Magyar alkotó került a velencei elit tizenkettőbe

A Velencei Biennále szeptember 21-én tette közzé a Biennale College Architettura új évfolyamának 12 résztvevőjét. A névsorban Magyarország is szerepel: Stav Bouzaglo projektje bekerült abba a szűk körbe, amely a következő napokban Wang Shu és Lu Wenyu vezetésével dolgozhat tovább Velencében. A programra több mint nyolcvan, harminc év alatti alkotó jelentkezett 36 országból. A kiválasztottak Kínától Mexikóig, Szíriától Horvátországig érkeznek, és a szervezők tudatosan nem kizárólag építészeket kerestek: a felhívás a teljes épített környezethez kapcsolódó, kísérleti és több tudományterületet összekapcsoló gondolkodást várta.

A Biennale College a velencei intézmény tehetséggondozó laboratóriuma. A képzőművészetben, a filmben, a táncban, a zenében és a színházban már régóta működő modell lényege, hogy a fiatal alkotókat nem kész művekkel hívják meg egy kiállításra. A kiválasztás után mentorált fejlesztési szakasz következik, amelyben az ötletből megvalósítható, költségvetéssel és gyártási tervvel rendelkező projekt lesz. Az építészeti program harmadik évfolyamában a 12 résztvevő közül legfeljebb négy kaphat 25 ezer eurós támogatást. Ezek a munkák a 2027. május 8. és november 21. között megrendezendő 20. Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállításon, versenyen kívül jelenhetnek meg.

A magyar vonatkozás azért érdekes, mert a hivatalos közlemény Stav Bouzaglót Magyarországhoz sorolja, miközben pályája eleve nemzetközi. Korábbi munkái az ipari formatervezés, az anyagkísérletek, a biológiai folyamatok és az ökológiai gondolkodás határán mozogtak. Egy korábbi projektjében például a korallok biomineralizációjából kiindulva vizsgálta, miként lehet a tárgykészítés tempóját visszalassítani, és hogyan válhat maga az anyag természetes átalakulása a tervezés részévé. Ez a gondolkodás jól illeszkedik ahhoz az irányhoz, amelyet a 2027-es biennále főkurátorai kijelöltek.

Wang Shu és Lu Wenyu a „Do Architecture” jelszóval készítik elő a következő építészeti világkiállítást. A kínai építészpáros több évtizedes munkájában a helyi anyagok, a kézműves tudás, a bontott elemek újrahasználata és a történeti emlékezet egyaránt fontos. Azt állítják, hogy az építészetnek vissza kell találnia a fizikai valósághoz: a földhöz, az anyaghoz, a mesterségekhez és azokhoz a közösségekhez, amelyek az épületeket használják. A velencei kiállítás ezért a technológiai látványosság helyett a megvalósításra, a javításra, az újrahasználatra és a helyi tudásra helyezi a hangsúlyt.

Ez az irány különösen időszerű az építészetben. Az ágazat egyszerre küzd a klímaváltozás következményeivel, az építőanyagok magas környezeti terhével, a lakhatási válsággal és azzal, hogy a nagyvárosi fejlesztések egyre több helyen hasonló formákat termelnek. Wang Shu és Lu Wenyu szerint a válasz nem feltétlenül egy újabb technológiai rendszer. Sokszor éppen az a tudás értékelődik fel, amelyet a modern építőipar korábban korszerűtlennek minősített: a helyi szerkezet, a javítható anyag, az alkalmazkodó építés és az a gyakorlat, amelyben a tervező közvetlen kapcsolatban marad a kivitelezéssel.

A magyar építészeti közeg számára ez különösen érdekes, mert a 2027-es nemzeti pavilon is hasonló irányba fordul. A Ludwig Múzeum szeptember elején hirdette ki, hogy Frazon Zsófia Maskara. The Carnival of Things című terve képviseli Magyarországot. A projekt a Tisza-parti lábasházakból, vagyis olyan spontán építészeti formákból indul ki, amelyek többnyire hivatásos tervező nélkül, a helyi körülményekhez igazodva alakultak ki. A pályázatra rekordot jelentő 17 terv érkezett, közülük 15 volt érvényes. A zsűri döntése így azt is jelzi, hogy a hazai építészeti gondolkodásban erősödik az érdeklődés a hétköznapi, alulról építkező és erőforrás-takarékos megoldások iránt.

A két magyar jelenlét természetesen eltérő. A nemzeti pavilon állami intézményi keretben, nyílt kurátori pályázat eredményeként készül. A Biennale College ezzel szemben személyes alkotói pályát fejleszt, és nem országok közötti reprezentációként működik. Mégis van közöttük kapcsolat: mindkettő ugyanahhoz a nemzetközi fordulathoz kapcsolódik, amely az építészetet kevésbé tárgyként, inkább cselekvésként kezdi értelmezni. A hangsúly a kész ikonikus épületről a folyamatra, az anyagra, az alkalmazkodásra és a használatra kerül.

A Biennale College műhelye intenzív fejlesztési szakasz. A résztvevők egyéni és csoportos konzultációkon dolgoznak, a főkurátorok mellett meghívott mentorokkal és kulturális producerekkel. A projektterveket októberben véglegesíteni kell, a támogatásról november elejéig döntenek. A négy kiválasztott munka ezután újabb online produkciós műhelyben készül fel a megvalósításra, a velencei installációknak pedig 2027 tavaszára kell elkészülniük.

A 25 ezer eurós keret szándékosan korlátozott. Nem monumentális pavilonokat várnak, hanem olyan léptékű kísérleteket, amelyek világosan megfogalmazott kérdésből és következetes anyaghasználatból épülnek fel. A program ezzel az építészeti sztárkultúrával is szakít. Egy pályakezdő számára a legfontosabb nyereség nem feltétlenül maga a támogatás, hanem az, hogy egy nemzetközi kurátori és szakmai közegben hónapokon át fejlesztheti a munkáját, majd adott esetben a világ legfontosabb építészeti eseményén mutathatja be.

Velence szerepe közben maga is változik. A biennále hosszú időn át elsősorban reprezentációs tér volt, ahol országok és nagy irodák látványos kiállításokban mutatták meg, mit gondolnak az építészet jövőjéről. Az utóbbi években egyre több program foglalkozik kutatással, oktatással és fiatal alkotók támogatásával. A College ennek az intézményi fordulatnak az egyik legkézzelfoghatóbb formája: a biennále nem kizárólag bemutat, hanem műveket segít létrehozni.

A mostani magyar részvétel így még csak egy folyamat kezdete. Stav Bouzaglo bekerült a 12 kiválasztott közé, de a novemberi döntésig nyitott, mely négy terv jut el a megvalósításig. A helyzet éppen ettől érdekes. Egy nemzetközi építészeti esemény ritkán enged ennyire közel a mű születéséhez: itt a közönség már azelőtt látja a kiválasztás és fejlesztés logikáját, hogy a végső installáció megszületne. A 2027-es velencei magyar jelenlét pedig már most két irányból épül: egy nemzeti pavilonból és egy fiatal alkotói programból.