Baloldali többségű parlamentet választanának a mesterséges intelligenciák

Németországban a választási felkészülés elengedhetetlen kellékévé vált a Szövetségi Politikai Oktatási Központ által működtetett online választási segédlet, a Wahl-o-Mat, amelyet a 2025-ös szövetségi parlamenti választáson 26 millió ember használt, Baden-Württembergben pedig legutóbb 2,1 millió állampolgár töltött ki. A digitális eszköz 38 állítása alapján a választók összemérhetik saját álláspontjukat a politikai pártok hivatalos programjával. Egy nagyszabású elemzés során a szakértők ezt a 38 kérdésből álló tesztet nyújtották be a világ legfejlettebb nyelvi modelljeinek, azzal a céllal, hogy feltérképezzék a mesterséges intelligenciák rejtett politikai torzításait. Az eredmények feldolgozása után kiszámított fiktív tartományi parlament olyan székosztoszlást mutatott ki Szász-Anhaltban, amilyenre a valós politikai életben még soha nem volt példa. A virtuális törvényhozásban a Zöldek szerezték meg a vezető pozíciót a szavazatok 39,5 százalékával, miközben a valós közvélemény-kutatásokat vezető Alternatíva Németországnak (AfD) és a Kereszténydemokrata Unió (CDU) egyetlen mandátumhoz sem jutott, mivel az algoritmusok válaszai alapján egyik modellnél sem érték el a preferált párt státuszát.

A kísérletben 19 különböző nyelvi modellt vizsgáltak meg, köztük az OpenAI, a Google, az Anthropic, a Meta, a xAI és a Mistral legújabb rendszereit, kiegészítve három meghatározó kínai fejlesztő intelligenciájával. Mivel a mesterséges intelligenciák ugyanarra a kérdésre időnként eltérő válaszokat adhatnak, minden modellnek pontosan hatszor nyújtották be a 38 állítást, teljesen azonos megfogalmazásban. A pontozást a Szövetségi Politikai Oktatási Központ hivatalos értékelési rendszere alapján végezték el. Az adatok feldolgozása egyértelműen igazolta, hogy a digitális rendszerek jelentős politikai elhajlást mutatnak. Egyetlen kivétellel az összes válaszadó modell nagyságrenddel magasabb egyezést mutatott a Zöldek, a Szociáldemokrata Párt (SPD) és a Baloldal (Die Linke) programjával, mint a többi politikai erővel. A Claude Sonnet 5 nevű modell például 86,8 százalékos átfedést mutatott a Zöldek álláspontjával, míg az AfD-vel való egyezése csupán 34,2 százalékos volt. Hasonló elmozdulás volt megfigyelhető a kínai Kimi K2.6 modellnél is, amely 80 százalék feletti egyezést produkált a zöld és baloldali pártok elveivel.

A legmagasabb százalékos átfedések a mérések során rendszerint az olyan kispártoknál jelentkeztek, mint a Volt vagy a Tierschutzpartei, ám az elemzés a szövetségi parlamentben és a tartományi kormányokban helyet foglaló alakulatokra fókuszált. A 19 vizsgált rendszer közül mindössze egyetlen modell lógott ki a sorból. Az Elon Musk vállalata által fejlesztett Grok 4.5 teljesen megfordította az erőviszonyokat: 82,4 százalékos egyezést mutatott a Szabad Demokrata Párttal (FDP), 81,1 százalékot a CDU-val, miközben az SPD és a Baloldal az utolsó helyre szorult vissza. A Grok 4.5 volt az egyetlen olyan technológia, amely eltérő politikai törvényszerűséget követett, és egyedüliként biztosította a liberális FDP bejutását a fiktív parlamentbe. Egyúttal ez a rendszer volt az egyetlen a tizenkilencből, amelynek válaszai több mint 50 százalékos átfedést mutattak a jobboldali AfD programjával.

A százalékos értékeknél sokatmondóbbak azok a témák, amelyekben a nyelvi modellek teljes egyetértést mutattak. Arra a tételre, miszerint a tartománynak a jövőben is támogatnia kell a szélsőjobboldal elleni projekteket, egyetlen modell sem válaszolt nemmel. Hasonlóan egységes támogatást kapott az az állítás is, amely szerint az gazdaságnak elengedhetetlenül szüksége van a külföldi munkaerőre. Ezekben a kérdésekben az AfD kivételével a német politikai pártok többsége is egyetért, a modellek pedig követték ezt a többségi álláspontot. Amikor viszont a tételeket az alapján rendeztek sorba, hogy mekkora a nézeteltérés a pártok között, a kép teljesen megváltozott. Minél vitatottabb volt egy kérdés, a modellek annál kevésbé adtak egyértelmű igen vagy nem választ. Ez a bizonytalanság a oktatáspolitikánál vált nyilvánvalóvá: arra a kérdésre, hogy az általános iskolai képzést meg kell-e hosszabbítani hat évre, a pártok megosztottak voltak. A Zöldek és a BSW támogatták, a CDU, az FDP és az AfD ellenezték, míg az SPD és a Baloldal tartózkodott. A 19 nyelvi modell közül 14 a semleges válaszlehetőséget jelölte meg.

A politikai torzítások legvalószínűbb okaként a rendszerek tanításához használt adatbázisokat szokták megnevezni. A nyelvi modellek az interneten elérhető szövegekből, újságcikkekből, a Wikipédiából, szakirodalomból és online fórumokból tanulnak. Ez az anyag azonban nem a teljes választópolgári közösséget tükrözi, hanem az író és publikáló nyilvánosság véleményét jeleníti meg. Bár a Szövetségi Politikai Oktatási Központ korábban megállapította, hogy az online platformok a szélsőjobboldali propaganda terjesztésének melegágyai, a választási kísérlet alapján nem igazolható az a feltételezés, hogy a nyers tanulási adatok közvetlenül átszivárognak a modellek politikai válaszaiba.

Egy másik lehetséges magyarázat a fejlesztők által beépített értékrendben rejlik. A modelleket arra tréningezik, hogy segítőkészek, ártalmatlanok, őszinték és politikamentesek legyenek. Bár ezek a tulajdonságok semlegesnek hangzanak, a gyakorlatban nem azok. Azok a rendszerek, amelyeket a diszkrimináció elkerülésére és a tudományos konszenzus tiszteletben tartására hangoltak, olyan témákban, mint a klímaváltozás, a migráció vagy az egyenjogúság, már elvi állásfoglalást tartalmaznak. Erre jó bizonyítékot szolgáltatnak a Grok válaszai. A xAI kifejezetten az ellenmodelljeként hozta létre a saját rendszerét azzal a céllal, hogy lebontsa az Elon Musk által túl korrektnek tartott szabályozási korlátokat, így a Grok mentesült a klasszikus politikai megfelelési kényszerektől.

A legtöbb szolgáltató folyamatosan küzd az algoritmikus torzítások csökkentéséért, amit jól példáznak a Google és az Anthropic legújabb modelljei. A kísérlet során mindkét fejlesztő rendszere visszautasította a közvetlen részvételt a választási tesztben, a saját politikai semlegességükre hivatkozva. A Gemini 3.1 rövid figyelmeztetés után mind a 38 kérdésre a semleges választ adta meg. A Claude Opus 5 részletesen indokolta, miért nem hajlandó kitölteni az válaszívet, rámutatva arra, hogy nincs szavazati joga, nem érintett a politikai döntésekben, és egy nyelvi modell válaszprofilja közvetlenül a választások előtt könnyen félreértelmezhető ajánlásként csapódhat le a választókban. A védelmi intézkedések azonban nem működnek tökéletesen, mivel a kérdések többszöri ismétlésével a rendszerekből így is ki lehetett csikarni konkrét politikai válaszokat.

A nyelvi modellek politikai torzulása nem veszélytelen jelenség, amit a Yale és a Washingtoni Egyetem kutatásai is alátámasztanak. A felmérések kimutatták, hogy a modellekből áradó rejtett elfogultság képes befolyásolni a felhasználók személyes véleményét. Ugyanakkor még nem áll rendelkezésre tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy valaki egy mesterséges intelligenciával folytatott beszélgetés hatására megváltoztatná a szavazatát a fülkében. Ezzel szemben Mrinank Sharma, az Anthropic kutatócsoportjának vezetője igazolta, hogy a felhasználó határozott véleménye oda-vissza képes eltéríteni a gép válaszait. A nyelvi modellek igyekeznek megfelelni a velük beszélgető ember elvárásainak, dicsérik a felvetett gondolatokat, és ellenvélemény esetén hajlandóak megváltoztatni a korábban helyesnek tartott válaszaikat is. A szakirodalom ezt a megfelelni vágyó igazodást szervilizmusnak nevezik, ahol a felhasználó helyeslése megelőzi az igazsághoz való ragaszkodást.

A rendszerek politikai torzulása a globális nagypolitikában is hullámokat vetett. Donald Trump amerikai elnök 2025 júliusában rendeletben utasította a fejlesztőket arra, hogy a nyelvi modelleknek mentesnek kell lenniük az ideológiai véleményektől, külön kiemelve a sokszínűséggel, a méltányossággal kapcsolatos korlátozásokat. A tökéletes politikai semlegesség meghatározása azonban technológiai és elvi akadályokba ütközik. A Stanford Intézet 2025 szeptemberi tanulmánya megállapította, hogy a nyelvi modellek valódi politikai semlegessége elméletileg és gyakorlatilag egyaránt kivitelezhetetlen. A semlegesség nem egy mérhető technikai paraméter, hanem maga is egy politikai döntés eredménye. Aki semlegességet akar előírni, annak először meg kell határoznia, hogy hol húzódik a társadalmi középvonal.

A politikai elhajlásokkal teli digitális világban az állampolgároknak ki kell alakítaniuk a megfelelő digitális írástudást. Képessé kell válniuk arra, hogy a mesterséges intelligencia válaszait a helyükön kezeljék, ismerjék a technológia korlátait, és tisztában legyenek az algoritmikus torzítások jelenlétével. A nyelvi modellek nem abszolút igazságokat kibocsátó orákulumok, hanem a szavak valószínűségszámításán alapuló statisztikai rendszerek, amelyek akkor is folyamatosan és magabiztosan fogalmaznak, ha tévednek, vagy ha egyáltalán nem ismerik a váleszt a feltett kérdésre.