Petőfitől Lisztig: emlékezetes kulturális hét várható

A július 27-én kezdődő hét különösen sűrű kulturális emléknaptárt kínál. Több olyan magyar alkotó születési vagy halálozási évfordulója esik erre a hét napra, akinek művei és személyisége máig jelen vannak az irodalomban, a zenében, a színházban és a televíziós emlékezetben. A nemzetközi névsor is szokatlanul gazdag: a gyermekirodalomtól a romantikus zenén át a divatig és a modern fantasyig egymástól távoli művészeti területek találkoznak. Az évfordulók arra is alkalmat teremtenek, hogy az intézmények, televíziók, rádiók és könyvtárak ne puszta naptári adatokat soroljanak, hanem újra hozzáférhetővé tegyék az életműveket.

Július 27-én lesz tizenöt éve, hogy meghalt Kristóf Ágota. A Kőszegen nevelkedett író az 1956-os forradalom leverése után férjével és néhány hónapos gyermekével Svájcba menekült. Neuchâtelben telepedett le, eleinte gyári munkásként dolgozott, majd francia nyelven kezdett írni. Ez a nyelvváltás nem valamiféle könnyű kulturális beilleszkedés eredménye volt: saját megfogalmazása szerint a francia sokáig ellenséges nyelv maradt számára, mégis ezen alkotta meg legismertebb műveit. A nagy füzet szikár mondatai, könyörtelen gyermeki nézőpontja és morális bizonytalansága olyan európai tapasztalatot sűrített regénnyé, amelyet a háború, a diktatúra és a száműzetés formált.

Kristóf Ágota évfordulója azért is fontos, mert pályája kijózanítóan mutatja meg, milyen összetett a magyar kultúrához tartozás. Magyarországon született, magyarul kezdett verset és naplót írni, világhírűvé mégis francia nyelvű svájci szerzőként vált. Műveit számos nyelvre lefordították, regényeiből filmek és színpadi feldolgozások születtek. Hazai újrafelfedezése lassabb volt nemzetközi sikerénél. A tizenötödik évforduló jó alkalom volna felolvasásokra, színházi estekre és olyan beszélgetésekre, amelyek a kényszerű emigráció, az anyanyelv elvesztése és az európai identitás kérdéseit is előtérbe hozzák.

Ugyanezen a napon lesz tizenöt éve Molnár Gál Péter halálának. A huszadik század második felének egyik legnagyobb hatású magyar színikritikusa kivételes tájékozottsággal és erős, gyakran kegyetlen ítéletekkel alakította a színházi közbeszédet. Kritikái, portréi és színháztörténeti írásai ma is fontos források, miközben pályájának megítélését súlyosan terheli állambiztonsági múltja. Az évforduló így nem kínál könnyű ünneplést. Inkább alkalom arra, hogy a szakma egyszerre beszéljen a kritikai teljesítményről, a hatalommal kialakított viszonyról, valamint arról, miként lehet egy jelentős életművet erkölcsi felmentés nélkül olvasni.

A július 27-i nemzetközi évfordulók közül Mihail Lermontov halála emelkedik ki. Az orosz romantika kiemelkedő költője és az Egy korunk hőse szerzője 1841-ben, 26 évesen vesztette életét párbajban. Halálának száznyolcvanötödik évfordulója felidézi azt a tizenkilencedik századi művészeszményt, amelyben a költői lázadás, a politikai gyanakvás és a korai, erőszakos halál összekapcsolódott. Lermontov alakja az orosz kultúrában Puskinéhoz hasonló mítosszá vált, művei ugyanakkor jóval többek a tragikus életrajz illusztrációinál: a modern, önmagával is konfliktusban álló hős egyik első nagy európai megfogalmazását adják.

Július 28-án Beatrix Potter születésének százhatvanadik évfordulója következik. A Nyúl Péter meséje és a többi állattörténet szerzőjét sokan gyermekkönyvíróként ismerik, pályája azonban ennél gazdagabb. Kiváló rajzoló, a gombák iránt érdeklődő amatőr természettudós, gazdálkodó és természetvédő volt. Könyveiben az állatok nem cukormázzal bevont emberfigurák: esendők, önfejűek, olykor számítóak, a történetek világa pedig egyszerre biztonságos és veszélyes. Potter könyvei generációkon átívelő nemzetközi sikert értek el, bevételeiből földeket vásárolt, és jelentős birtokokat hagyott a brit National Trustra.

Ugyanerre a napra két nagy zeneszerző halálozási évfordulója is esik. Antonio Vivaldi 1741. július 28-án halt meg Bécsben, vagyis 285 éve. Johann Sebastian Bach kilenc évvel később, 1750. július 28-án távozott. Vivaldi életművének sorsa önmagában kulturális tanulság: a halála után hosszú időre háttérbe szorult szerzőt a huszadik század fedezte fel újra teljes gazdagságában. Bach műveinek utóélete másképp alakult, bár az ő zenéjének szélesebb körű reneszánsza is későbbi előadóknak és kutatóknak köszönhető. A két évforduló rádiós és koncertprogramok természetes kiindulópontja lehet.

Július 29-én Robert Schumann halálának százhetvenedik évfordulójára emlékezhet a zenei világ. A német romantika zeneszerzője 46 évesen halt meg az endenichi intézetben, súlyos lelki és testi szenvedések után. Dalai, zongoraciklusai és szimfonikus művei a romantikus művész önvizsgálatának legérzékenyebb dokumentumai közé tartoznak. Életműve elválaszthatatlan Clara Schumann pályájától, aki kivételes zongoraművészként, zeneszerzőként és férje műveinek gondozójaként is önálló helyet érdemel a kánonban. A jubileum jó lehetőség arra, hogy a koncertélet a megszokott életrajzi tragédia mellett ezt a művészi partnerséget is pontosabban mutassa be.

Július 30-a két jelentős magyar évfordulót hoz. Húsz éve halt meg Zenthe Ferenc, akinek alakja több nemzedék számára összeforrt a magyar televíziózás fénykorával. A Tenkes kapitánya, a Szomszédok és számos film, rádiójáték, valamint színpadi szerep révén olyan színészi jelenlétet teremtett, amelyben a természetes közvetlenség és a pontos mesterségbeli tudás találkozott. Taki bácsi figurája könnyen elfedheti pályája sokszínűségét, ezért az évforduló akkor tölti be igazán a szerepét, ha a közmédia és a színházi archívumok a kevésbé ismert alakításokat is előveszik.

Ugyanezen a napon született 120 éve Rajter Lajos karmester és zeneszerző. Életútja Pozsonyhoz, Budapesthez és Bécshez egyaránt kötődött, így személye a közép-európai zenei kultúra összefonódását példázza. A két világháború közötti és az 1945 utáni időszakban is fontos szerepet játszott a szlovákiai hangversenyéletben, Bartók Béla és Kodály Zoltán műveinek értő tolmácsolója volt, karmesterként és pedagógusként pedig több nemzedékre hatott. Magyarországi ismertsége kisebb annál, mint amit munkássága indokolna. A jubileum alkalmat adhatna rádiófelvételeinek, vezényléseinek és zeneszerzői hagyatékának szélesebb bemutatására.

A hét magyar szempontból legsűrűbb napja július 31. Ekkor lesz 177 éve annak, hogy Petőfi Sándor eltűnt a segesvári csata forgatagában. Halálának pontos körülményeiről időről időre új elméletek születnek, a történeti kutatás legelfogadottabb álláspontja szerint azonban 1849. július 31-én vesztette életét. A bizonytalan sírhely és a lezáratlan történet jelentős része lett a Petőfi-mítosznak. Műveinek erejét mégsem ez adja, hanem az a nyelvi közvetlenség és műfaji sokoldalúság, amellyel a szerelmi verstől a forradalmi költészetig új hangot teremtett a magyar irodalomban.

Július 31-én lesz Liszt Ferenc halálának száznegyvenedik évfordulója is. A zeneszerző és zongoraművész 1886-ban Bayreuthban halt meg, miközben lánya, Cosima Wagner környezetében tartózkodott. Liszt életében európai híresség, a modern koncertkultúra egyik megteremtője és a zongorajáték forradalmi megújítója lett. Magyar kötődése nem szűkíthető egyetlen nemzeti kategóriába: nemzetközi pályája, többnyelvű környezete és európai kapcsolatrendszere mellett következetesen vállalta magyar identitását, támogatta a hazai zenei intézményeket, és nevéhez fűződik a Zeneakadémia megalapítása. A jubileum a magyar kulturális diplomácia számára is kiemelt lehetőség.

Petőfi Sándor és Liszt Ferenc ugyanazon napra eső évfordulója két eltérő kulturális pályát állít egymás mellé. Az egyik alkotó 26 évesen, forradalmárként tűnt el, a másik 74 évesen, világhírű művészként halt meg. Petőfi a magyar nemzeti költő mintájává vált, Liszt a nemzetközi művészéletben képviselte a magyar kultúrát. Mindkettőjük utóéletét erős politikai és intézményi kisajátítások kísérték. Egy korszerű megemlékezés akkor lehet hiteles, ha az ünnepi jelképek mögül a kísérletező, vitázó, saját koruk határait átlépő alkotók is előkerülnek.

Augusztus 1-jén Yves Saint Laurent születésének kilencvenedik évfordulója kínál nemzetközi témát. Az Algériában, Oránban született tervező fiatalon került Párizsba, Christian Dior utódjaként pedig már húszas évei elején a divatvilág középpontjába jutott. Saját divatházában a női öltözködés társadalmi változásaira érzékenyen reagált: a női szmoking, a nadrágkosztüm és a képzőművészetből merítő kollekciók révén a ruha a modern önkifejezés eszközévé vált. Életművének értékelése ma a kreativitás mellett a divatipar üzleti, testképi és munkakulturális kérdéseit is felveti.

Ugyancsak augusztus 1-jén lesz harminc éve, hogy először megjelent George R. R. Martin A Game of Thrones című regénye, A tűz és jég dala sorozat nyitódarabja. A könyv kezdetben nem vált azonnal világméretű jelenséggé, a későbbi kötetek és a televíziós feldolgozás azonban gyökeresen átalakították a fantasy közönségét és presztízsét. A történelmi mintákból, dinasztikus konfliktusokból és morális bizonytalanságból építkező világ azt is megmutatta, miként válik egy regénysorozat globális kulturális iparággá. A harmincadik évforduló mögött ugyanakkor ott van a befejezetlenség kérdése és az adaptáció vitatott öröksége.

A hét zárónapja, augusztus 2. más jellegű emlékezést kíván. Ezen a napon tartják a roma holokauszt nemzetközi emléknapját. 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjjel az auschwitz-birkenaui úgynevezett cigány családi tábor utolsó több ezer foglyát, köztük gyermekeket, nőket és időseket gyilkoltak meg. A náci népirtás roma áldozatainak története évtizedeken át a közös európai emlékezet peremén maradt. Magyarországon is hosszú út vezetett addig, hogy az üldöztetés, a deportálások, a munkaszolgálat és a tömeggyilkosságok a történelmi oktatásban és az állami megemlékezésekben megfelelő helyet kapjanak.

A július 27. és augusztus 2. közötti évfordulók így jóval többet kínálnak ünnepi koszorúzásoknál. Kristóf Ágota a nyelvvesztésről és az emigrációról, Molnár Gál Péter a tehetség és az erkölcsi felelősség összeütközéséről, Rajter Lajos Közép-Európa közös zenei örökségéről, Zenthe Ferenc a közös televíziós emlékezetről beszélhet a jelenhez. Petőfi Sándor és Liszt Ferenc a nemzeti kánon eltérő útjait mutatja, a külföldi alkotók pedig azt, hogy a gyermekkönyv, a romantikus dal, a divat és a fantasy egyaránt képes hosszú időre átalakítani a kulturális képzeletet.

Az évfordulós hét valódi értékét az adná, ha a megemlékezések után is maradna valami hozzáférhető: digitalizált kézirat, ingyenesen meghallgatható hangfelvétel, felújított film, új fordítás, iskolai segédanyag vagy archív színházi közvetítés. A magyar kulturális intézmények jelentős, részben feltáratlan gyűjteményeket őriznek. A jubileumok figyelmet és közönséget teremtenek ezek bemutatásához. A következő hét névsora ritka lehetőséget ad arra, hogy az emlékezés ne lezárt életrajzokat, hanem ismét használatba vett műveket jelentsen.