Kormányválság fenyegeti Hágát az őszi költségvetés miatt
Határidő szorításában áll a hágai kabinet, miközben a stabil többség hiánya komoly veszélybe sodorta a következő esztendő pénzügyi tervét. A vezető politikusok feszült egyeztetéseket folytatnak a vitás gazdasági ügyek lezárásáról.
Fél évvel ezelőtti megalakulása óta hatalmas kihívásokkal szembesül a holland kisebbségi kormány, amelynek jövője most a következő évi költségvetés elfogadása körüli vitákon múlik. Rob Jetten miniszterelnök kabinetje rendkívül nehéz helyzetbe került, mivel a parlament alsóházában és a szenátusban sem rendelkezik többséggel, így minden egyes törvényjavaslat elfogadásához kénytelen az ellenzéki erők támogatását keresni. A koalíciós pártok vezetői feszült napokat élnek át, hiszen a jövő évi büdzsé tervezetének hivatalos összeállítása és a Raad van State nevű legfőbb tanácsadó szerv elé terjesztése szoros határidőhöz kötődik.
A bizonytalanság hátterében az áll, hogy a kabinet eddig nem tudott megegyezni a kulcsfontosságú pénzügyi kérdésekben. A koalíciót alkotó pártok ideológiai különbözőségei megnehezítik a kompromisszumok elérését. Míg a liberális vonalat képviselő erők a gazdasági terhek csökkentését és a vállalkozások támogatását szorgalmazzák, addig a centrista és mérsékelt csoportosulások a szociális kiadások megőrzését tartják szem előtt. A védelmi költségek jelentős emelése, amelyet a nemzetközi biztonsági helyzet romlása és a katonai ráfordítások növelésére vonatkozó elvárások tettek szükségessé, további milliárdos forrásokat von el a büdzsétől, de a fedezet előteremtéséről még nincs konszenzus.
A holland választók körében az elégedetlenség gyorsan növekszik. A legfrissebb közvélemény-kutatások adatai azt mutatják, hogy a lakosság többsége szigorú kritikával illeti a kabinet eddigi teljesítményét, és sokan mielőbbi előrehozott választásokat követelnek. A holland politika az utóbbi években krónikus instabilitással küzd. A Mark Rutte rekordernek számító, 14 évig tartó miniszterelnökségét követő időszakban a kabinetek gyors ütemben követték egymást, miután a strukturális problémák kezelése rendre zátonyra futott. A lakásépítési válság, a migrációs feszültségek, valamint a szigorú uniós előírásokból fakadó mezőgazdasági nitrogénkibocsátási korlátozások mind olyan terhek, amelyek megoldása eddig elmaradt.
A nitrogénválság különösen súlyos sebeket ejtett a holland társadalomban. A korábbi bírósági ítéletek és nemzetközi kötelezettségek nyomán bevezetett korlátozások drasztikusan szűkítették a mezőgazdasági termelők mozgásterét, ami országszerte gazdatüntetésekhez vezetett. A kormány által kidolgozott legújabb csomag ugyan célul tűzte ki a gazdaság és az építőipar tehermentesítését, de a végrehajtás részletei továbbra is vitatottak. A földeken kibontakozó elégedetlenség és az utak blokkolása jól mutatja a társadalmi feszültségek mértékét, amelyek közvetlenül kihatnak a kormányzati stabilitásra.
A költségvetési vita emellett felszínre hozta a parlamenti aritmetika rideg valóságát. A holland alsóházban, a Tweede Kamerben a három kormánypárt összesen 66 mandátummal bír, ami jelentősen elmarad a többséghez szükséges 76 szavazattal szemben. A szenátusban még rosszabb a helyzet, hiszen a 38 szükséges voks helyett csupán 22 helyet tudhatnak magukénak. Ez a helyzet kényszeríti a kormányt arra, hogy az ellenzék különböző oldalairól próbáljon többséget szervezni az egyes törvények mögé.
A legfőbb ellenzéki erő, a baloldali tömörülés kemény feltételeket szabott a támogatás fejében. Elutasítják a szociális kiadások lefaragását, és a magasabb jövedelműek, valamint a nagyvállalatok adóterheinek növelését követelik. Ezzel szemben a jobboldali ellenzéki pártok épp ellentétes irányú lépéseket szorgalmaznak: a szociális juttatások korlátozását és az adók csökkentését várják el a gazdaság élénkítése érdekében. A kormány így olyan nehéz választás előtt áll, amelyben bármelyik irányba mozdul el, saját koalíciós partnereit vagy a kulcsfontosságú ellenzéki szövetségeseit veszítheti el.
A kabinet mozgásterét tovább korlátozza az államháztartási hiány kezelése. A korábbi időszakban felhalmozott kötelezettségek és az elszabaduló államadósság szintje miatt a pénzügyminisztérium szigorú felügyeletet gyakorol a kiadások felett. A koalíciós tagok között ellentét feszül abban a kérdésben is, hogy a hiányt megszorításokkal vagy újabb adónemek bevezetésével kell-e ellensúlyozni. A gazdasági szereplők és a befektetők idegesen figyelik a hágai fejleményeket, hiszen a kiszámítható adópolitika elengedhetetlen a holland piacon működő vállalkozások számára.
A hágai politikai elit eddig többször is bízott a kompromisszumos megoldásokban, ám a jelenlegi helyzetben a manőverezési lehetőségek beszűkültek. A koalíciós vezetők nyilvános nyilatkozataikban továbbra is bizakodásukat fejezik ki, és váratlan, mindkét oldal számára elfogadható javaslatokat ígérnek a következő napokra. A megfigyelők azonban szkeptikusak ezekkel a várakozásokkal szemben, mondván, ha a kabinetnek valódi megoldásai lennének a pénzügyi hiányra, azokat már korábban bemutatta volna a nyilvánosságnak.
Amennyiben a kormány nem talál megegyezést a jövő évi büdzsé tervezetéről, a kabinet jövője komoly veszélybe kerül. Bár a hivatalos határidők lejárta önmagában nem von maga után azonnali bukást, a politikai hitelesség drasztikus megrendülése olyan belső válságot idézhet elő, amely elkerülhetetlenné teszi az előrehozott választásokat. Egy ilyen forgatókönyv súlyos csapást mérne a politikai centrum erejére, és újabb teret engedne a rendszerellenes, radikális erőknek, amelyek már eddig is jelentős bázist építettek ki az országban. A holland döntéshozók számára az elkövetkező hetek a túlélésért folytatott küzdelmet jelentik egy olyan instabil európai és globális környezetben, amelyben a gazdasági stabilitás kulcsfontosságúvá vált.