Londonban visszakapják ukrán történetüket a kincsek

A londoni Victoria and Albert Museum egyik legfrissebb bemutatója mindössze hét műtárgyból áll, mégis egy egész művészettörténeti fejezet átírására vállalkozik. A szeptember 14-én megnyílt Sacred Treasures from Kyiv a kijevi Pecserszka Lavra barokk egyházi kincseit mutatja be, első alkalommal Nagy-Britanniában. A tárlat 2027. szeptember 17-ig tartott nyitva. A tárgyak mellett legalább ilyen fontos az a muzeológiai munka, amelynek célja, hogy az ukrán művészeti örökséget kiszabadítsa a hosszú ideig rávetített orosz birodalmi értelmezésből.

A hét kölcsönzött mű a Nemzeti Történelmi és Kulturális Rezervátum, a Kijevo-Pecserszka Lavra gyűjteményéből érkezett. Látható volt köztük ikon, ezüstborítású oltári evangélium, az eucharisztiában használt diskos, aranyozott ezüstkehely, tabernákulum és kereszt. A 17–18. századi kijevi ötvösök munkái az ukrán barokk olyan ágát képviselik, amely Nyugat-Európában kevéssé ismert, pedig a korszak egyik magas színvonalú kézműves és művészeti kultúrája alakult ki a városban.

A Pecserszka Lavra 1051-ben alapított kolostoregyüttese közel ezer éve Kijev egyik legfontosabb vallási és kulturális központja. A barlangkolostorból kinövő intézmény egyszerre volt zarándokhely, oktatási központ, könyvnyomtató műhely és művészeti megrendelő. Ma az UNESCO világörökségi listáján szerepel. Az idei londoni bemutató két jubileummal is egybeesik: a Lavra alapításának 975., a nemzeti rezervátum létrejöttének századik évfordulójával.

A kiállítás középpontjában nem csak az évforduló állt. A V&A és a kijevi intézmény évek óta közösen kutat két különleges, aranyozott ezüst cári kaput, amelyek egykor a Lavrához tartoztak. A szovjet korszakban kikerültek a kolostorból, majd külföldi magángyűjteményeken mentek keresztül. Jelenleg a Gilbert Trust for the Arts hosszú távú kölcsönzéseként vannak a londoni múzeumban. A kutatás során egyre pontosabban sikerült rekonstruálni eredetüket és kapcsolatukat a kijevi ötvösműhelyekkel.

A kapuk története azért vált kultúrpolitikai üggyé, mert a korábbi katalógusok és értelmezések évtizedeken keresztül orosz birodalmi keretben írták le őket. Az ukrán eredet, a helyi műhelyek és a kijevi vallási kultúra háttérbe szorult, a tárgyakat egy tág, gyakran egyszerűen „orosznak” nevezett művészeti hagyomány részeként kezelték. A V&A most kifejezetten azt hangsúlyozza, hogy az új kutatás visszakapcsolja a kapukat saját ukrán történeti és művészeti környezetükhöz.

Ez a korrekció az orosz invázió után különös súlyt kapott. Ukrajnában a háború 2022 óta templomokat, múzeumokat, könyvtárakat, levéltárakat és történeti épületeket is veszélyeztetett vagy elpusztított. A kulturális örökség védelme ezért nem kizárólag restaurátori feladat. Az ukrán intézmények számára annak bizonyítása is fontossá vált, hogy az ország művészeti hagyománya saját történeti fejlődéssel rendelkezik, és nem az orosz kultúra regionális változata.

A múzeumi terminológia ebben a helyzetben politikai jelentőséget kap. Nyugati gyűjteményekben sok ukrán származású alkotót és műtárgyat évtizedeken át oroszként katalogizáltak, részben azért, mert az Orosz Birodalom vagy a Szovjetunió területéről kerültek a gyűjteményekbe. Az elmúlt években több nagy intézmény felülvizsgálta ezeket a meghatározásokat. A változás nem azt jelenti, hogy a történelmi kapcsolatok eltűnnek, hanem azt, hogy a birodalmi államhatár nem helyettesítheti automatikusan a mű keletkezési helyének, alkotójának és kulturális közegének pontos leírását.

A V&A kiállítása ennek jó példája, mert a tárgyak fizikai helye és a róluk szóló szöveg egyszerre változik meg. A hét kijevi művet a múzeum Sacred Silver and Stained Glass, illetve Silver galériáiban helyezték el a saját gyűjtemény darabjai mellett. Így az ukrán barokk nem elkülönített egzotikus fejezetként jelenik meg, hanem az európai ötvösművészet összehasonlítható részeként. A tárgyak technikai minősége, anyaghasználata és ikonográfiája közvetlenül párbeszédbe kerül más európai egyházi művekkel.

Különösen látványos az 1785-ben készült diskos és asteriskos. A diskos az ortodox liturgiában az eucharisztikus kenyér elhelyezésére szolgáló tányér, fölé pedig csillag alakú tartószerkezet kerül. A kijevi ötvös, Hrihorij Csizsevszkij munkája aranyozott ezüstből készült, és egyszerre használati liturgikus tárgy és rendkívül finom művészi munka. Hasonló kettősség jellemzi a többi darabot is: eredeti környezetükben nem múzeumi műtárgyak, hanem vallási szertartások aktív eszközei voltak.

A 1707-es oltári evangélium ezüstborítása ugyancsak megmutatja, milyen szorosan kapcsolódott össze Kijevben a könyvkultúra, az ötvösség és az egyházi megrendelés. A Lavra saját nyomdája a keleti szláv világ egyik jelentős könyvkiadó központja volt. A gazdagon díszített liturgikus könyvek ezért egyszerre közvetítették a szöveget és reprezentálták az intézmény gazdasági, művészeti és spirituális erejét.

A londoni projekt mögött széles intézményi együttműködés áll. A British Council segítette a hét tárgy szállítását és az ukrán szakemberek részvételét a kutatásban. A programban részt vesz az Ukrán Intézet, Ukrajna kulturális és külügyi tárcája, a londoni ukrán nagykövetség, valamint a Gilbert Trust. A partnerség a brit–ukrán százéves együttműködési megállapodás kulturális céljaihoz is kapcsolódik. A múzeum tehát itt diplomáciai térként is működik: a tárgyak mellett szakemberek, tudás és intézményi kapcsolatok mozognak az országok között.

A szeptember 15-i nemzetközi szimpózium ezt a szakmai oldalt emelte ki. Brit, ukrán és más országokból érkező kutatók arról beszéltek, hogyan kell újragondolni a külföldi gyűjteményekben őrzött ukrán örökség eredetét, attribúcióját és bemutatását. A vita a háború miatt sürgetővé vált, de régebbi problémákra épül. A 19. és 20. századi európai múzeumok katalogizálási rendszerei gyakran birodalmi központok szerint rendezték a perifériák művészetét. Emiatt Kijev, Lviv, Harkiv vagy Odessza művészeti produkciója sokszor Moszkva és Szentpétervár történetének függelékeként jelent meg.

Az ukrán kulturális intézmények az utóbbi években tudatosan dolgoznak ennek megváltoztatásán. Nemzetközi kiállítások, kölcsönzések és kutatási partnerségek segítségével próbálják láthatóvá tenni a saját művészettörténeti fogalmaikat. Ez a munka különösen fontos azoknál a korszakoknál, amikor a mai Ukrajna területe más államalakulatokhoz tartozott. A pontosabb meghatározás nem mindig ad egyetlen, végleges nemzeti címkét; sokszor éppen a többes kötődések bemutatása a hitelesebb megoldás.

A Pecserszka Lavra esetében azonban a földrajzi és intézményi eredet világos. A most Londonban látható műveket kijevi mesterek készítették a kijevi kolostori közösség számára. Az, hogy későbbi birodalmi és szovjet rendszerek milyen kategóriákba sorolták őket, a tárgyak utóéletéhez tartozik. A V&A új értelmezése ezt a réteget sem törli ki, de különválasztja a mű keletkezését attól a későbbi történettől, amelyben a műtárgy külföldi gyűjteménybe került.

A cári kapuk sorsa közben a provenienciakutatás jelentőségét is megmutatja. A műtárgy eredetének feltárása ma már nem pusztán azt jelenti, hogy ismertté válik egy korábbi tulajdonos neve. A kutatók azt vizsgálják, milyen körülmények között hagyta el a tárgy eredeti helyét, milyen kereskedelmi vagy politikai hálózatokon ment keresztül, hogyan változott a leírása, és milyen tudás veszett el közben. A szovjet korszakban szétszóródott kelet-európai egyházi művészet esetében ez különösen összetett feladat.

A kiállításnak az is jelentőséget ad, hogy a kölcsönzés egy háborúban álló országból történt. A múzeumi kölcsönzés ilyenkor biztonsági kérdés is: szállítási útvonalat, biztosítást, állapotfelmérést és vészhelyzeti terveket kell kidolgozni. Ugyanakkor az ukrán fél számára fontos, hogy a háború ne zárja be az ország kulturális örökségét. A nemzetközi jelenlét azt üzeni, hogy az intézmények továbbra is működnek, kutatnak és képesek egyenrangú szakmai partnerként részt venni nagy európai projektekben.

A British Council ezt a kapcsolatépítést külön programokkal támogatja. A cél nem kizárólag műtárgyak külföldre juttatása, hanem restaurátorok, kurátorok, muzeológusok és kutatók közötti hosszú távú együttműködés. Ez a tudáshálózat később az ukrajnai helyreállításban is szerepet kaphat. A háború után sérült műemlékek, múzeumok és gyűjtemények helyreállítása olyan léptékű feladat lesz, amelyhez nemzetközi szakmai és pénzügyi háttérre is szükség van.

A V&A számára a projekt a saját gyűjteményi múltjával való szembenézés része. A nagy nyugat-európai múzeumok egyre gyakrabban vizsgálják felül, milyen nyelven írják le azokat a tárgyakat, amelyek gyarmati, birodalmi vagy háborús körülmények között kerültek hozzájuk. A pontosabb eredetmegjelölés nem feltétlenül jár restitúcióval, de megváltoztatja azt, hogy a látogató mit lát. Egy „orosz” ezüstkapu és egy kijevi Lavrából származó, ukrán barokk ötvösök által készített kapu fizikailag ugyanaz a tárgy, történetileg mégis más jelentést kap.

A mostani bemutató ingyenesen látogatható, és egy teljes évig nyitva marad. Ez lehetővé teszi, hogy a hét mű ne egy rövid diplomáciai gesztus legyen. A múzeum kapcsolódó előadásokat és szakmai programokat szervez, miközben a tárgyak a V&A állandó gyűjteményi környezetében maradnak. A hosszú időtartam arra is alkalmat ad, hogy az új attribúció és az ukrán történeti keret beépüljön a múzeum mindennapi működésébe.

A Sacred Treasures from Kyiv ezért kis kiállítás nagy kultúrpolitikai téttel. Hét tárgyon keresztül arról beszél, ki nevezi el a művészeti örökséget, ki írja meg a tárgyak történetét, és milyen szerepe van ebben a származási ország szakembereinek. Az ukrán kultúra elleni háborús pusztítás közepette a megőrzés nem ér véget a műtárgy fizikai biztonságánál. Az is védelem, ha egy kijevi művet kijeviként, egy ukrán hagyományt ukránként lehet megismerni, miközben minden történeti kapcsolat és kölcsönhatás továbbra is látható marad.