A NZZ szerint Magyar rohamtempóban bontja le a NER-t

Száz nappal Magyar Péter kormányra kerülése után a Neue Zürcher Zeitung azt írja: Magyarországon olyan politikai felszabadultság érzékelhető, amilyenre hosszú ideje nem volt példa. Meret Baumann bécsi tudósító felidézi, hogy a választások után ezrek ünnepeltek a Kossuth téren, majd a parlamenti ülés végén esküt tett az új miniszterelnök. A svájci lap szerint azóta mintha folytatódna az ünnep: ismét élénk politikai vita zajlik, tízezrek követik a parlamenti közvetítéseket és Magyar Péter közösségi médiás bejelentkezéseit, a Medián egyik felmérésében pedig a válaszadók kétharmada úgy vélte, jó irányba halad az ország.

A NZZ hangsúlyozza, hogy a kormányfő támogatottsága a választási győzelem után tovább nőtt. A lap által idézett júliusi mérésben a Tisza 73 százalékos támogatottságot kapott, húsz ponttal többet, mint az áprilisi választás napján. A tudósítás ezt részben a politikai mézeshetek természetes jelenségének tekinti, ugyanakkor a növekedés mértékét feltűnőnek nevezi egy olyan országban, amelyet Orbán Viktor kormányzása alatt mély politikai megosztottság jellemzett.

Baumann szerint a hangulatváltozás nem kizárólag Magyar Péter személyének szól. A Fidesz korábban szinte bevehetetlennek látszó rendszere a választási vereség után meglepően gyorsan omlott meg. A közpénzes megrendelésektől függő gazdasági hálózatok, a hatalmat védő intézmények és a kormánypárti médiabirodalom egyaránt elvesztette korábbi stabilitását. A tudósítás példaként említi a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amelyet az új többség megszüntetett, valamint a Fideszhez közel álló médiacégeket, amelyek az állami hirdetési pénzek elapadása után tömeges elbocsátásokba kezdtek, néhány orgánum pedig meg is szűnt.

A svájci lap különösen nagy jelentőséget tulajdonít a médiaviszonyok megváltozásának. A közmédia az új kormány ellenőrzése alá került, hírműsorait átmenetileg felfüggesztette, és bocsánatot kért az előző évek torzításaiért. A NZZ szerint az Orbán-rendszer egyik legfontosabb hatalmi pillére a propaganda volt, amelynek gyengülése után a korábbi Fidesz-szavazók egy része is másként kezdte látni az ország helyzetét. Kováts Eszter politológus a lapnak arról beszélt, hogy a választási kampányban felrajzolt fenyegetések – például Magyarország háborúba sodródása vagy tömeges migráció – nem váltak valóra, és ez is hozzájárulhatott a Fidesztől a Tisza felé tartó választói mozgáshoz.

A NZZ ugyanakkor konkrét kormányzati eredményeket is felsorol. Magyar Péter két fontos választási ígérete az Orbán-kormány idején befagyasztott uniós források felszabadítása és az illiberális intézményrendszer visszabontása volt. A lap szerint mindkét területen történtek előrelépések. Az Európai Bizottság több mint 16 milliárd euró folyósítását helyezte kilátásba, részben reformokhoz és beruházási vállalásokhoz kötve, Magyarország pedig júliusban csatlakozott az Európai Ügyészséghez. Brüsszelben ezt fontos korrupcióellenes lépésként értékelték, és a magyar kormány valamint az uniós intézmények közötti kapcsolat is látványosan javult.

A tudósítás éppen ezen a ponton válik kritikussá. Baumann úgy látja, Brüsszel megkönnyebbülése egyelőre elfedi azt, hogy Magyar Péter a kétharmados többséget több olyan lépéshez is felhasználta, amely jogállami szempontból vitatható. A NZZ „Tisztítótűz hadműveletként” írja le azt a folyamatot, amelyben az új kormány eltávolította az Orbán-rendszer több kulcsszereplőjét. A lap a legvitatottabb döntések közé sorolja Sulyok Tamás államfő mandátumának átmeneti alkotmányos rendelkezéssel történő megszüntetését, valamint azt, hogy újra bevezettek bizonyos életkori korlátokat az Alkotmánybíróságon.

A svájci lap különösen problémásnak tartja a visszamenőleges mandátumkorlátozást. Az új szabályok szerint a miniszterelnöki tisztséget és a parlamenti képviselőséget meghatározott idő után nem lehet tovább betölteni, és a korlátozás a már letöltött ciklusokat is figyelembe veszi. Ez azt jelenti, hogy Orbán Viktor és a Fidesz több régi vezetője a következő választáson már nem indulhatna. A NZZ szerint ez a választójog passzív oldalát is érinti, és az Orbán-rendszer ellenfelei között is komoly kételyeket keltett. Kováts Eszter úgy fogalmazott: a kétharmados többség ilyen felhasználása már a Fidesz jövőbeni politikai lehetőségeit is tartósan korlátozza.

A lap ugyanakkor hiteltelennek nevezi a Fidesz vádját, amely szerint Magyar Péter önkényuralmat épít. A NZZ felhívja a figyelmet arra, hogy több reform az új miniszterelnök saját hatalmát is korlátozza. A kormányfői mandátum időbeli behatárolása, az Alkotmánybíróság jogköreinek bővítése és szakértők kormányzati szerephez juttatása olyan lépések, amelyeket a tudósítás pozitívan értékel. Példaként Orbán Anita külügyminisztert említi, aki korábbi diplomataként és vállalati vezetőként érkezett a tárca élére, és gyorsan szakított elődje oroszbarát külpolitikai irányával.

A NZZ szerint mindezek ellenére a Tisza első száz napját szinte teljesen Magyar Péter személye uralta. A kormányfő óráról órára dokumentálja munkáját a közösségi médiában, parlamenti felszólalásaitól a külföldi útjaiig. A Duna alacsony vízállása és a paksi atomerőmű hűtési problémái idején sisakban és védőszemüvegben jelentkezett be, helikopterről tekintette át a térséget, és folyamatosan tájékoztatta a lakosságot az energiahelyzetről. A lap szerint a kommunikáció hatásos volt: a kritikus napokon a fogyasztás mintegy 700 megawattal csökkent.

Baumann azonban kockázatot is lát a hiperaktív stílusban és a kormányfő impulzivitásában. Példaként Polgár Judit államfőjelöltségének ügyét idézi. Magyar Péter még azelőtt beszélt nyilvánosan a világhírű sakkozóról mint saját jelöltjéről, hogy vele minden részletet tisztázott volna. Polgár végül nemet mondott, a kormányfő pedig nyilvánosan elismerte hibáját, saját lelkesedésével magyarázta az elhamarkodott bejelentést, és magára vállalta a felelősséget. Kováts Eszter ezt meglepő önreflexiónak nevezte egy olyan politikustól, aki egyébként érzékenyen reagál a kritikára.

A következő jelölt kiválasztásakor már más módszert alkalmaztak, és végül Baka András személyében nemzetközileg ismert jogász került az államfői tisztségbe. A NZZ felidézi, hogy Baka korábban a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt, tisztségét az Orbán-kormány igazságügyi átalakítása során idő előtt veszítette el, Strasbourg pedig később kimondta, hogy jogait megsértették. A lap ezt szimbolikus fordulatként értelmezi: az Orbán-korszak jogállami leépítésének egyik első áldozata most köztársasági elnökként felügyelheti az alkotmányosság helyreállítását.

A tudósítás végén ugyanakkor Baka András egyik korábbi állásfoglalását is felidézi. A leendő államfő úgy vélte, egy autoriter rendszer lebontásakor rendkívüli eszközök is indokolhatók, a parlamenti képviselők visszamenőleges mandátumkorlátozását viszont elfogadhatatlannak nevezte. Megválasztása után pedig arra figyelmeztetett, hogy az új Magyarország nem épülhet bosszúra. A NZZ szerint ez már közvetlen üzenet Magyar Péternek is: az Orbán-rendszer lebontásának hitelessége azon múlik, hogy az új hatalom saját győzelmi lendületét is képes-e jogállami korlátok közé szorítani.