Moszkva védence ülhet Líbia elnöki székébe
Egyre határozottabb formát ölt a Washington által kidolgozott rendezési terv. A hatalommegosztási egyezség értelmében a keleti országrész urának fia kaphatja az elnöki tisztséget, bebetonozva a két domináns klán befolyását.
Intenzív diplomáciai egyeztetések zajlanak az észak-afrikai ország jövőjéről, mivel az amerikai kormányzat egy átfogó, a nyugati és a keleti országrész egyesítését célzó megállapodás véglegesítésén dolgozik. Az elnöki tisztséget a terveik szerint a keleti országrész erős emberének fia, Saddam Haftar töltené be, ami a Haftar család politikai szerepvállalásának hivatalos szentesítését jelentené. Az észak-afrikai állam 2015 óta éles megosztottságban él, miután a 1969-től 2011-ig uralkodó Muammar al-Gaddafi bukását követően az intézményrendszer és az országrészek feletti ellenőrzés kettészakadt. A stratégiai fontosságú, kőolajban gazdag déli és keleti területek a keleti hatalmi központ felügyelete alatt állnak, míg a nemzetközileg elismert kormány Tripoliban székelt. Noha 2020 óta fegyverszünet van érvényben a szemben álló felek között, ez a törékeny egyensúly sem politikai, sem gazdasági stabilitást nem hozott. A legutóbbi időszakot folyamatos áramkimaradások, megújuló helyi erőszakhullámok és a szénhidrogén-bevételek elosztása feletti éles viták jellemezték.
A Washingtonban formálódó elgondolást Maszád Boulos, az amerikai elnök közel-keleti és afrikai ügyekkel megbízott főtanácsadója fémjelzi. A libanoni származású üzletember diplomatatként olyan kompromisszumos megállapodást szorgalmaz, amely ahelyett, hogy demokratikus választások útján alakítaná át az észak-afrikai államot, inkább a jelenleg fennálló két meghatározó politikai és katonai klán, a Dbeibah és a Haftar család hatalmi pozícióit rögzíti hosszú távra. Az elképzelés kritikusai arra mutatnak rá, hogy a folyamat teljes mértékben hiányolja az átláthatóságot, és még az Egyesült Nemzetek Szervezetét is csupán érintőlegesen tájékoztatják a fejleményekről. Az észak-afrikai országban 2014 óta nem tartottak választásokat, így az állampolgári akarat kinyilvánítása helyett ismét az elitek közötti alkuk határozzák meg az ország sorsát.
A 35 éves Saddam Haftar, aki apja, a keleti országrész elismert katonai vezetője, Khalifa Haftar kijelölt utódja, központi figurájává vált az amerikai diplomáciai törekvéseknek. Apja a Gaddafi-érában tábornoki rangban szolgált, majd amerikai száműzetésben töltött évtizedeket követően tért vissza, hogy felépítse saját fegyveres erejét. A Líbiai Nemzeti Hadsereg névre hallgató formáció – a megnevezés sugallatával ellentétben – nem az állam hivatalos, egységes biztonsági szerve, hanem a Haftar család befolyása alatt álló katonai struktúra. Saddam Haftar 2019-ben jelentős szerepet vállalt abban a keleti katonai offenzívában, amely Tripoli elfoglalását tűzte ki célul. A hadművelet 2020-ban kudarcba fulladt, miután Törökország nagyszabású katonai segítséget nyújtott a nyugati országrészben működő kormánynak.
A 2020-as fegyverszünetet követően az ENSZ közreműködésével 2021-ben ugyan létrejött egy egységkormány Abdelhamid Dbeibah vezetésével, ám ettől a keleti hatalmi központ hamar elhatárolódott. A nemzetközi közösség által elismert tripolija kormány mellett párhuzamosan működik egy Elnöki Tanács is Mohamed al-Mneifi irányításával. Az amerikai elképzelések szerint az elnöki funkciókat a jövőben Saddam Haftar venné át, míg Dbeibah megőrizné miniszterelnöki tisztségét. A tárgyalások egyik kulcskérdése az intézmények székhelyének meghatározása, ahol ismét felmerült Sirte városa, amelyet még Gaddafi szánt leendő fővárosnak, és amely földrajzilag a keleti és a nyugati területek határán fekszik.
A nyugati hatalmi központban a miniszterelnök unokaöccse, Ibrahim Dbeibah tölti be a biztonsági tanácsadói szerepkört, és a kiszivárgott hírek szerint határozottan támogatja az amerikai rendezési tervet. Ibrahim jó kapcsolatot ápol Saddam Haftarral, és az alkut látja az egyetlen garantált útnak a Dbeibah család politikai befolyásának átmentésére a tripolija militáns csoportok és más nyugati fegyveres frakciók folyamatos nyomásával szemben. Maga a miniszterelnök óvatosabb álláspontot képvisel, tartva attól, hogy amennyiben Saddam Haftar elfoglalja az elnöki széket, rövid időn belül a teljes államhatalom megszerzésére tör majd. További komoly vita tárgyát képezi, hogy a jövőbeni egyesített biztonsági erők feletti felettesi jogokat kizárólag a Haftar klán gyakorolhatja-e.
Az észak-afrikai ország jövőjét formáló diplomáciai egyeztetések rendkívül intenzívvé váltak az utóbbi időszakban. Saddam Haftar magas szintű tárgyalásokat folytatott a nemzetközi politika kulcsszereplőivel: Washingtonban találkozott Marco Rubio amerikai külügyminiszterrel, Moszkvában fogadta őt Vlagyimir Putyin orosz elnök, Párizsban Emmanuel Macron francia államfővel egyeztetett, míg apja, Khalifa Haftar Kairóban tárgyalt Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnökkel. Az európai államok egy része szintén hajlamos a Haftar család befolyását adottságként elfogadni a regionális stabilitás megőrzése és az illegális migrációs hullámok megfékezése érdekében.
Moszkva számára Líbia kitüntetett stratégiai jelentőséggel bír a Földközi-tenger középső medencéjében. Az országból működtetett orosz katonai jelenlét, a korábban Wagner-csoportként ismert Afrika Hadtest logisztikai és műveleti bázisául szolgál, ami a szíriai hatalmi viszonyok átalakulása óta még inkább felértékelődött. Ugyanakkor az orosz vezetés szempontjából kérdéses, hogy egy kizárólag Washington által szervezett hatalommegosztási modell mennyire szolgálja a hosszú távú érdekeiket, hiszen a Haftar klán teljes országlátása esetén a keleti erők függősége Moszkvától jelentősen csökkenhet.
Törökország, amely a 2020-as harcokban még a Haftar-erők fő ellenfele volt, a gazdasági és geostratégiai érdekeit szem előtt tartva szintén nyitottá vált a pragmatikus rendezésre. Ankara számára a legfontosabb szempont a Tripolival 2019-ben megkötött tengeri határolási megállapodás érvényben tartása, amely kiterjedt gazdasági jogokat biztosít számára a Földközi-tenger keleti medencéjében. E megállapodás gyakorlati megvalósításához elkerülhetetlen a keleti országrészt ellenőrző Haftar családdal való megállapodás, miközben a török vállalatok jelentős megrendelésekre számítanak a líbiai szénhidrogén-szektorban és az ország újjáépítési munkálataiban.