Elnököt keresnek a vagyonvisszaszerzés új hivatalába

Augusztus 16-án lejár a pályázati határidő a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöki és négy elnökhelyettesi posztjára. A jelentkezőket augusztus 25. és 27. között nyilvánosan hallgatják meg, majd az Országgyűlés még a hónap vége előtt rendkívüli ülésen dönthet a vezetőkről. A szervezet a Tisza egyik legfontosabb választási ígéretének intézményesített változata: azt a célt kapta, hogy feltárja a közvagyont ért sérelmeket, azonosítsa a jogellenesen kikerült vagyont, és ahol lehet, jogi úton szerezze azt vissza. A politikai várakozás óriási, ezért már a vezetők kiválasztása is meghatározhatja a hivatal hitelességét.

A július végén elfogadott törvény az NVVH-t a kormánytól elkülönülő, az Országgyűlésnek beszámoló szervként hozta létre. Saját költségvetési fejezettel működik, vezetése nem utasítható, és a jogszabály kifejezetten előírja a törvényesség, függetlenség, objektivitás, pártatlanság, szükségesség és arányosság követelményeit. Ezek nem díszítő mondatok. Egy olyan intézmény, amelynek feladata korábbi kormányokhoz, nagyvállalkozókhoz és politikailag érzékeny vagyoni ügyekhez vezethet, csak akkor lehet tartósan működőképes, ha az eljárásai a hatalomváltásoktól függetlenül is védhetők.

A hivatal első szintje a közvagyonvédelmi kockázatértékelés. Itt rendszerszintű és egyedi problémákat azonosíthat, pénzmozgásokat, tulajdonosi kapcsolatokat és szerződéses láncokat vizsgálhat. Ez az eljárás önmagában nem állapíthat meg jogsértést, felelősséget vagy fizetési kötelezettséget, és közvetlenül nem alapozhat meg szankciót. Ha azonban kockázatot talál, közvagyonvédelmi vizsgálatot indíthat, más szerv eljárását kezdeményezheti, illetve jogalkotási vagy intézményi javaslatot tehet. A törvény ezzel elkülöníti az elemző szakaszt a szankcionáló jogi eljárásoktól.

Az NVVH ennél jóval erősebb eszközöket is kap. A büntetőeljárási szabályok szerint a hivatalhoz beosztott ügyészek, vezényelt nyomozók és pénzügyi nyomozók járhatnak el, a szervezet előkészítő eljárást folytathat vagy felügyelhet, nyomozást irányíthat és meghatározott ügyekben maga is nyomozhat. Vádat csak ügyész emelhet és képviselhet. Emellett polgári és közigazgatási perekben is felléphet, és keresetet indíthat a közvagyon védelmében. A konstrukció lényege, hogy egyetlen intézményben kapcsolódjon össze a pénzügyi feltárás, a büntetőjogi fellépés és a vagyon visszaszerzését célzó polgári jogi munka.

Ez a széles hatáskör jelentős lehetőség, egyben komoly veszélyforrás. Magyar Péter és a Tisza politikusai a kampányban többször név szerint említettek NER-vállalkozókat és volt kormánytagokat, akiket szerintük vizsgálni kell. A hivatal azonban nem válhat az új kormány politikai ügyészségévé. Egy választási beszédben megfogalmazott gyanú semmilyen eljárásban nem pótolja a bizonyítékot. Az NVVH-nak ugyanazzal a szigorral kell lezárnia egy megalapozatlan ügyet, amellyel végigvisz egy bizonyítható közvagyonvesztést. Ha előre kijelölt bűnösökkel kezdi a működését, az első napon elveszítheti a függetlenségét.

A vagyonvisszaszerzés jogilag különösen nehéz terület. Egy látványos gazdagodás vagy politikailag vitatott privatizáció még nem jelenti, hogy az adott vagyon jogellenesen került magánkézbe. A hivatalnak rekonstruálnia kell a tulajdonosi láncot, a szerződéseket, finanszírozást, esetleges közbeszerzési döntéseket és azt, hogy keletkezett-e bizonyítható kár a közvagyonban. Ha bűncselekményből származó vagyonról van szó, büntetőeljárási eszközök nyílhatnak meg; ha érvénytelen vagy megtámadható szerződésről, polgári per lehet az út. Sok esetben pedig az derülhet ki, hogy politikailag botrányos, de jogilag érvényes ügylet született.

Külön fejezetet jelentenek a magántőkealapok, alapítványok, közvetett tulajdonosi láncok és külföldre vitt eszközök. A törvény kifejezetten lehetővé teszi a tényleges tulajdonosi kapcsolatok és gazdasági összefüggések feltárását. Ez azért fontos, mert a közvagyon értékvesztése gyakran nem egyetlen átutalással történik. Egy állami cég eladása, egy ingatlan átruházása, kedvezményes finanszírozás, majd több egymást követő tulajdonosváltás után már nehéz megmondani, hol található az eredeti érték. A sikeres vagyonvisszaszerzéshez pénzügyi nyomozók, cégjogászok, adószakértők és nemzetközi együttműködés egyaránt kell.

A hivatal törvénye garanciális elemeket is tartalmaz. Az alkalmazottaknak vagyonnyilatkozatot és integritási nyilatkozatot kell tenniük, be kell jelenteniük személyes, gazdasági vagy politikai kapcsolataikat, és nem járhatnak el olyan ügyben, ahol pártatlanságuk megkérdőjelezhető. Kétéves utólagos összeférhetetlenségi szabály is védi az ügyek bizalmasságát. A szervezetnek alapjogi felelőse lesz, éves beszámolóját pedig az Országgyűlés elé kell terjesztenie. Ezek csak akkor működnek, ha a parlamenti ellenőrzés érdemi, a vezetők szakmai háttere pedig erősebb a pártpolitikai kötődésüknél.

A következő napok pályázati és meghallgatási folyamata ezért nem személyzeti formalitás. Az elnök és a négy helyettes dönti el, milyen ügyválasztási elvek, bizonyítási küszöbök és átláthatósági szabályok alakulnak ki. Sokat számít majd, hogy a jelöltek között vannak-e tapasztalt ügyészek, bírák, pénzügyi nyomozók, versenyjogi vagy vagyonjogi szakemberek, és képesek-e nyilvánosan elmondani, miként védenék a hivatalt a kormányzati nyomástól. Az is lényeges, hogy egy esetleges politikailag kellemetlen ügyben, amely már az új kormány időszakához kötődik, ugyanolyan készséggel járnának-e el.

A közvélemény valószínűleg gyors eredményeket vár majd: lefoglalt vagyont, visszaszerzett milliárdokat és ismert szereplők ügyeit. A jogszerű vagyonvisszaszerzés azonban ritkán gyors. Évekig tartó perek, külföldi jogsegélyek, szakértői bizonyítások és fellebbezések követhetik egymást. Az NVVH valódi sikerét ezért az első száz nap sajtóhírei helyett abból érdemes mérni, hogy öt-tíz év múlva hány ügy állt meg a bíróság előtt, mennyi közvagyont sikerült ténylegesen visszaszerezni, és hány politikailag látványos, de jogilag gyenge ügyet volt képes időben lezárni. Ha ez a mérce érvényesül, a hivatal az elszámoltatásnál tartósabb intézménnyé válhat: a jövőbeli kormányok számára is kockázatossá teheti a közvagyon magánérdekű kezelését.