Paks visszatér, de a Duna már figyelmeztetett

A paksi atomerőmű szerdára ismét elérheti a teljes, mintegy kétezer megawattos teljesítményét – közölte vasárnap Magyar Péter miniszterelnök a Dunán épülő ideiglenes fenékküszöbnél. A bejelentés lezárhatja az elmúlt hetek magyar energiaválságának legsúlyosabb szakaszát: a rekordalacsony dunai vízállás miatt az erőmű teljesítményét a mélyponton 240 megawattra kellett visszafogni, vagyis a négy blokk nyolc turbinájából alig maradt működő kapacitás. Szombat este már a harmadik turbina is újraindulhatott, vasárnapra a termelés megközelítette az ezer megawattot. A kormány várakozása szerint a hét közepére visszaállhat a normális üzem.

A gyors javulás mögött nem egyszerűen az időjárás kedvezőbb alakulása áll. Augusztus 14. óta Paksnál és a szemközti Dunaszentbenedeknél rendkívüli vízügyi beavatkozás zajlik. A folyó két partja felől kövekből épülő fenékküszöbbel emelik meg az erőmű hidegvíz-csatornájának térségében a vízszintet. Vasárnapig mintegy 33 ezer tonna követ helyeztek a mederbe, és a két oldalról épülő mű között már csak körülbelül 150 méter maradt. A beavatkozás a kormány közlése szerint 15–20 centiméterrel emelte meg helyben a vízszintet. Ez első látásra csekélynek tűnhet, a kritikus napokon azonban néhány milliméter is elválasztotta az országot attól, hogy az utolsó működő turbina is leálljon.

A válság azért vált országos üggyé, mert Paks normál körülmények között a magyar villamosenergia-fogyasztás csaknem negyven százalékát fedezi. Ha egy ilyen erőmű teljesítménye rövid idő alatt a névleges kapacitás töredékére esik, a kiesést importból, gázerőművekből, megújuló termelésből és fogyasztáscsökkentésből kell pótolni. A helyzetet tovább nehezítette, hogy a rendkívüli hőség és aszály nem csak Magyarországot érintette. A régió több országában szűkült a vízerőművek termelése, Romániában pedig nukleáris kapacitást is le kellett állítani. Vagyis éppen akkor vált volna szükségessé nagyobb import, amikor a környező piacokon is szűkösebbé vált a kínálat.

A magyar rendszer végül kibírta a kritikus időszakot. A kormány adatai szerint a lakosság 84 százaléka csökkentette valamilyen mértékben a fogyasztását, és mintegy ezer vállalat fogta vissza vagy ütemezte át energiaigényes termelését. A válságkezelésnek ez a része azért figyelemre méltó, mert a villamosenergia-rendszer biztonsága nem csak új erőművek és vezetékek kérdése. Rövid távú krízisben a fogyasztási oldal rugalmassága ugyanilyen fontos eszköz. Ha nagy ipari fogyasztók néhány órára vagy napra át tudják ütemezni a termelést, azzal jelentős kapacitás szabadulhat fel anélkül, hogy új erőművet kellene indítani.

A paksi események azonban jóval nagyobb kérdést vetnek fel annál, hogyan sikerült elkerülni az augusztusi leállást. A Duna vízállása nem egyszerűen egy rendkívüli meteorológiai epizód miatt vált kritikussá. A Kárpát-medence az európai klímaváltozás egyik különösen sérülékeny térsége: a hosszabb száraz periódusok, a magasabb nyári hőmérséklet, a gyorsabb párolgás és a csapadék egyenetlenebb eloszlása egyszerre csökkentheti a folyók nyári vízhozamát. Egy olyan országban, ahol az alaptermelés jelentős része egy folyó vízétől függő atomerőműből érkezik, ez már energiabiztonsági kérdés.

Magyar Péter vasárnap maga is arról beszélt, hogy a mostani fenékküszöb csak gyors és szükséges beavatkozás, nem hosszú távú megoldás. A kormány őszre klíma- és vízgazdálkodási jogszabályokat ígér, amelyek középpontjában a víz tájban tartása, új tározók létesítése és a folyók állapotának javítása állhat. A feladat nagyságát mutatja, hogy a vízügy, az energetika, a mezőgazdaság és a természetvédelem érdekei sokszor nem esnek egybe. Ha több vizet tartanak vissza egy térségben, az befolyásolja a gazdálkodást, a települési vízellátást, az árvízvédelmet és az ökológiai rendszereket is. A kormány ezért társadalmi és szakmai egyeztetést ígér.

Az energetikai tanulság legalább ilyen fontos. Magyarország az elmúlt másfél évtizedben rendkívül gyorsan növelte a napenergia részarányát, de a rendszer rugalmassága nem fejlődött ugyanilyen tempóban. A napsütéses órákban időnként több villamos energia keletkezik, mint amennyit belföldön fel lehet használni, este vagy borús időben viszont importigény jelenik meg. Kapitány István energetikai miniszter szerint ezért a jelenlegi, körülbelül ezer megawattos tárolókapacitást legalább háromezer megawattra kell növelni. Emellett a kormány a szélerőművek nagyobb szerepét is tervezi. A cél egy olyan energiamix, amelyben egyetlen nagy termelő vagy egyetlen időjárási jelenség kiesése kevésbé rázza meg az egész rendszert.

A paksi válság különös módon a Paks II. beruházásról szóló vitát is új megvilágításba helyezi. A nukleáris energia egyik legnagyobb előnye, hogy időjárástól függetlenül, folyamatosan képes nagy mennyiségű villamos energiát termelni. A mostani helyzet ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a hagyományos folyóvízi hűtésű atomerőművek mégsem teljesen függetlenek az éghajlati viszonyoktól. A víz mennyisége mellett annak hőmérséklete is korlátot jelenthet, hiszen a túl meleg hűtővíz visszaengedése ökológiai problémát okozhat. A jövőbeli blokkok tervezésénél ezért a század közepére várható hidrológiai helyzetet is figyelembe kell venni, nem csak a korábbi évtizedek átlagait.

A fenékküszöb építésének költségvetése eredetileg 6,1 milliárd forint volt, de vállalati és magánfelajánlások révén a kormány szerint akár hatszázmillió forinttal is csökkenhet az állami kiadás. Cégek követ, szállítási kapacitást és más erőforrásokat ajánlottak fel. A honvédség, a vízügy, az energetikai szakemberek és a vállalkozók egyszerre dolgoznak a helyszínen. A gyorsaság érdekében még azzal is számoltak, hogy szükség esetén helikopterről eresztenek egy köbméteres betonelemeket a folyóba, bár erre eddig nem volt szükség.

A válságkezelés politikai kommunikációja természetesen nem maradt konfliktusmentes. A Fidesz azt állította, hogy a kormány későn reagált, a kormány pedig azzal vágott vissza, hogy az előző kabinet nem készítette fel megfelelően az országot a klímaváltozás következményeire. A szakmai kérdés ennél kevésbé fekete-fehér. A konkrét dunai vízállás valóban csak korlátozott időtávon jelezhető nagy pontossággal, ugyanakkor a tartós aszály, a folyók hosszú távú vízhozamváltozása és az atomerőmű sérülékenysége évek óta ismert kockázat. A vita ezért nem pusztán arról szól, ki mikor tudta meg, hogy augusztusban rekordalacsony lesz a Duna, hanem arról, milyen tartalékok és előre kidolgozott forgatókönyvek álltak rendelkezésre.

Paks szerdai visszatérése teljes kapacitásra tehát egyszerre jó hír és figyelmeztetés. Jó hír, mert az ország elkerülte az atomerőmű teljes leállását, stabilizálódik az áramellátás, és csökken az importkényszer. Figyelmeztetés, mert kiderült: a magyar energiarendszer egyik legstabilabbnak tekintett pillére is sebezhetővé válhat egy olyan klímahelyzetben, amely a következő évtizedekben valószínűleg nem ritkább, hanem gyakoribb lesz. A fenékküszöb most megemeli a vizet Paksnál. A nehezebb feladat az lesz, hogy az ország energiapolitikája is alkalmazkodjon ahhoz a világhoz, amelyben a Duna többé nem feltétlenül úgy viselkedik, ahogy a huszadik században megszoktuk.