Skót múzeumban elevenedik meg a rabszolgaság ellenzője
Perth egykori városházájában olyan filmalapú installáció nyílt meg, amely a 19. századi szabadságjogi küzdelmeket a helyi történelemmel kapcsolja össze. Az alkotás bemutatója alkalmat ad, hogy a brit intézmények saját gyarmati kapcsolataikat vizsgálják.
Október 9-én nyílt meg a skóciai Perth múzeumában Isaac Julien Lessons of the Hour – Frederick Douglass című, filmre és többcsatornás vetítésre épülő installációja. A bemutató különleges történeti kapcsolatot használ ki: az épület helyén álló egykori városházában Frederick Douglass 1846-ban négy alkalommal is felszólalt a rabszolgaság ellen. A kiállítás 2027. április 11-ig látogatható, a belépés ingyenes. A múzeum a művészeti alkotást a város és környéke transzatlanti rabszolga-kereskedelemmel kapcsolatos múltjának feldolgozásával együtt mutatja be.
Frederick Douglass az Egyesült Államokban rabszolgaságba született 1818-ban, majd 1838-ban megszökött, és az eltörlésért küzdő mozgalom egyik legismertebb szónokává vált. Saját élettörténetét könyvben is feldolgozta, előadásai pedig az Atlanti-óceán mindkét oldalán nagy figyelmet kaptak. A 19. század közepén a brit közönség számára a rabszolgaság amerikai valósága egyszerre volt erkölcsi és politikai kérdés. Douglass skót útjai azt is megmutatták, hogy az emberi jogokról folytatott viták a nemzetállami határokon kívül is formálták a közvéleményt.
Julien 2019-ben készült munkája a történelmi személyiséget a kortárs mozgóképművészet eszközeivel idézi meg. A több képernyőre komponált jelenetekben az archív emlékezet, a színészi jelenlét, a zene és a gondosan kialakított látvány egyaránt szerepet kap. A néző nem hagyományos életrajzi filmet lát, amely egyetlen időrendben vezet végig a főhős életén. Az installáció térben és időben is széttagolja az elbeszélést, így a történeti események, az emlékezés és a jelenkori értelmezés egyszerre vannak jelen. A megoldás különösen alkalmas arra, hogy a múlt feldolgozásának nehézségeit is érzékeltesse.
A bemutató az ARTIST ROOMS program keretében valósul meg, amelyet a Tate és a Skót Nemzeti Galériák közösen működtetnek. A kezdeményezés a modern és kortárs művészet jelentős alkotásait juttatja el a nagy központoktól távolabb fekvő intézményekbe. Perth az új bemutatókörút első állomása, Skóciában pedig egyedül itt látható a munka. Az együttműködés kultúrpolitikai jelentősége abban áll, hogy a nemzeti gyűjtemények anyaga olyan városokba is eljut, amelyeknek önállóan kevés esélyük lenne hasonló nemzetközi alkotást megszerezni.
Perth múzeuma 2024-ben nyílt meg mai formájában, az egykori városháza átalakításával. A történelmi épület új funkciója már önmagában is a helyi emlékezet és a kortárs kulturális intézményrendszer találkozását jelenti. A mostani kiállítás azonban ennél pontosabb kapcsolatot teremt, mert Douglass valóban ugyanott beszélt a szabadságról, ahol ma a látogatók az életéről készült művet nézhetik meg. Az intézmény így saját falait is történeti forrásként használja, és a helyszín az alkotás értelmezésének részévé válik.
A skót város múltjának vizsgálata azért fontos, mert a rabszolgaság történetét sokáig elsősorban a Karib-térség, az amerikai ültetvények és a nagy brit kikötővárosok felől mutatták be. A kereskedelmi kapcsolatok és a gyarmati gazdaság haszna azonban a kisebb településekhez is eljutott. A helyi vállalkozók, családok és intézmények történetében közvetett kapcsolatok is feltárhatók, amelyek egy korábbi, szűkebb nemzeti elbeszélésből gyakran hiányoztak. A múzeum ezt a tágabb összefüggést vizsgálja, miközben elkerüli azt az egyszerűsítést, hogy minden múltbeli szereplőre azonos felelősséget hárítson.
A tárlatban Julien alkotása mellett a fekete portréművészet két jelentős munkája is helyet kapott, amelyeket a Montrose Museum és a Stirling Smith Art Gallery and Museum adott kölcsön. A portré ebben az összefüggésben a láthatóság és az önreprezentáció kérdését is felveti. A rabszolgaság idején sok emberről a hatalom által készített nyilvántartások, gazdasági feljegyzések és ellenőrzési dokumentumok maradtak fenn. A saját arc, a személyes történet és a nyilvános megszólalás ezért különös jelentőséget kapott a szabadságjogi mozgalmakban.
A kiállítás nyíltan jelzi, hogy a bemutatott történeti anyag erőszakra, emberrablásra, kizsákmányolásra és rasszista nyelvhasználatra utaló részleteket tartalmaz. Az intézmény az eredeti forrásokban előforduló sértő kifejezéseket csak indokolt esetben használja. Ez a gyakorlat egyre fontosabb a múzeumok számára, amelyeknek egyszerre kell megőrizniük a dokumentumok hitelességét és figyelembe venniük a mai közönség érzékenységét. A történeti szöveg eltüntetése a múlt megértését akadályozhatja, a magyarázat nélküli bemutatás viszont újra megismételheti a kirekesztő beszédmódot.
Isaac Julien pályája régóta összekapcsolja a filmet, a fotográfiát, a társadalomtörténetet és a kortárs képzőművészetet. A Looking for Langston című, 1989-es munkája és az 1991-es Young Soul Rebels már korán megmutatta érdeklődését a kulturális emlékezet, az identitás és a társadalmi konfliktusok iránt. A későbbi, többcsatornás installációkban a mozgókép egyre inkább kiállítótéri műfajjá vált. A perthi bemutató ezért a múzeumi gyűjtemények hagyományos tárgyközpontú megközelítését is új irányból egészíti ki.
A brit múzeumok az utóbbi években sokat foglalkoznak azzal, hogyan mutassák be a gyarmati korszak örökségét. A viták a műtárgyak eredetére, a rabszolgaságból származó vagyonokra, az emlékművekre és a gyűjtemények elbeszélési szempontjaira is kiterjednek. A perthi tárlat különösen figyelemre méltó, mert nem egy általános történelmi áttekintéssel próbálja megoldani a feladatot. Egy konkrét, dokumentálható helyi eseményt állít a középpontba, majd ahhoz kapcsolja a szélesebb nemzetközi összefüggéseket.
A múzeum ingyenes belépéssel fogadja a látogatókat, és az október 9-i nyitás után hosszú időt hagy a program megismerésére. Ez a hozzáférési politika a közpénzből és alapítványi együttműködésből működő kulturális intézmények egyik fontos vállalása lehet. Az iskolai csoportok, a helyi családok és a turisták eltérő előismeretekkel érkeznek, ezért a kísérőszövegeknek és a közönségprogramoknak különösen nagy szerep jut. A filmalapú mű többféle belépési pontot kínál, de az értelmezéshez a történeti háttér megismerése is szükséges.
A perthi kiállítás arra ad példát, hogyan kapcsolható össze egy nemzetközi hírű kortárs művész alkotása a helyi intézményi emlékezettel. Frederick Douglass szavai a városban 180 évvel ezelőtt hangzottak el, az épület pedig azóta új szerepet kapott. A mostani bemutató a rabszolgaság elleni küzdelem történetét a mai múzeumlátogatók számára teszi hozzáférhetővé, miközben a skót társadalom saját múltjáról is pontosabb beszélgetést kezdeményez. A tárlat 2027 tavaszáig ad időt ennek a párbeszédnek.