapcsolatos várakozások túlzottan optimisták. Az MI-fejlesztések hatalmas tőkét kötnek le, a megtérülés viszont sok esetben évekre előre bizonytalan. Egy jelentős vállalati csalódás a részvényárfolyamokon keresztül szélesebb pénzügyi megrázkódtatást okozhat, különösen ott, ahol a befektetési portfóliók néhány nagy technológiai társaságra koncentrálódnak. Az IMF kutatásai ugyanakkor azt is jelzik, hogy a megfelelően alkalmazott mesterséges intelligencia hosszabb távon évi fél százalékponttal emelheti a globális növekedést.

A technológiai nyereség feltétele a munkaerő alkalmazkodása. A cégeknek és a kormányoknak képzésbe, digitális készségekbe és biztonságos rendszerekbe kell fektetniük, különben az automatizáció növelheti a jövedelmi különbségeket. Az MI használata adatvédelmi, kiberbiztonsági és pénzügyi stabilitási kockázatokat is hordoz. A szabályozásnak ezért egyszerre kell ösztönöznie az innovációt és kezelnie a lehetséges károkat. Az országok között jelentős eltérés mutatkozik abban, hogy rendelkeznek-e a szükséges energiával, tőkével és szakemberállománnyal.

Georgieva beszédének egyik legfontosabb következtetése, hogy a növekedés önmagában már nem elegendő a felhalmozott pénzügyi terhek csökkentéséhez. A kormányoknak javítaniuk kell az államháztartás szerkezetét, miközben a vállalkozások alapítását, a munkaerő képzését és az energiabiztonságot is támogatják. A nemzetközi együttműködésnek a kereskedelemben és a technológiai hozzáférésben ugyancsak szerepe van. A bangkoki tanácskozás a következő hetek gazdaságpolitikai vitáinak keretét adhatja meg, de az energia, az adósság és az MI együttes hatása ennél jóval hosszabb ideig érezhető marad.