Európa egységesebben lép fel Izrael telepépítése ellen
Németország és hat másik állam közös nyilatkozatban követeli a vitatott ciszjordániai beruházások visszavonását. A bírálók szerint az új beépítések tovább darabolnák a palesztin területeket, és gyakorlatilag ellehetetlenítenék a kétállami rendezést.
Németország hat másik országgal együtt felszólította Izraelt, hogy vonja vissza a megszállt Ciszjordániában tervezett új telepbővítéseket. A közös fellépés azért jelentős, mert a szóban forgó beruházások olyan területeket érintenek, amelyek földrajzi szempontból kulcsszerepet játszanak egy jövőbeli palesztin állam összefüggő területének kialakításában. A bírálók szerint az új építkezések tovább szabdalnák Ciszjordániát, és még nehezebbé tennék Kelet-Jeruzsálem bekapcsolását egy későbbi palesztin államba. Az izraeli jobboldal ezzel szemben történelmi, biztonsági és vallási érvekkel védi a telepespolitikát.
A vita középpontjában ismét a Jeruzsálemtől keletre fekvő E1 térség áll. Ez a Maale Adumim telep körüli sáv régóta a közel-keleti diplomácia egyik legérzékenyebb pontja. A terület beépítése összekötné a nagy izraeli településkomplexumot Jeruzsálemmel, miközben a palesztin területek észak–déli összeköttetését tovább nehezítené. A nemzetközi közösség jelentős része ezért évek óta figyelmeztet arra, hogy az E1 projekt megvalósítása súlyosan rontaná a kétállami megoldás gyakorlati esélyeit.
Az izraeli kormány jobboldali tagjai viszont éppen ezt tekintik a terv egyik politikai céljának. Bezalel Smotrich pénzügyminiszter korábban nyíltan arról beszélt, hogy a telepbővítések segítségével le akarja venni a palesztin állam lehetőségét a napirendről. A jelenlegi koalíció több pártja a teljes terület fölötti izraeli ellenőrzés fenntartását támogatja, és elutasítja az önálló palesztin állam létrehozását. A telepépítés így nem pusztán lakás- vagy infrastruktúra-fejlesztés, hanem a konfliktus jövőjét meghatározó stratégiai eszköz.
A legtöbb európai állam és az ENSZ szervei a ciszjordániai izraeli telepeket a nemzetközi joggal ellentétesnek tekintik. Izrael vitatja ezt az értelmezést, és arra hivatkozik, hogy a terület jogi státusza összetett, a zsidó népnek pedig történelmi kötődése van Júdeához és Szamáriához. A jogi vita mögött azonban a földrajzi tények változnak a leggyorsabban. Új utak, lakónegyedek, biztonsági zónák és infrastruktúra létesül, amely egyre nehezebbé teszi egy összefüggő palesztin terület kialakítását.
Az európai fellépés most azért kap nagyobb politikai súlyt, mert Ciszjordániában az elmúlt hónapokban a telepes erőszak is felerősödött. Palesztin falvakban házakat vettek körül, víz- és áramellátást vágtak el, földeket foglaltak el és mezőgazdasági infrastruktúrát rongáltak meg. Az izraeli hatóságok egyes esetekben felléptek az erőszakos telepesek ellen, más ügyekben viszont jogvédők szerint lassú vagy elégtelen volt a rendőri és katonai reakció. A helyzetet tovább élezi, hogy egyes telepes csoportok támogatást kapnak a kormány szélsőjobboldali politikusaitól.
A nyugati államok ezért már nem kizárólag diplomáciai nyilatkozatokkal próbálnak nyomást gyakorolni. Több ország célzott szankciókat vezetett be erőszakos telepesekkel és az őket finanszírozó hálózatokkal szemben. Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada és más államok az elmúlt hónapokban vízumkorlátozásokat és pénzügyi intézkedéseket is alkalmaztak. Az Európai Unión belül ugyanakkor továbbra sincs teljes egyetértés arról, milyen messz menjenek a gazdasági korlátozások, például a telepekről származó termékek kereskedelmében.
Németország részvétele a mostani közös nyilatkozatban különösen fontos. Berlin hagyományosan Izrael egyik legszorosabb európai partnere, és az izraeli biztonságot a német állam történelmi felelősségének részének tekinti. A német kormány azonban egyre élesebben különválasztja Izrael biztonságának támogatását a ciszjordániai telepespolitikától. A telepbővítések bírálata ezért nem Izrael létjogosultságának vagy védelmének megkérdőjelezése, hanem annak jelzése, hogy Berlin a kétállami rendezést továbbra is stratégiai célnak tartja.
A palesztin vezetés szerint a telepépítések minden újabb szakasza végleges tényeket hoz létre a terepen. Egy jövőbeli béketárgyaláson ugyanis már nem elméleti térképekről kellene tárgyalni, hanem több százezer izraeli telepes lakóhelyéről, útjairól, szolgáltatásairól és biztonsági rendszeréről. Minél nagyobb és összefüggőbb a telepek hálózata, annál nehezebb olyan határvonalat kialakítani, amely mindkét fél számára elfogadható és fizikailag működőképes.
Az izraeli oldalon ugyanakkor sokan úgy érvelnek, hogy a 2023 utáni biztonsági tapasztalatok még kevésbé teszik elfogadhatóvá a stratégiai magaslatok és Jeruzsálem környékének átadását. A jobboldali politika szerint a terület fölötti ellenőrzés biztonsági garancia, és egy palesztin állam létrejötte újabb katonai fenyegetést hozhatna létre Izrael központi területeinek közvetlen közelében. Ez a szemlélet a jelenlegi koalícióban erős, és jelentősen szűkíti a kompromisszum lehetőségét.
A mostani európai nyilatkozat rövid távon aligha állítja le az építkezéseket. Izrael korábban is folytatta a telepespolitikát nemzetközi tiltakozások ellenére. A politikai jelentőség abban áll, hogy egyre több nyugati szövetséges tekinti a ciszjordániai folyamatokat önálló biztonsági és külpolitikai problémának. Ha a telepbővítések folytatódnak, a következő lépés célzottabb szankció, kereskedelmi korlátozás vagy diplomáciai nyomás lehet.
A kétállami megoldás ma jóval távolibbnak látszik, mint egy évtizeddel ezelőtt, de az európai kormányok továbbra is ezt tartják a konfliktus egyetlen hosszú távon fenntartható politikai keretének. Éppen ezért tekintik az E1 és más stratégiai telepprojektek előrehaladását olyan fejleménynek, amelyet már nem lehet egyszerű építési ügyként kezelni. A földrajzi térkép minden újabb döntéssel változik, és vele együtt szűkülhet a későbbi politikai rendezés mozgástere.