Paksi kőpróba: sorra jelentkeznek a NER milliárdosai

Néhány óra alatt különös látleletté vált a paksi fenékküszöb építése a magyar gazdaság elmúlt másfél évtizedéről. Magyar Péter miniszterelnök csütörtökön nyilvánosan hiányolta azoknak a nagyvállalkozóknak a felajánlásait, akik az Orbán-korszakban meghatározó építőipari szereplővé váltak. Még aznap este a Garancsi István és Scheer Sándor tulajdonában lévő Market Építő Zrt. tízezer tonna követ és annak saját kapacitással történő helyszínre szállítását ajánlotta fel. Pénteken további nagy cégek jelentkeztek, miközben a Mészáros Csoport azt közölte: egyik paksi érdekeltsége már a nyilvános felhívás előtt segítette a vízügy munkáját.

A háttér egy valódi műszaki vészhelyzet. A Duna rekordalacsony vízállása miatt a kormány a paksi atomerőmű hűtővízellátásának biztosítására Paks és Dunaszentbenedek között fenékküszöb építéséről döntött. A terv mintegy 145 ezer köbméter kő felhasználásával számol, a munkálatok már elkezdődtek. A vízügy, a honvédség és kijelölt vállalkozók párhuzamosan dolgoznak; a mélyebb paksi oldalon vízi járművekről kerül a nagy tömegű terméskő a mederbe, a másik oldalon szárazépítési technológiával haladnak a folyó közepe felé. A feladatnál ezért a megfelelő kőanyag mellett legalább ilyen fontos a bánya-, teherautó-, uszály- és rakodókapacitás.

Ebből a szempontból a nagy építőipari társaságok felajánlásai valódi gyakorlati értéket képviselnek. A Market közlése szerint előzetesen tízezer tonna követ tud biztosítani, amelyet a szükséges helyszínre saját eszközeivel el is szállít. A Szíjj László tulajdonában lévő Duna Aszfalt Mélyépítő Zrt. ezer tonna speciális vízépítési terméskövet ajánlott fel, közúti fuvarral együtt, és jelezte, hogy a kontingenst bővítené. A cég két, a mohácsi Duna-híd építésénél átmenetileg nélkülözhető uszályt is Paksra küldött. A Bayer Construct 25–30 ezer tonna, kiskunlacházi bányájában már kitermelt és osztályozott kavicsot ajánlott fel térítésmentesen.

A számokat ugyanakkor nem érdemes mechanikusan összeadni a fenékküszöb 145 ezer köbméteres anyagigényével. A kormányzati terv térfogatban számol, a vállalatok felajánlásai többnyire tonnában szerepelnek, az anyagok sűrűsége és műszaki felhasználhatósága eltérhet. A Bayer Construct maga is jelezte, hogy kavicsának egy része a kiszolgáló utakhoz vagy a partszakasz megerősítéséhez lehet alkalmas. A vízügyi szakemberek feladata eldönteni, pontosan mi kerülhet a mederbe, mi használható háttér-infrastruktúrához, és mely felajánlás vált ki tényleges állami beszerzést.

A politikai történet azért lett ennél jóval nagyobb, mert Magyar Péter tudatosan összekötötte a vészhelyzeti segítséget az Orbán-rendszer gazdasági elitjének múltjával. A miniszterelnök előbb a nagy építőipari cégeket sürgette, majd péntek délelőtt külön megnevezte Orbán Győző bányatulajdonost, Tiborcz Istvánt és Schmidt Máriát, mondván, több tucat vállalkozói és civil felajánlás érkezett, ők viszont addig nem adtak anyagot a paksi munkához. Ez politikai nyomásgyakorlás, nem jogi kötelezettség: magáncégeket és magánszemélyeket rendkívüli helyzetben sem lehet pusztán korábbi üzleti sikereik alapján adományozásra kötelezni.

A számonkérés mégis azért talál érzékeny pontra, mert az Orbán-korszak építőipari nagyvállalatai közül többnek a növekedése szorosan összefonódott az állami beruházásokkal. A Duna Aszfalt az elmúlt másfél évtizedben utak, hidak és más közlekedési projektek sorát nyerte el, Szíjj László érdekeltségei az autópálya-koncesszió környezetében is megjelentek. A Market Építő számos nagy állami és magánberuházás kivitelezője volt, Garancsi István pedig Orbán Viktorhoz fűződő régi személyes kapcsolata miatt is a NER-rel azonosított üzleti kör egyik ismert szereplője. A Bayer Construct tulajdonosa, Balázs Attila Tiborcz István üzlettársaként is ismert, cége pedig a Paks II. projekt szerkezetépítésében is kapott munkát.

A vállalati méretek megmutatják, miért fordult a figyelem éppen ezekre a cégekre. A Market Építő 2025-ben több mint 367 milliárd forint árbevételt és 40,9 milliárd forint adózott eredményt ért el. A Duna Aszfalt ugyanebben az évben 342,3 milliárd forint körüli bevételről és csaknem 35 milliárd forintos profitról számolt be. Ezekből a számokból nem következik, hogy a mostani adományok elenyészőek lennének: tízezer tonna kő, fuvar, uszály vagy speciális vízépítési anyag komoly piaci értéket képviselhet. A számok inkább azt mutatják, milyen jelentős ipari és logisztikai erőforrás koncentrálódott néhány nagy hazai szereplőnél.

Ezt az erőforrás-koncentrációt a paksi helyzet néhány óra alatt láthatóvá tette. Az államnak van vízügyi szervezete, honvédsége és közbeszerzési rendszere, de egy ilyen gyors beavatkozásnál szüksége van olyan vállalatokra, amelyek azonnal mozgósítható bányával, uszállyal, teherautóval, nehézgéppel és vízépítési tapasztalattal rendelkeznek. Az Orbán-korszak nagy infrastruktúra-fejlesztései részben éppen ilyen kapacitásokat építettek fel a magánszektorban. A probléma ott kezdődik, ha a közpénzből megerősödött piaci szereplők kiválasztása tartósan szűk körre koncentrálódik, és a verseny nem ellenőrizhető kellőképpen. A vészhelyzet most ennek a gazdasági szerkezetnek a másik oldalát mutatja: ugyanezek a cégek képesek órák alatt nagy mennyiségű anyagot és gépi kapacitást mozgósítani.

A Mészáros Csoport reakciója fontos korrekció a kormányfő politikai narratívájához. A társaság péntek kora délután közölte, hogy a D.C. THERM Üzemi Szolgáltató Kft. már a nyilvános felszólítás előtt, a haváriahelyzet kezdete óta segíti az Országos Vízügyi Főigazgatóság munkáját. A cégcsoporthoz tartozó vállalat Pakson eleve olyan műszaki feladatokat végez, amelyek kapcsolódnak az erőmű környezetéhez és vízi üzemeltetéséhez. Korábban a Mészáros-érdekeltségű Aqua Lorenzo több mint háromszázezer palack, összesen mintegy 450 ezer liter ásványvizet ajánlott fel a vízhiánnyal küzdő települések támogatására. Ezért az az állítás, hogy a Mészáros-csoport semmilyen segítséget nem adott a vízválságban, nem állná meg a helyét.

Ugyanilyen lényeges, hogy a paksi felajánlások és a cégek korábbi állami üzletei jogilag két külön világot alkotnak. Az adomány önkéntes segítség. Egy közbeszerzés, koncesszió vagy állami beruházási szerződés verseny- és elszámolási szabályokhoz kötött gazdasági ügylet. A kettőt politikailag össze lehet vetni, de az adomány nem visszafizetése egy régi megrendelésnek, és nem írja át a korábbi közpénzes szerződések megítélését. Ha az új kormány az Orbán-korszak nagy beruházásait vagy vagyongyarapodását vizsgálni akarja, azt hatósági, számvevőszéki, versenyjogi vagy bírósági eszközökkel kell megtennie, nem jótékonysági teljesítmény alapján.

Magyar Péter módszere ettől még politikailag hatékony. Egy közvetlen, név szerinti felszólítás látványosan rövid reakcióidőt kényszerít ki, és a közvélemény számára könnyen érthető mércét állít: aki az előző korszakban sokat nyert, most tegyen valamit az ország működőképességéért. A veszély az, hogy a rendkívüli állami feladatok finanszírozása és szervezése ne csússzon át nyilvános megszégyenítésre épülő alkalmi gyűjtésbe. Az atomerőmű biztonságos működését szolgáló műtárgy megépítése állami felelősség. A felajánlások felgyorsíthatják és olcsóbbá tehetik a munkát, a szükséges anyagot és kapacitást azonban akkor is biztosítani kellene, ha egyetlen nagyvállalkozó sem ajánlana fel semmit.

A paksi kőgyűjtés ezért egyidejűleg szolidaritási akció és politikai leltár. Megmutatja, mely cégek rendelkeznek az országban olyan bánya-, szállítási és mélyépítési háttérrel, amely válsághelyzetben azonnal mozgósítható. Felidézi azt is, hogyan jött létre ez a vállalati erő az elmúlt tizenhat év állami beruházási hullámaiban. A következő lépésnek azonban már az átláthatóságról kell szólnia: nyilvános lista arról, ki mit ajánlott fel, mit fogadott el belőle az állam, milyen műszaki célra használják, mennyi költséget vált ki, és milyen további közbeszerzések szükségesek.

Egy ilyen elszámolás védené az adományozó cégeket is. A közvélemény pontosan látná, hogy a felajánlásból mi hasznosult, a kormány pedig kevésbé tudná politikai érdemként kisajátítani a magánszereplők segítségét. A vállalatok részéről pedig világossá válna, hogy a hozzájárulás nem homályos gesztus, hanem mérhető anyag, fuvar vagy szolgáltatás. A mostani gyors mozgósítás azt bizonyítja, hogy a szükséges ipari kapacitás jelentős része rendelkezésre áll Magyarországon. Az állam feladata az, hogy ezt szabályosan, ellenőrizhetően és a közérdeknek megfelelően kapcsolja össze a paksi védekezéssel.