Láthatatlan bojkott sújtja a héber nyelvű irodalmat

A nemzetközi könyvpiac legrangosabb szakmai eseménye, a Frankfurti Könyvvásár kezdetén rendkívül komor és feszült légkör uralkodik a kiadói pavilonokban. Három évvel a gázai fegyveres konfliktus kirobbanása és a 2023. október hetedikei terrortámadás után a politikai megosztottság és a fegyveres összecsapások közvetlen hatást gyakorolnak a világirodalom vérkeringésére. Az izraeli Nemzeti Könyvtár legfrissebb felmérése szerint az elmúlt 36 hónapban világszerte több mint 2100 kötet jelent meg, amely közvetlenül vagy áttételesen feldolgozza a véres mészárlást, a túszdrámát és az azt követő gázai pusztítást. Kizárólag a zsidó államban mintegy 500 új kiadvány hagyta el a nyomdákat a gyermekkönyvektől kezdve a visszaemlékezéseken át az átfogó politikai elemzésekig. Míg a háborús tényirodalom, a haditudósítások és a túlélők beszámolói iránt továbbra is élénk a globális érdeklődés, a fikciós próza és a kortárs héber szépirodalom példátlan elszigetelődéssel kénytelen szembenézni a nyugati metropoliszokban.

A PEN America által készített átfogó nemzetközi felmérés lesújtó látleletet adott a héber irodalmi műhelyek és a nemzetközi könyvpiac kapcsolatáról. A jelentés rávilágított arra a láthatatlan, mégis kíméletlen cenzúrára, amely a kiadói döntéshozók körében érvényesül. Számos szerző arról számolt be, hogy ügynökeik vagy szerkesztőik arra kérték őket, a nemzetközi értékesíthetőség érdekében gyomlálják ki a kéziratokból a kifejezetten zsidó karaktereket, a jeruzsálemi vagy tel-avivi helyszíneket, s tüntessenek el minden olyan kulturális utalást, amely a szülőföldjükhöz kötné a cselekményt. A héber nyelvről fordító szakemberek egybehangzóan megerősítik ezt a tendenciát: egy évtizedek óta tevékenykedő műfordító arról adott számot, hogy a közelmúltban előkészített huszonöt-harminc könyvprojektje közül egyetlen kötet fordítási jogait sem tudta eladni a tengerentúli vagy európai kiadóknak. Mivel a globális könyvpiacon az amerikai vagy brit megjelenés jelenti a belépőt a többi nyelvi területre, az angolszász piac elzárkózása a kortárs szerzők teljes elnémulásához vezet.

A Frankfurti Könyvvásáron képviselt izraeli jelenlét jelentősége drámai módon csökkent. A jeruzsálemi székhelyű ügynökségek feleakkora kínálattal és lényegesen kevesebb találkozóval érkeztek a Rajna-menti városba, mint a konfliktus előtti esztendőkben. A tel-avivi székhelyű Bookstop kiadót vezető Orna Landau kénytelen volt önálló külföldi képviseleti irodát nyitni, hogy közvetlenül tudja ajánlani könyveit az európai vásárlóknak, ám a nemzetközi érdeklődés visszaesése így is kézzelfogható. Ráadásul a kulturális elzárkózás fordított irányban is rendkívül erőteljesen működik: az európai és tengerentúli írók közül mind kevesebben járulnak hozzá ahhoz, hogy köteteik héber fordításban megjelenhessenek Izraelben. Az ügynökök elmondása szerint a szerzők a nemzetközi aktivista csoportok bojkottfelhívásaitól tartanak, így önként feladják a helyi olvasóközönséget.

A művészeti életben kibontakozó cenzúra nem korlátozódik a kereskedelmi tárgyalásokra, a szakmai szervezetekben is példátlan belső szakadást idézett elő. A PEN America elnöke, a neves író, Dinaw Mengestu viharos körülmények között nyújtotta be lemondását, tiltakozásul amiatt, hogy a szervezet elnöksége a kulturális bojkottot a szabad véleménynyilvánítás korlátozásaként értékelte, ahelyett, hogy a palesztin lakosság melletti legitim politikai tiltakozás formájaként fogadta volna el. A vita alapvető emberi jogi és etikai fogalmak körül forog, ami a német nyelvterület díjbizottságaiban is heves vitákat kelt. A Német Könyvdíj idei zsűrijében például éles támadások érték Maha El Hissy irodalomtudóst korábbi esszéi miatt, ám a Börsenverein kiállt szakmai függetlensége mellett. A politikai feszültség a kiállítási terek közvetlen közelében is megnyilvánul: a vásárváros bejáratainál felállított palesztin alternatív könyvsátrak a gázai szenvedések bemutatásával igyekeznek felhívni magukra a figyelmet, éles kontrasztot képezve a heteken belül esedékes izraeli parlamenti választások kampányzajával.

A kortárs alkotók műveikben kétségbeesett kísérletet tesznek a borzalmak feldolgozására, a megbékélés és az emberi méltóság nyelvének megőrzésére. A rangos irodalmi elismerésekre jelölt Dana Vowinckel az Anton és Alma című művében egy szerelmi kapcsolat törésvonalain keresztül tárja fel a vérontás okozta belső megrendülést, míg Maxim Biller a Fekete szombatok lapjain a terrortámadás és az antiszemitizmus évezredes történelmi terheit fonja össze. Az idősebb nemzedék nemzetközi tekintéllyel bíró alakjai, köztük a Nobel-díjra esélyesként emlegetett David Grossman új regényében a szavak hiányáról, a kibeszélhetetlen tragédiákról ír, távol tartva magát a közvetlen pártpolitikától. Miközben a szerzők többsége élesen bírálja a jeruzsálemi kormányzati lépéseket és a háborús pusztítást, a nemzetközi bojkott nem tesz különbséget a hatalmat bíráló művészek és az állami propaganda között. A kultúra elszigetelése éppen azokat a hangokat fosztja meg az érvényesüléstől, akik a szövegek erejével, árnyalt emberi igazságokkal igyekeznének utat vágni a gyűlölet sötétjében.

A Közel-Keleten zajló vérontás árnyéka rávilágított az irodalmi intézményrendszer törékenységére, mutat rá a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung. A kiadói óvatosság, az intézményi öncenzúra és a radikális politikai mozgalmak nyomása lassan kiszorítja az egyetemes kulturális párbeszédet a nemzetközi fórumokról. A könyvek világában az emberi sorsok és a fájdalom mélysége helyett egyre inkább a politikai hűségnyilatkozatok válnak mérvadóvá. Amikor a kiadók és fesztiválok megtagadják a héber nyelvű művek befogadását, nem a hadviselő feleket kényszerítik visszavonulásra, hanem azt az egyetlen csatornát némítják el, amely képes lenne hidat verni az egymással szemben álló népek között.