Gázhiánytól tart Európa a következő tél előtt

Európa a következő fűtési idényre a megszokottnál alacsonyabb földgáztartalékokkal készülhet, miközben a nemzetközi piacon újra kiéleződött a verseny a cseppfolyósított földgázért. Az október 12-én ismertetett piaci értékelések szerint az uniós tárolók november eleji feltöltöttsége 75–78 százalék körül alakulhat. Ez érdemben elmarad az elmúlt öt év átlagától, és azt jelenti, hogy az európai országoknak a téli hónapokban nagyobb szerepet kell szánniuk a folyamatos importnak.

A tárolók állapota azért fontos, mert a földgázfogyasztás erősen évszakos. A háztartások fűtése és egyes ipari folyamatok a hideg hónapokban jelentősen növelik a keresletet, miközben az importvezetékek és a terminálok szállítási kapacitása nem változik ugyanilyen gyorsan. A nyáron betárolt mennyiség segít áthidalni a téli csúcsokat. Az alacsonyabb induló készlet ezért akkor is kockázatot jelenthet, ha a piacon egyelőre nincs tényleges hiány.

A mostani helyzetet elsősorban a közel-keleti konfliktusok következményei súlyosbítják. A térség több országa fontos szerepet játszik a cseppfolyósított földgáz, vagyis az LNG nemzetközi kereskedelmében. A katari és az egyesült arab emírségekbeli szállítások zavarai csökkentették a rendelkezésre álló mennyiséget, ezért az európai vevőknek magasabb áron kell versenyezniük az ázsiai importőrökkel. A gázpiac különösen érzékenyen reagál a szállítási útvonalak bizonytalanságára.

A 2022-es energiaválság után az Európai Unió jelentős erőfeszítéseket tett az orosz vezetékes földgáztól való függés csökkentésére. Új LNG-terminálok létesültek, a beszerzési források földrajzilag szélesebbé váltak, és több ország gyorsította az energiahatékonysági beruházásokat. A változások mérsékelték egyetlen szállító súlyát, de a globális gázpiac ingadozásaitól nem függetlenítették az európai gazdaságot. Az LNG beszerzésében a kontinens továbbra is más régiókkal versenyez.

Németország az új importmodell egyik legfontosabb példája. Wilhelmshavenben és Brunsbüttelben úszó visszagázosító egységek működnek, amelyek hajókon érkező folyékony földgázt alakítanak vissza gázneművé, majd a vezetékhálózatba juttatják. A Wilhelmshaven 1 terminál 2022 végén kezdte meg működését, a második egység pedig 2025-ben állt üzembe. Ezek a létesítmények javítják az ellátási lehetőségeket, ám nem garantálják, hogy minden időszakban elegendő és kedvező árú szállítmány áll rendelkezésre.

Az úszó terminálok gyors telepítése a válságkezelés szempontjából előnyt jelentett. A kikötők, a csatlakozó vezetékek és a visszagázosító kapacitás kialakítása azonban jelentős beruházást igényel. A környezetvédelmi szervezetek közben arra figyelmeztetnek, hogy a fosszilis infrastruktúra hosszú távú fenntartása ütközhet a kibocsátáscsökkentési célokkal. A döntéshozóknak ezért az ellátásbiztonság rövid távú szempontjait az energiarendszer átalakításával együtt kell mérlegelniük.

A gázárak emelkedése különösen érzékenyen érinti azokat az iparágakat, amelyek nagy mennyiségű hőt vagy földgázt használnak alapanyagként. A vegyipar, a műtrágyagyártás, a kerámiaipar és egyes élelmiszeripari tevékenységek költségei gyorsan megugorhatnak. A magasabb árak a vállalatok beruházási döntéseire is hatnak: egyes termelők átmenetileg visszafoghatják a kapacitást, mások hatékonyabb berendezésekbe fektethetnek. Az energiaárak ezért a külgazdasági versenyképesség egyik meghatározó tényezőjévé váltak.

A lakossági fogyasztók által fizetett árak késleltetve követhetik a nagykereskedelmi változásokat. A szerződések időtartama, a nemzeti árszabályozás, az adók és a támogatási rendszerek országonként eltérnek. Emiatt ugyanaz a nemzetközi drágulás másképp jelenhet meg a német, az olasz vagy a magyar háztartások számláiban. A nagykereskedelmi piac mozgása azonban előbb-utóbb befolyásolhatja az új szerződéseket és az állami költségvetések mozgásterét.

A magyar gazdaság szempontjából a gázellátás kérdése különösen jelentős. Az ország ipara és lakossági fűtése továbbra is számottevő földgázfelhasználással jár, a beszerzésekben pedig a vezetékes import és a tárolói kapacitás egyaránt fontos. A nemzetközi piaci drágulás hatása függ a szerződéses feltételektől, az árképletektől és a forint árfolyamától is. A hazai helyzetet ezért nem lehet egyetlen európai átlagadatból levezetni.

Az Európai Központi Bank szeptemberi előrejelzése már jelezte, hogy a gáz és az áram várható ára a korábbi becsléseknél magasabb lehet. A jegybank számításai szerint a 2026-os energiaár-sokk hatása részben az inflációban, részben a gazdasági növekedés kilátásaiban jelenik meg. A magasabb energiaköltségek idővel az áruk és szolgáltatások árába is beépülhetnek, miközben a háztartások fogyasztási lehetőségeit szűkítik. Ez bonyolítja a kamatpolitikát és a költségvetési döntéseket.

A piacot a tárolói szintek mellett az időjárás is alakítja. Egy enyhébb tél csökkentheti a felhasználást, míg tartós hideghullám esetén a készletek gyorsabban fogynak. A szél- és vízenergia termelése, az atomerőművek rendelkezésre állása és az ipari kereslet szintén befolyásolja, mennyi földgázra van szükség az áramtermeléshez. Az előrejelzések ezért forgatókönyvekkel dolgoznak, nem pedig biztos hiányt jósolnak.

A gázpiac alkalmazkodását a keresletcsökkentés is segítheti. Az épületek szigetelése, a korszerű fűtési rendszerek, az ipari hővisszanyerés és a villamosítás hosszabb távon mérsékelheti a behozatali igényt. Ezek a beruházások azonban nem valósíthatók meg egyik télről a másikra. A következő hónapokban a meglévő infrastruktúra megbízhatósága, a beszerzési szerződések és a fogyasztási alkalmazkodás kapja a legnagyobb szerepet.

A cseppfolyósított földgáz kereskedelme rugalmasabbá tette a beszerzést, de az árkockázatot is globálissá tette. Ha Ázsiában nő a kereslet, vagy a Közel-Keleten szállítási zavar támad, az európai árak akkor is emelkedhetnek, ha a helyi vezetékhálózat működik. A 2027-re tervezett orosz LNG-importtilalom további alkalmazkodást igényel. A következő fűtési idény ezért azt teszteli, mennyire képes az európai energiarendszer egyszerre biztosítani a folyamatos ellátást és elviselhető szinten tartani a költségeket.